2023-ban nehezebb elszakadni okoseszközeinktől, mint valaha, hiszen összefonódnak az életünk számos területével. Vajon kibírnánk egy teljes technológiamentes napot? Teszteltük is a digitális méregtelenítés gyakorlatát.
A lányommal beültünk forró csokizni egy népszerű kávézóba. Mellettünk egy fiatal pár ült egymással szemben. Nem szóltak egy szót sem egymáshoz 20 percen keresztül, mert külön-külön a telefonjaikat nyomkodták. Elgondolkodtam azon, vajon meddig bírnák ki mobil nélkül. Milyenek lennének az elvonási tünetek? Remegve-izzadva könyörögnének még 5 perc kütyüidőért? És vajon én is függő vagyok már, akinél mindig kéznél van a telefon, és még a bérletemet is azon mutatom az ellenőrnek, sőt a csekkeket is azon fizetem? Van kiút ebből a mókuskerékből?
Folyamatosan elérhető
A nap 24 órájában jöhet sms, e-mail, értesítő bárkitől, és ha este a fáradtságtól elfelejtem lenémítani a telefonomat, akkor szépen fel is ébreszt egy, az éjszakai nyugalmamba beletrollkodó pittyegés.
Aztán, ha már felébredtem, és nem tudok visszaaludni, akkor gyorsan végiggörgetem a híreket, amitől hiába álmosodom el, a telefon ébren tart.
E-mailen, chaten, mobilon kommunikálunk az óvónőkkel, tanárokkal, munkatársakkal, rokonokkal, barátokkal. Töméntelen mennyiségben zúdul ránk az infó, de ne panaszkodjunk, hiszen milyen kényelmes néhány gombnyomással vagy érintéssel elintézni az ügyes-bajos ügyeinket úgy, hogy ki sem kell mozdulni az otthonunkból.
Ez itt a Kipróbáltuk rovat
Az eredeti cikkötlet az volt, hogy én majd jól kipróbálom, el lehet-e szakadni huzamosabb időre a kütyüjeinktől. Természetesen nem ment, hiszen eleve a munkám része, hogy folyamatosan online legyek. Szükségem van az internetre, muszáj naprakésznek lennem. Aztán jött egy pár napos betegség, amikor úgy éreztem, itt a nagy alkalom, hogy kipróbáljam, hogyan érzem magam a virtuális világ nélkül. Valóban nagyon rosszul voltam, így azt gondolhatnánk, hogy semmiség nélkülözni a számítógépet, a tévét vagy az okoseszközeinket.
Csakhogy már az első napon iszonyú lelkifurdalásom volt: mi van, ha valaki valami fontos ügyben írt, én pedig ignorálom őt?
Hamar rájöttem, hogy ha ezen feszengek, ahelyett, hogy a gyógyulásra koncentrálnék, az csak elhúzódó betegséghez vezethet. Szóval a kompromisszumos megoldást választottam: lehalkítottam a telefonomat, és amikor ébren voltam, bizony ránéztem, nem történt-e katasztrófa, amíg én szunyókáltam.
Mire jó a digitális méregtelenítés?
A digitális detox többnapos szünetet jelent a képernyőktől, a közösségi médiától és a videókonferenciáktól. A cél a stressz vagy a szorongás csökkentése, valamint a valós világgal való kapcsolat helyreállítása lenne. És bár a technológiai absztinencia előnyös hatásai tudományosan nem bizonyítottak, a digitális detox mégis áhított kihívássá válhat.
Ez a kihívás azonban évről évre nehezebb 2012 óta, amikor a kutatók először használták a digitális méregtelenítés kifejezést.
A képernyők már akkor, az alkalmazások és a közösségi média születőben lévő verzióinál is fontos szerepet töltöttek be az életünkben. Pedig 2012-ben megpróbálkozni a digitális méregtelenítéssel gyerekjáték lett volna a mostanihoz képest, amikor minden eddiginél jobban függünk a technológiától.
Digitális méregtelenítés 2023-ban: hol kezdenéd?
A legtöbb ember számára nem életszerű vagy kivitelezhető, hogy egészen egy távoli vadonig meneküljön egy kütyümentes nap reményében.
„A technológia ma már az életünk szerves részévé vált: applikációkon keresztül intézzük a vásárlásainkat, a banki ügyeinket, ételt rendelünk, és még edzésoktatókkal is izzadunk a képernyőn keresztül” – mondja Emily Cherkin seattle-i tanácsadó, aki képernyőidő-kezelésre szakosodott. „Annyira beépült az életünkbe, hogy már attól is bepánikolunk, ha arra gondolunk, hogy egy hétig telefon nélkül maradunk.”
Ahogy az emberek egyre inkább függnek a technológiától, a digitális méregtelenítés már nem tűnik észszerű célnak. De lehet, hogy van egy reálisabb megoldás, amely csökkenti a technológiai megszállottságunkat anélkül, hogy teljesen elszakadnánk egymástól.
A járvány óta csak rosszabb a helyzet
A Covid-járvány csak fokozta a képernyő előtt töltött időt. Az emberek jóval többet bámulták a képernyőket a lezárások idején, ezzel is keresve a kapcsolatot a külvilággal. Ezek a szokások azonban velünk maradtak azután is, hogy az emberek szabadon elhagyhatták az otthonaikat, és újra természetes módon szocializálódhattak.
A Leedsi Egyetem 2022-es tanulmánya kimutatta, hogy a brit felnőttek 54%-a mostanában gyakrabban használ képernyőt, mint a világjárvány előtt.
A megkérdezettek fele naponta legalább 11 órát tölt képernyő előtt. 51 százalékuk többet kütyüzik a szabadidejében, mint a járvány előtt, míg 27 százalékuk növelte a képernyőhasználatot a munkahelyén.
Kapcsolattartás a neten
A képernyő előtt eltöltött idő növekedése megváltoztatta azt is, ahogyan egymáshoz kapcsolódunk. A kritikus kapcsolatok digitalizáltabbá váltak: például WhatsApp-csoportokban közösségeket építettünk fel, vagy heti rendszerességű FaceTime-hívásokkal helyettesítettük a kéthavonta esedékes nagy családi étkezéseket.
A koronavírus sok kapcsolatunkat a digitális világba kényszerítette.
Ezek közül sok továbbra is fennmaradt, például a csoportos csevegések és a videohívások. Emiatt a digitális méregtelenítés nemcsak arról szól, hogy nem veszünk részt a munkahelyi online értekezleteken vagy nem chatelünk a főnökünkkel, hanem azt is jelenti, hogy egy időre megszakítja a kapcsolatot a hozzá legközelebb álló és legkedvesebb személyekkel is.
Perspektívaváltás digitális méregtelenítés helyett
A hibrid munkára és a hibrid kapcsolatokra való átállás nemcsak elavulttá, de szinte lehetetlenné teszi a digitális méregtelenítés hagyományos elképzelését. A digitális méregtelenítést szorongásoldó csodaszerként hirdetik, amely elrángatja az embereket a zavaró képernyőktől, és újra összekapcsolja őket a jelen pillanatával. De mivel az emberek élete és képernyője összefonódik (jobban, mint valaha), a kapcsolat megszakításának idealizálása több szorongást okozhat, mint amennyi előnnyel járna.
Ahelyett, hogy teljesen kiiktatnánk a technológiát, a szakértők digitális tudatosságra biztatnak, amely praktikusabb és hatékonyabb lehet a teljes méregtelenítés helyett.
Kevesebbet szoronganánk így a technológia teljes kiiktatása miatt, és jobban összpontosíthatunk arra, hogy ne megszokásból, unaloműzőként használjuk a készülékeket. Ezáltal mi irányítjuk az eszközhasználatunkat, nem pedig az eszközeink irányítják a mi szokásainkat. Iktassunk be szünetetek, amikor nem nyúlunk a telefonunkhoz, és ha van egy szabad percünk, ne nyomjunk automatikusan valamelyik közösségi média ikonjára. Igyekezzünk értékesen kihasználni az így kapott kütyümentes időt: hagyjuk magunkat egy kicsit unatkozni!
Lehet, hogy a 2012-es digitális méregtelenítés elavult, de ez nem jelenti azt, hogy arra vagyunk ítélve, hogy ész nélküli görgetéssel töltsük életünk nagy részét. Ahelyett, hogy több szorongást okoznánk magunknak azzal, hogy megpróbálunk egy hétig telefon nélkül létezni, a saját életvitelünknek megfelelően szabjunk határt az online térben töltött időnek.
