Szicília ikonikus édességének, a cannolónak a receptje még a sziget arab fennhatósága alatt keletkezett, majd a középkorban az apácák őrizték.
Aki Szicíliába látogat, szinte biztosan megkóstolja a sziget leghíresebb édességét, a cannolót. A cső alakra formált, ropogós tésztát édes ricottás krémmel töltik meg, amelybe szárított gyümölcsöt, pisztáciát vagy más finomságokat tesznek. Sokan szeretik, annál kevesen tudják azonban, hogy Szicília ikonikus édessége az araboktól származik.
Háremhölgyek ajándéka volt emírjüknek ez az édesség
Az általánosan elfogadott történet szerint a cannolo megalkotása a szicíliai Caltanissetta településéhez köthető. A szigetet és a várost a görögök, a rómaiak, majd a bizánciak fennhatósága után 827-ben az arabok foglalták el, és a terület mintegy két évszázadon keresztül a szaracénoké is maradt. Ilyen hosszú idő alatt volt idejük a hódítóknak letelepedni és berendezkedni. Így történt ez Caltanissettában is, ahol egy emír háremet is létrehozott. Erre utal már a település neve is, amely az arab Qalʿat an-nisāból származik, jelentése: nők kastélya. A háremhölgyek, amíg emírjük nem volt otthon, rákaptak arra, hogy különféle édességeket találjanak ki. Ezek közül
az egyik legsikeresebbnek a cannolo őse bizonyult, amelyet a történetek szerint az emír férfiasságának tiszteletére találtak ki.
A kutatások szerint az első ilyen édességeket úgy formázták cső alakúra, hogy a meggyúrt tésztát az arabok által behozott és meghonosított cukornád köré tekerték. A ropogósra sütött finomság napokon keresztül friss maradt, a juhtejből készített és mézzel édesített ricottát pedig csak az utolsó pillanatban, közvetlenül a felszolgálás előtt töltötték bele. Az első cannolók minden valószínűség szerint nagy sikert arathattak, mert a háremhölgyek később is megőrizték a receptet, még azután is, hogy életük gyökeres fordulatot vett.
Korábbról is származhatott
Egyes feljegyzések ugyanakkor arra utalnak, hogy a cannolo – vagy egy hozzá nagyon hasonló édesség – már korábban létezhetett, akár már az ókorban is. Cicero, a híres ókori római író, filozófus és politikus időszámításunk előtt 70-ben így írt egy finomságról: „édes, lisztből készült cső, amelyet tejből előállított krémmel töltenek meg”.
Apácák titka lett a cannolo receptje
Nem teljesen tiszta, hogy pontosan hogyan vált a cannolo a háremhölgyek sugalmazó ajándékából az apácák féltve őrzött titkává. Egyes kutatók szerint az édesség receptjének birtokosai mindvégig ugyanazok maradtak – a háremhölgyek apácának álltak. Az arab uralomnak a pápa megbízásából a Robert Guiscard vezette johanniták serege vetett véget 1091-ben. Az ekkor létrejövő Szicíliai Királyságban sokkal szigorúbb erkölcsök uralkodtak, mint az arab fennhatóság alatt, így
emírjük nélkül a háremhölgyek nem nagyon találták a helyüket, hiszen előéletükre nem tekintettek jó szemmel a korabeliek.
Történészek szerint kolostorokban találhattak menedéket, ahová magukkal vitték a cannolo receptjét is. Ezután kezdték el az apácák készíteni az édességet, amelynek titkát féltve őrizték. Valószínűleg azért, mert a különféle finomságok árusítása fontos bevételi forrása volt a kolostoroknak, és a bizonyára igen népszerű cannolo receptjét nem akarták kiadni a kezükből.
Érdemes még megkóstolni – vagy elkészíteni
Nem a cannolo az egyetlen olasz édesség, amelyet érdemes megkóstolni, ha valaki ebben az országban jár. A mindenki által ismert finomságokon – tiramisu, profiterol, panna cotta – kívül ott van például a pastiera, amely tulajdonképpen egy linzertorta, amelybe kandírozott gyümölcsös tölteléket tesznek. A sfogliatella kagyló formára hajtogatott leveles, töltött tészta. Sok minden lehet benne: a többi között ricotta, mazsola, fahéj, kandírozott gyümölcs vagy vaníliakrém. A cannolóhoz hasonlóan a cassata is szicíliai édesség. A mandulalisztből készített piskótát ricottával és kandírozott gyümölcsökkel töltik meg, majd marcipánnal borítják, és gazdagon díszítik. A torta caprese tulajdonképpen egy lisztmentes csokitorta mandulával, esetleg mogyoróval.
Karneválok kedvelt édességévé vált, gasztronómiai értéke mellett sugalmazó alakja miatt is. Az utcabálokon fellazultak a mindennapok szigorú keresztény erkölcsi szabályai, és a fallikus finomságokat fiatal férfiak arra is használták, hogy kifejezzék vonzódásukat.
„Minden cannolo a király jogara… a cannolo Mózes rúdja”
– énekelték, miközben átadták az édességet szívük választottjának. A cannolo receptje még sokáig megmaradt az apácák titkának: évszázadokon keresztül úgy adták tovább generációról generációra, hogy sosem írták le elkészítésének módját. A 14. század óta a kolostorok a palermói arisztokrata családoknak árulták sok más édességgel együtt. Ezeket a pici „édességboltokat” dolceriának hívták, és még ma is létezik belőlük néhány Palermóban.
Ha érdekel, minek köszönheti népszerűségét a fagylalt, kattints ide!
