Mivel vádolták Kun Béla cselédjét? Hogyan bánt Ady és Csinszka a háztartási alkalmazottal? És ki volt Magda, a Népszínház utcai gyilkos?
A 2000-es évek közepén egy újlipótvárosi, századfordulón épült lakásban laktam. A belső szoba volt az enyém, ami kifejezetten világosnak és lakályosnak számított (leszámítva, hogy három ajtaja volt). Úgy képzelem, hajdan dolgozószoba lehetett. Két másik lakótársam közül az egyik a tágas belső szobában rendezkedett be, másikuk viszont megkapta a hajdani cselédszobát.
Ez volt a legkevésbé vonzó a jobb napokat is látott, nagypolgári lakásban: a bejárati ajtóval szemben nyílt, a viszonylag szűk folyosóról. A többi helyiséggel szemben, itt sötét volt: mindössze egy egészen kicsi ablakkal rendelkezett. A legközelebbi helyiség a konyha volt – gondolom, azért, hogy hajdani lakója úgy tudjon reggelente befűteni és a főzéshez előkészülni, hogy ne zavarja a „háziakat”.
Láthatatlan cselédek
A cselédek, ezek a faluról a fővárosba felkerült, fiatal nők a történettudomány számára sokszor „láthatatlanok”: nem igazán maradtak fenn utánuk feljegyzések, hiszen sokszor írni-olvasni is alig tudtak. Periratokból és szépirodalmi művekből ismerhetjük meg egy-egy cseléd életét, ám széles tömegeik mindennapjai rejtve maradtak. A Jaffa Kiadónál megjelent Ismeretlen Budapestek című kötetben ennek a „láthatatlan” rétegnek néhány kivételesen látható szereplőjéről is olvashatunk, Trádler Henrietta jóvoltából – akinek írása e cikk forrását is képezi.
Kun Béla elrepült
Kun Béláék cselédjének, Széles Máriának a sorsát is a bírósági dokumentumok alapján ismerhetjük. A 24 éves, kerek arcú, barna hajú és barna szemű lány gazdáival együtt költözködött, és háztartási alkalmazottként valószínűleg sok mindenről értesült. A Tanácsköztársaság alatt előbb az Astoriában, majd a Hungária Szállóban laktak, majd menekülésük idején megbízták Máriát azzal, hogy juttasson el valakinek egy csomagot – amelyben, mint kiderült, asztalterítők, két asztalkendő, 14 törülköző, egy lepedő, három párnahuzat és egy gyémántköves arany kézelőgomb volt.
Mária rajtakapta a szálló vezetőjét és Kun Béla titkárnőjét, hogy tekintélyes mennyiségű készpénzen osztozkodnak, amelyből neki is juttattak, a hallgatásért cserébe.
A Tanácsköztársaság bukása után Máriát letartóztatták: lopással, valamint orgazdasággal vádolták. A lopás vádja alól felmentették (azt állította, hogy véletlenül kerültek hozzá a lepedők, az arany kézelőgombot pedig ajándékba kapta), de a periratok szerint Kun Béláék háztartási alkalmazottjaként egészen biztosan tudomása volt arról, hogyan került a vagyon a munkaadóihoz. Nyolc hónapot kapott, amit előzetes letartóztatásban már letöltött.
Kun Béla és felesége mindazonáltal nem a legrosszabb gazdák voltak. Kun Béláné visszaemlékezése szerint ugyanis az is megesett, hogy egy asztalnál vacsoráztak a cseléddel – ami a korszakban igencsak kuriózumnak számított. „Mariska ezt soha nem felejtette el – nálunk történt meg vele először, hogy étkezésnél a »gazda« asztalhoz ültette, hogy együtt evett az egész családdal.
Az első nap – amikor étkezéshez invitáltuk – belepirult, leült, és – sírva fakadt”
– írta a feleség, bár ellenőrizhetetlen, valóban így történt-e.
Adyék színházba is vitték a cselédet
Ady és Csinszka cselédje Boncza Berta szülőfalujából, Csucsáról kísérte el a házaspárt Budapestre, Veres Pálné utcai otthonukba. Vonyica – aki még az Ady menyasszonyaként számontartott, 102 éves korában elhunyt Dénes Zsófiát is túlélte, mivel 1995-ben halt meg – Csinszkával együtt tanulta meg a háztartás-vezetés rejtelmeit, ápolta Adyt, és szokatlan módon a spanyolnáthajárvány idején Csinszka is ápolta őt. Csinszka nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a falusi Vonyica megismerkedjen Budapesttel: „Tudta, hogy nekem, a csucsai parasztlánynak minden egyes séta a városban, a magas házak között, feledhetetlen emlék marad.
Mennyire örültem, amikor megmutatta a Párizsi Nagyáruházat, ahol mozgólépcsőn mentünk fel az emeletre, aztán az Angolparkba mentünk, ahol beültünk a hullámvasútba, amely egyszer az égig emelkedett, másszor a földig ereszkedtünk le.
Aztán voltunk az Állatkertben, ahol az elefánt hátára is felültem. (…) Amikor moziba, koncertre vagy színházba mentek, magukkal vittek. Most is eszembe jut a Vígszínházban (?) látott Piros Bugyelláris, a Süt a nap című darab a Nemzeti Színházban” – emlékezett vissza időskorában. Sőt: amikor 1920-ban Vonyica teherbe esett és megszülte kislányát, Bogyót, Csinszka szinte pótanyaként viselkedett alkalmazottja gyermekével.
Munkás életek
Az, hogy a cselédre emberként, érző lényként tekintsenek, együtt sétáljanak vagy egy asztalnál étkezzenek vele, ritkaságszámba ment. Sokszor inkább szinte tárgyként kezelték őket, havonta egy (!) szabad délutánjuk volt, amit a korzón sétálva töltöttek, esetleg moziba vagy a városligeti Vurstliba mentek. A hét többi napján, reggeltől estig a háztartással foglalatoskodtak, miközben a családdal egy térben tartózkodva folyamatosan szembesültek közép- vagy felső társadalmi osztályba tartozó munkaadóik jómódjával, ami frusztrációt vagy indulatokat szülhetett.
Édes Anna ihletője
Mindez akár gyilkossághoz is vezethetett, mint például Kovács Magdolna 38 éves cseléd esetében. „Egy elvirágzott, összefonnyadt cseléd baltával agyonverte és konyhakéssel összeszurkálta úrnőjét” – olvashatták a rémisztő szalagcímet Az Ujság olvasói 1919. február 26-án a Népszínház utcai gyilkosságról. A későbbiekben az is kiderült, Magdolna a szeretője biztatására éveken át meglopta munkaadóját, majd a gyilkosságtól sem riadt vissza – abban reménykedett, ha tekintélyes hozományra tesz szert, férjhez mehet, ami akkoriban a szinte egyetlen elfogadható életformát kínálta a nők számára. Kovács Magdolna történetét ismerte Kosztolányi Dezső is – többek között ez a történet ihlette Édes Anna című regényét.
A Hatos Pál által szerkesztett könyvben további érdekességeket találunk a cselédek sorsáról, lakáskörülményeiről és életmódjáról, de az első világháború idején Budapesten élő francia kisasszonyokról éppúgy olvashatunk, mint a labdarúgás hőskoráról, vagy arról, milyen szerephez jutottak a galambok Budapest történelmében. (Ismeretlen Budapestek. Jaffa Kiadó, 2023)
Ha szívesen olvasnál még a cselédek életéről, az alábbi írásunkat ajánljuk:
