Nagyjából annyian élnek a világ legnagyobb börtönében, ahányan Budaörsön, Pápán, Gyulán vagy éppen Szentendrén laknak. A Fülöp-szigeteki büntetés-végrehajtási intézetekben olyan elképesztő a zsúfoltság, hogy a rabok még lefeküdni is alig tudnak, sőt az orvosi ellátáshoz sem feltétlenül jutnak hozzá.
A kubai Guantánamo és a San Francisco-öböl kellős közepén található Alcatraz is elbújhat a a Fülöp-szigeteki New Bilibid mögött – legalábbis a mérete miatt. Merthogy a muntilupai börtönben a befogadóképességénél négy és félszer többen raboskodnak: az eredetileg 6345 emberre tervezett büntetés-végrehajtási intézetben jelenleg több mint 28 ezren hűsölnek.
Az egyre növekvő bűnözés szülte, új intézmény
A New Bilibid börtönről nem lehet anélkül beszélni, hogy meg ne említenénk a régit. Az Old Bilibid históriája ugyanis szorosan hozzátartozik utódja történetéhez. A két részből – a 600 fogoly befogadására alkalmas Carcel és az 527 fős Presidio – álló „elődintézményt” 1865-ben még a spanyol gyarmati kormány alapította. Az évtizedek során azonban annyira megszaporodott a bűnözés, hogy a rabok kinőtték a régi börtönt, így egy újra is szükség volt. Így kezdődött meg Muntilupában a jóval nagyobb befogadóképességű New Bilibid építése 1936-ban, amelybe aztán
négy évvel később, 1940-ben át is szállították a foglyokat a régi büntetés-végrehajtási intézetből, és ebben az évben, november 15-én a börtön hivatalát is áthelyezték ide.
Az új létesítményt hivatalosan 1941. január 22-én nevezték el New Bilibid börtönnek, a régi intézmény maradványait pedig a Fülöp-szigeteki főváros a Manila City Jail néven ismert, saját fogvatartási központjához használta fel.
Internálótáborként is működött
A megnyitása után nem sokkal az új büntetés-végrehajtási intézménynek más feladatai is lettek a már ott raboskodó elítéltek őrzésén kívül. Ez az időszak ugyanis egybeesik a második világháború éveivel, amelyek során a Fülöp-szigetek japán megszállása idején a New Bilibidben raboskodtak a hadifoglyok, és itt működött az az internálótábor is, amelyben amerikai katonákat és civileket tartottak fogva. A börtön e korszakának a manilai csata vetett véget, amikor 1945. február 4-én az amerikai hadsereg 120 foglyot szabadított fel.
Tanulhatnak és dolgoznak is a börtönbüntetés során
Azt ugyan óriási túlzás kijelenteni, hogy a New Bilibidben jó soruk van a raboknak, az viszont biztos, hogy nagy élet van a börtön falai között. A fogvatartottaknak lehetőségük van a büntetés-végrehajtási intézet tornatermében található kosárlabdapályán múlatni az időt, de vásárolhatnak is a börtön piacán. A rabok előtt nyitva áll a kapu akkor is, ha dolgozni szeretnének,
sokan kézműves termékek gyártásával foglalkoznak, és tanulnak.
Ugyanúgy biztosítanak számukra alapfokú és középiskolai oktatást, mint különféle szakképzéseket, kereskedelmi alapképzést vagy épp felnőtt írás-olvasási programokat. A börtönben tevékenykedő, különféle vallási szervezetek nemcsak miséket tartanak, hanem jobbára ezek és jótékonysági szervezetek nyújtják az orvosi szolgáltatásokat is.
A túlzsúfoltság az egyik legnagyobb probléma
A New Bilibid nem az egyetlen olyan börtön a térségben, amelyben többször annyi a rab, mint amennyit be tud fogadni. A börtönök túlzsúfoltsága tekintetében a Fülöp-szigetek a világ harmadik helyén áll. 2015 és 2021 között 94 691-ről 165 528-ra nőtt a szabadságától megfosztott személyek száma, amely
csaknem 75 százalékos növekedést jelent.
A probléma megoldásával már hosszú évek óta szakemberek tucatjai foglalkoznak, legutóbb 2023 végén egy csúcstalálkozón vitatták meg a lehetőségeket. A megbeszéléseken több mint 300 politikai döntéshozó, igazságügyi szakértő, akadémikus vett részt, hogy innovatív megoldásokat tárjon fel az ország büntető- és igazságszolgáltatási rendszerének strukturális problémáira.
A javaslatok között szerepel az intézményi befogadások csökkentése, a fogvatartási idők lerövidítése és a szabadulások számának növelése.
Összetett cselekvésre volna szükség
A statisztikák szerint a börtönökben raboskodók több mint kétharmada van előzetes letartóztatásban, ami azt jelenti, hogy ügyükben még nem született döntés vagy elmarasztaló ítélet. Őket nemcsak a szabadságuktól fosztják meg, hanem kénytelenek elviselni a büntetés-végrehajtási intézetekben uralkodó, legtöbbször embertelen körülményeket:
gyakran annyi helyük sincs, hogy lefeküdjenek aludni, ahogyan nincs lehetőségük az egészségügyi ellátáshoz, de még a szellőztetéshez sem.
A problémát tovább fokozza, hogy az őrizetben elhunytak száma két és félszer magasabb, mint a Fülöp-szigeteki lakosság körében. Ráaádásul a mai rabok többsége – csaknem 70 százaléka – kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt van letartóztatásban. A szakemberek szerint a problémát tovább súlyozza, hogy a drogokkal összefüggésben elkövetett bűntettekre való összpontosítás éppen ezért komoly erőforrásokat von el a még súlyosabb bűncselekmények kezelésétől,
ez viszont hatással van az egész igazságszolgáltatásra.
Ezek mellett, miután a Fülöp-szigeteki ügyészek vádemeléseinek több mint 60 százaléka – gyakran kisebb jelentőségű – kábítószerügyekkel kapcsolatos, nemcsak a bíróságok, hanem a fogvatartási intézmények is túlterheltek, és a közbiztonság is veszélybe kerül. A Fülöp-szigeteki kormány többek között emiatt is felülvizsgálja azokat a jogszabályait, amelyek nem a börtönbüntetésre összpontosítanak.
Ha szeretnél megismerni egy olyan külföldi börtönt, amelyben sok magyar is raboskodott, akkor olvasd el az erről szóló cikkünket!
