Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az elmúlt években először a Covid, majd a háború és a gazdasági válság forgatta fel igencsak az életünket és a világot is. A kihívásokkal mindenki másként birkózik meg. Hogyan élik meg mások ezt a nehézségekkel teli időszakot? Honnan merítenek erőt, hogyan őrzik meg a lelki békéjüket és a testi egészségüket? Borbély Alexandra megosztotta a Dívánnyal, mely dolgokat tesz meg önmagáért.
Már egyetlen gyermek is fenekestől felforgatja egy család életét, egy ikerpárhoz pedig még nagyobb alkalmazkodóképesség és legalább még két kéz mindenképpen szükséges. A szülőség minden kihívása ellenére Borbély Alexandra megtalálta az anyaságban azt a harmóniát, ami segít a színésznőnek abban, hogy a néhány hónapos kislányai mellett otthon is kiegyensúlyozott lehessen.
„Bízom az emberiségben”
„Egészen speciális most a helyzetem, hiszen két kisbabával vagyok itthon. A mindennapos teendők, amelyeket körülöttük el kell végeznem, szinte teljesen elvonják a figyelmemet arról, hogy mi folyik a külvilágban. Ettől függetlenül is igyekszem a korábbihoz képest egy kicsit tudatosabban ügyelni arra, hogy valamelyest ki tudjam zárni a tágabb környezetet. Mert ha belegondolok abba, hogy mi zajlik a világban, vagy követem a híreket, akkor elkerülhetetlenül úrrá lesz rajtam a szorongás. Aggódom amiatt, hogy mi lesz velünk, mi lesz a gyerekeinkkel. Ha kibillen a lelki egyensúlyom, azt a gyerekek is megérzik, és ezt nem szeretném.”
„A férjem (Nagy Ervin – a szerk.) erre mindig azt mondja, hogy nem félni kell, hanem bízni az emberben, mert valahogyan mindig képes arra, hogy a nehézségeket túlélje. Éppen ezért Ervin tanácsát megfogadva leginkább úgy szeretnék a lányaink jövőjéhez hozzáállni, hogy hiszek bennük, és bízom az emberiségben. Habár katasztrofálisnak érzem a jelenlegi helyzetet. Elég csak egy boltba bemenni, és sokszor az ember nem is tudja eldönteni, hogy egy filmbe, egy komédiába csöppent-e bele, vagy tényleg a valóságot éli. Még egy kicsit igyekszem ezt eltartani magamtól.”
„A könyvek igen erős kapaszkodót adnak”
„Az olvasás mindig feltölt, mostanában leginkább szoptatás közben van erre alkalmam. Hacsak tehetem, megragadom a pillanatot, hogy elmerüljek a különböző történetekben, mert ezek számomra igen erős kapaszkodók. Jelenleg is van három olyan könyv, amelyet felváltva olvasok. Az egyik Máté Gábor Normális vagy című könyve, de szeretem az izgalmas, nőkről szóló történeteket is. Nemrég ilyen volt A lúg című könyv, most pedig az Abortusztörténeteket olvasom, a harmadik pedig A könyvlista.”
„Jelen kell lenni a barátok életében”
„Sokszor átjönnek hozzám a barátnőim, és hálás vagyok azért is, hogy a lányok születése után a közös barátaink sem maradtak el, akikkel így ugyanúgy tudunk találkozni és beszélgetni, mint korábban. Nagyon fontos, hogy azért, mert esetleg nekik még nincs gyerekük, nem zárnak ki az életükből, és van kedvük átjönni két gyerek közé, akik valamikor csöndben vannak és alszanak, de valamikor sírnak. De az is nagyon fontos, hogy én is jelezzem feléjük, hogy igényem van a társaságukra. Ez a fajta odafigyelés csak akkor lehetséges, ha az ember jól választja meg a barátait, akik akkor is ott lesznek, olyan szituációkban is számíthat rájuk, amikor különböző lesz az élethelyzetük.”
„Visszamentem a konyhába”
„Az elmúlt héten visszamentem egy picit a konyhába, és különböző kalácsokat sütöttem, mert itt volt nálunk a férjem 12 éves lánya, akinek van egy kedvenc kalácsa, amit mindig szívesen megsütök neki. Ilyenkor az egyik lányomat felkötöm kendőben magamra, addig a másikat valaki más tartja kézben. Így is együtt tudunk lenni.”
„A hasznosan eltöltött idő feltölt”
„A kiegyensúlyozottságomhoz mindenképpen hozzátartozik, hogy mindennap kimenjek a szabad levegőre. Vagy úgy, hogy elmegyünk sétálni a lányokkal, vagy csak egyedül, egy órácskára. Ez utóbbi esetben igyekszem felhívni azokat a barátaimat, akikkel régen beszéltem, vagy az édesanyámat, de gyakran megesik, hogy csak elmerülök a gondolataimban, és még zenét sem hallgatok. Egy ilyen séta alkalmával döbbentem rá, milyen érdekes, hogy megváltozik az ember gondolkodása, amikor tudja, hogy mindössze egy órája van bármire is. Ilyenkor igyekszik az idejét gyorsan és hasznosan eltölteni. De ettől az időkorláttól egyáltalán nem érzem rosszul magam, és nem vágyakozom a régi életem és a szabadidőm után. Utólag jöttem rá, hogy a terhességem alatt sem pihentem. Sokkal inkább fontos számomra a feltöltődés, és hogy hasznosan töltsem az időmet. Sokszor nekem az olvasás is felér egy alvással.
A séta mellett mostanában elkezdtem komolyabban sportolni, de csak annyit, amennyit az edzőm megenged. Nyilván fokozatosan, de amikor csak lehetőségem van rá, elmegyek az edzőterembe is mozogni, és ha marad időm, még szaunázom is.
Mindemellett nyilván az is fontos, hogy a férjemmel is legyen közös időtöltésünk. Ezt jelenleg egy kicsit bonyolultabb megoldani,hiszen nálunk most mindig kell még két kéz a lányaink miatt.”
