Az időszámításunk szerinti 6. században egy hatalmas bálna tartotta mintegy 50 éven keresztül rettegésben a hajósokat Konstantinápoly környékén.
Nem lehetett könnyű az egyszerű emberek élete a Kelet-római Birodalomban. Konstantinápolyt a bizánci korban a többi között a hunok, az avarok, a perzsák, arab kalifák seregei és bolgár-török hadak is fenyegették. A városba tartó vagy onnan induló hajósokra azonban egy sokkal rejtélyesebb és rémisztőbb veszély is leselkedett: Porphüriosz, a bálna.
Rettegésben tartotta a környéket
A hatalmas bálna válogatás nélkül támadta meg a Boszporusz környékén a hajókat. Nem voltak tőle biztonságban sem a halászbárkák, sem a kereskedők hajói, de még hatalmas hadihajókat is gyakran elsüllyesztett. Prokopiosz bizánci történetíró két művében, A háborúk könyvében és a Titkos történetben is megemlékezett a fenevadról, megjegyezve, hogy a tengerészek annyira féltek tőle, hogy
inkább hosszadalmas kerülőkre is hajlandóak voltak, csak elkerüljék azokat a vizeket, ahol legutóbb látták Porphürioszt.
A bálna körülbelül ötven éven keresztül garázdálkodott Konstantinápoly környékén, igaz, nem folyamatosan, mert olykor-olykor hosszabb időre eltűnt. Egy idő után annyira nagy problémát jelentett, hogy híre I. Jusztinianusz bizánci császárhoz is eljutott.
Milyen állat lehetett Porphüriosz?
Ebben a korban a bálnákról nem sokat tudtak az emberek, leginkább tengeri szörnyeknek gondolták őket. Annyi bizonyos, hogy Porphüriosz hatalmas állat lehetett - Prokopiosz szerint 13,7 méter hosszú és 4,6 méter széles volt. Hogy milyen fajhoz tartozhatott, arról ma már nagyon nehéz biztosat állítani.
A történészek szerint a legvalószínűbb, hogy vagy nagy ámbráscet, vagy pedig egy szokatlanul nagyméretű kardszárnyú delfin lehetett.
Előbbit támasztják alá a méretéről fennmaradt beszámolók, hosszú élettartama és heves vérmérséklete. Utóbbi mellett szólhat, hogy bálnák nagyon ritkán fordultak meg a Boszporusz környékén, kardszárnyú delfinek viszont annál gyakrabban.
A másik érdekes kérdés az állattal kapcsolatban a neve, amely bizánci tengerészektől származik. Egyes történészek szerint ez utalhat Porphüriuszra, a kor legügyesebb és legnépszerűbb fogathajtójára vagy Porphüriónra, a gigászra, a legnagyobbra az óriások között. Az olümposzi istenek és a gigászok háborúja során megtámadta Hérát és Héraklészt, ám Zeusz szerelemre lobbantotta Héra iránt, akit az óriás meg akart erőszakolni. Zeusz és Héraklész közösen legyőzte és megölte. Más kutatók azt is elképzelhetőnek tartják, hogy
a név az állat színére vezethető vissza, a porphyra szó ugyanis sötétbíbort jelentett görögül.
Anthony Kaldellis görög-amerikai történész azt vetette föl, hogy egyfajta elismerés vagy tisztelet jele is lehet az elnevezés, és utalhat a császári bíbor színére.
A modern kor Porphürioszai
Napjainkban is megtörténik, hogy bálnák vagy legalábbis kardszárnyú delfinek hajókat támadnak meg. 2020 júniusától például az Ibériai-félsziget környékén kezdtek el kardszárnyú delfinek vitorlásokat megtámadni. 2023-ig mintegy 500 ilyen esetet jegyeztek föl. Olykor nekiúsztak a hajók kormányának, máskor harapásnyomokat hagytak a hajótesten. Több hajó is elsüllyedt a gyilkos bálnákkal való találkozás után. Tengerbiológusok szerint ugyanakkor nem valódi támadásról, hanem inkább játékos szociális viselkedésről van szó. Elméletük szerint ez tulajdonképpen a divathullám megfelelője a kardszárnyú delfineknél. Mások azt gyanítják, hogy egyetlen nőstény delfin áll az eset hátterében, amely hajókkal kapcsolatos traumáját igyekszik megbosszulni.
A mohóság lett a bálnaszörnyeteg veszte
Porphüriosz annyira veszélyessé és bizonytalanná tette a tengeri közlekedést, hogy egy idő után maga a bizánci császár, I. Jusztinianusz is fontos feladatként jelölte meg a bálna elfogását. Erre azonban nem került sor, a probléma tulajdonképpen magától megoldódott. Porphüriosz egyszer – delfinek üldözése közben – a Boszporusz fekete-tengeri bejáratánál partra vetődött, és nem is tudott visszajutni a mély vízbe. Amikor ennek a híre eljutott a helyiekhez,
nagy tömegben gyűltek össze, és nekiestek a fenevadnak. Előbb fejszékkel támadták, ám ezek a szerszámok nem voltak alkalmasak arra, hogy komoly sebeket ejtsenek a vergődő bálna vastag bőrén.
Végül kötelek és taligák segítségével még kijjebb húzták a partra, és elpusztították, majd feldarabolták. Prokopiosz beszámolója szerint Porphüriosz halálának hírére Konstantinápoly lakói nagyon megkönnyebbültek. Annak ellenére is, hogy egyesek szerint nem a hírhedt fenevadat darabolták föl, hanem egy másik bálnát.
Regények szereplője
Porphüriosz története több írót is megihletett az idők során. Megjelenik például Robert Graves A vitéz Belizár című regényében, amelyben Jusztinianusz császár azzal bízza meg Belizár hadvezért, hogy vadássza le a bálnát. Belizár katapultokkal felszerelt hadihajójával rá is lel az állatra. Üldözni kezdi, miközben a legénység nyilakkal és szigonyokkal próbál sebeket ejteni rajta, kevés sikerrel. A bálna végül lebukik a víz alá, és eltűnik. Megemlítik Porphürioszt Herman Melville Moby Dick című könyvében is, mint egy korábbi példa a történelemben arra, amikor bálna emberre támadt.
Ha érdekel, mi mindenre lehet használni egy preparált bálnatetemet, kattints ide!
