A testi-lelki egyensúly megőrzése elengedhetetlen az egészséges és teljes élethez, valamint ahhoz, hogy képesek legyünk egészségesen megbirkózni azokkal a követelményekkel, feladatokkal és stresszel, amit az élet mindennap elénk állít. A kihívás mégsem tűnik lehetetlennek, ha megfogadjuk és követjük dr. Máté Gábor világhírű, magyar származású kanadai orvos ajánlását. Hiszen ki lehetne nála hitelesebb, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy honnan merítsünk erőt, hogyan őrizzük meg a lelki békénket és a testi egészségüket egy-egy nehézséggel teli időszakban?
Dr. Máté Gábor évtizedeken át dolgozott háziorvosként, kezelt különböző függőséggel küzdő, valamint gyógyíthatatlan daganatos betegeket is. Eddig megjelent öt könyvét mintegy 40 nyelvre fordították le, és több millió példányban adták el világszerte. Írásaival és gyógyító munkájával sok ezer embernek segített már megérteni és feldolgozni a traumáját, ezáltal visszanyerni a lelki egyensúlyt.
Lélegezz, beszélj, mozogj
Arra kértük dr. Máté Gábort, ossza meg a Dívány olvasóival, mi az az öt dolog, legyen az cselekvés, döntés, szokás vagy bármi egyéb, ami kapaszkodót ad és segítséget nyújt neki a nehéz szituációkban ahhoz, hogy meg tudja őrizni a testi-lelki egyensúlyát.
A magyar születésű kanadai orvos ötös listájából egyértelműen kiderül, hogy a lelki egyensúly megtalálásának egyik legfontosabb előnye, hogy lehetővé teszi érzelmeink hatékony szabályozását. Ha mentálisan kiegyensúlyozottak vagyunk, képesek vagyunk kimért és megfelelő módon reagálni a helyzetekre ahelyett, hogy impulzívan vagy érzelmeinktől vezérelve tennénk azt.
Dr. Máté Gábor rövid összegzéséből az is kiderül, hogy a lelki egyensúly másik fontos előnye, hogy segít tisztábban gondolkodni és megfelelő döntéseket hozni. Ha mentálisan kiegyensúlyozottak vagyunk, elménk mentes a zavaró tényezőktől és a negatív gondolatoktól, lehetővé téve számunkra, hogy az adott feladatra összpontosítsunk.
Íme az az 5 dolog, amit dr. Máté Gábor akkor hív segítségül, ha úgy érzi, kritikus helyzetbe került:
1. „Veszek pár mély lélegzetet, és érzékelem a testem.”
2. „Felteszem magamnak a kérdést, hogy hogyan látom magam az adott helyzetben: például, hogy erős vagyok-e vagy tehetetlen, tudok-e segítséget kérni, vagy teljesen elszigetelődtem-e.”
3. „Megmozgatom a testem: sétálok egyet, nyújtózkodom, fel-le ugrálok, táncolok, valamilyen testmozgást végzek.”
4. „Felhívok valakit, akiben megbízom, és elmondom neki, túlterheltnek érzem magam. Megkérdezem tőle, tudna-e nekem segíteni azzal, hogy csak meghallgat.”
5. „Észreveszem, hogy önmagam értékelem, például: „Nem kellene így éreznem, gyenge vagyok stb.” És elengedem ezt az értékelést. (Hogy hogyan tegyük ezt, a Normális vagy című könyvben magyarázzuk el részletesen.)”
„Engedélyezem magamnak, hogy szomorú legyek”
„Erőt ad az a tudat, hogy lelki egészségem – illetve, az egész-ségem – nem attól függ, hogy mi történik rajtam kívül, hanem attól, hogy mi történik belül. Hogy igazi létemet, emberi értékemet az nem befolyásolhatja, hogy mi zajlik szerte a világban. És az a tudat, hogy tulajdonképpen, nem vagyok egyedül.
Sokan mások is azt tapasztalják, amit én, ahogy emberi történelmük is azt tanítja, hogy a sok gond és zűrzavar közepette is milyen kitartóak vagyunk, milyen erősek.
Ahogy nagy honfitársunk, Madách írta: »Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál.« És engedélyezem magam számára, hogy időnként elcsüggedjek, szomorú legyek vagy gyászoljak.”
