Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A szakértők szerint rendszerszintű probléma áll a balatoni halak téli pusztulása mögött. A kutatók szerint a bajt a klímaváltozás és az elmúlt évek intenzív partmenti beépítései okozzák.
A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet a BalatonScience Facebook oldalán közölte állásfoglalását a Balaton déli partján létesített kikötők ökológiai kockázatairól, illetve a téli oxigénhiányos állapotokról és a tó élővilágának pusztulásáról.
A déli parti balatoni kikötők környékén tömegével pusztulnak a halak, melynek oka a tó oxigénhiányos állapotában keresendő. Úgy vélik a szakemberek, hogy ez nem egy-egy kikötő környékének elszigetelt problémája, hanem rendszerszintű ökológiai kockázat, mutat rá elemzésük a tópart beépítését, a kikötők átalakítását és bővítését megnevezve fő problémaforrásként.
Az élővilág látja kárát a balatoni építkezéseknek
Egyre gyakoribbak a jégmentes telek legnagyobb tavunkon, a tó pedig sekély és szeles, valamint erősen hullámzó marad a téli hónapok során is. A folyamatos vízmozgás a télen alig táplálkozó halak számára nem megfelelő közeg, ugyanis az állatok
jelentős energiaveszteséget szenvednek miatta,
így a jégmentes időszakokban hullámzástól védett területeket keresnek. Eredendően a déli parton kialakított, nagy kiterjedésű, védett kikötőmedencék ilyenkor vermelőhelyként funkcionálnak számukra, a halak pedig tömegesen húzódnak be az öblökbe. Azokban viszont a vízcsere korlátozott, a víztömeg részint elszigetelődik, oxigénhiányossá válhat.
„A Balaton déli partján létesített, bővített vagy átalakított kikötők esetében hasonló ökológiai kockázatok rajzolódnak ki, különösen ott, ahol nagy kiterjedésű, mélyített és erősen védett öblözetek jöttek létre" - hangsúlyozták.
Az oxigénhiány árt a vízi élővilágnak
A szakemberek arra is emlékeztettek, hogy a halak nagy sűrűsége, az üledék gyors növekedése és oxigénfogyasztása, valamint az algák alacsony téli oxigéntermelése együtt alakíthat ki olyan akut oxigénhiányos állapotot, ami
rövid idő alatt tömeges halpusztuláshoz vezethet
még külső terhelés, vagy zavaró hatás nélkül is. Azt is kiemelték összefoglalójukban, hogy a probléma
nem pusztán halgazdálkodási kérdés, a Balaton teljes ökológiai működését érintő, kritikus kockázat.
A halak számának csökkenésére ráadásul éppen emiatt a kárókatonák gyérítése sem jelenthet tartós megoldást, az csak tüneti kezelést. A kikötők vizének átjárhatósága, illetve a vízáramlás megoldása halaszthatatlan volna, hogy megőrizhessük legnagyobb tavunk biodiverzitását és élővilágát a jövőben is.
