Tristan da Cunha a bizonyíték arra, hogy igenis van élet a világ másik végén. A sziget olyan messze van ugyanis minden embertől és minden helytől, hogy hivatalosan is bolygónk legelszigeteltebb helyének számít.
Dél-Afrikától 2816, Dél-Amerikától pedig 3360 kilométerre fekszik egy vulkanikus szigetcsoport az Atlanti-óceánon. Ennek a fő szigete, Tristan da Cunha az a hely, amelyet ma a világ elszigeteltebb helyének tartanak – egyáltalán nem véletlenül.
Felfedezés és partraszállás egy évszázad különbséggel
Tristan da Cunhát a többi kisebb szigettel együtt még 1506-ban Tristão da Cunha portugál felfedező pillantotta meg, aki a viharos tenger miatt nem tudott kikötni. Az első feljegyzett partraszállás csak jóval később, 1643-ban történt, amely során
a holland Heemstede hajó legénysége itt töltötte fel a készleteit friss vízzel, halakkal, fókákkal és pingvinekkel.
A hollandok ezután – 1650 és 1669 között – még két expedíciót szerveztek, hogy felderítsék, vajon a szigetet lehet-e hajók utánpótlási bázisaként használni, ezt az ötletet azonban elvetették.
Az első lakótól a brit birtokig
A 18. század végén egyre több amerikai bálna- és fókavadászhajó járta Tristan környékét. John Patten philadelphiai kapitány 1790 nyarán sátrával le is telepedett a szigeten, hogy összegyűjtse 5600 fóka bőrét. Zord hegyi tájaival, a minden évszakban heves esőzésekkel és erős széllel járó időjárásával egyébként sokáig nem volt népszerű hely a sziget, ráadásul
még természetes kikötője, sőt egyetlen négyzetméternyi megművelésre alkalmas területe sem volt.
Tristan da Cunha így 1810-ig teljesen lakatlan volt, mígnem ekkor letelepedett az első lakó, a massachusettsi Jonathan Lambert, aki negyedmagával egy kereskedelmi állomást szeretett volna kialakítani Tristanban.
A fiatal közösség egyetlen túlélője azonban Tomasso Corri volt, Lambert és két társa ugyanis egy halászbalesetben meghalt.
Tristan da Cunha politikai jövőjét ezután a brit katonaság biztosította, amikor 1816. augusztus 14-én a HMS Falmouth helyőrsége III. György király megbízásából birtokba vette a szigetet.
Elszigetelt sziget a víz alatt és fölött
A 40 kilométer kerületű, és 12 kilométer átlagos átmérőjű Tristan da Cunha egy vulkáni kúp, amely egy óceáni síkságból emelkedik ki mintegy 3500 méterrel a tengerszint alatt, a csúcsa pedig eléri a tengerszint fölötti 2082 métert. A vulkán tehát a tengerfenéktől számítva mintegy 5500 méter, amelynek legmagasabb felszín fölötti magassága a 2062 méter magas Queen Mary’s Peak.
Zord időjárás
Noha a sziget éghajlata hűvös, csapadékos és viharos, nagyon hideg szinte sosincs. Így lehet a növényzet szinte szubtrópusi, az állatvilága az Antarktisz hatására pedig szubarktikus, ezért nem meglepő, hogy fókák, albatroszok és pingvinek terepe a sziget.
Mindenki a telepes leszármazottja
Tristan de Cunhának jelenleg 238 lakója van, akik mindannyian az eredeti telepes leszármazottai, és az Edinburgh of the Seven Seas nevű faluban élnek. A lakosság most épp nem teljes, 22-en ugyanis külföldön tartózkodnak, ám 31 olyan ember is van, akik közül többen külföldi munkavállalók és a sziget látogatói. Tehát tulajdonképpen most összesen 247 ember él vagy látogatja Tristan da Cunhát vagy a környező szigeteket. Érdekesség, hogy a szigeten élők összesen hét családi néven osztoznak, így az biztos, hogy
Glasson, Swainen, Greenen, Rogersen, Haganon, Repettón és Lavarellón
kívül más vezetéknevű emberrel aligha találkozni.
Minden ünnep közös
A sziget legfiatalabb lakója, Jayden Christopher Patrick Swain 2024. január 27-én 2,6 kilogrammal született Rhyanna Swain és Philip Rogers gyermekeként. A kisfiú Fokvárosban látta meg a napvilágot, akit aztán a szülei hazavittek Tristanba. Érdekesség, hogy a gyermekek keresztelőjére általában az egész település kap meghívást, ahogyan általában az esküvőkön is együtt ünnepli a közösség az ifjú párt.
Ezek a beutazás feltételei
A világtól elzárt sziget megannyi turista figyelmét felkeltette már, ám nem egyszerű vállalkozás oda eljutni. Nemcsak azért, mert se közúton, se repülővel nem elérhető, hanem mert
a beutazási szabályok is meglehetősen szigorúak.
Először is egy kérelmet kell eljuttatni Tristan da Cunhára, amelyben pontosan meg kell adni az érkezés idejét, időtartamát és célját, emellett pedig kérik az útlevél másolatát is. A sziget vezetői már idejekorán felhívják az utazók figyelmét, hogy az indulási és az érkezési idő az időjárás függvényében változhat, sőt, akár a part közelében is dönthetnek úgy, hogy nem kötnek ki a hajóval.
Ha még tovább is kalandoznál a világ érdekes szigetein, akkor a figyelmedbe ajánljuk azt a karibi helyet is, amelyen a malacok az urak.
