Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor új élet van születőben, az jobbára ünneplésre okot adó esemény, persze nem minden időben. Radnóti Miklós Töredék című verse pontosan erre rímel: „Oly korban éltem én e földön,/ mikor gyermeknek átok volt az anyja,/ s az asszony boldog volt, ha elvetélt…”
Kétség sem fér hozzá, a koncentrációs táborok világa az egyik legpokolibb hely egy gyermek születéséhez, amikor halál és kegyetlenség lengi körbe a létezés minden pillanatát. Ilyen körülmények között „dolgozott” Perl Gizella, zsidó nőgyógyász először Auschwitzban, később Bergen-Belsenben.
Mengele jelölte ki a nőgyógyászt
Perl Gizella a ma Romániában lévő Máramarosszigeten született, és iskolái elvégzése után ott is praktizált nőgyógyászként 1944-ig, amikor családjával együtt deportálták, ő Auschwitzba került. Itt hamar kiderült a foglalkozása, ezért a hírhedt német orvos, Josef Mengele arra utasította, hogy jelentsen neki minden várandós nőt.
Mengele, hamisan, azt ígérte, hogy ezek a nők jobb körülmények közé kerülnek, tápláló ételeket és tejet is kapnak majd. Ám Perl Gizella gyorsan rájött, hogy távolról sem erről van szó.
„Ezeket a nőket arra a részlegre vitték, ahol Mengele az emberkísérleteit végezte fogyatékkal élőkön, ikreken és terhes nőkön. Élet-halál ura volt, ő döntött arról, hogy ki kerül a gázkamrákba. Ekkor döntöttem úgy, hogy nem lesz több terhesség Auschwitzban”
– emlékszik vissza évekkel később egy interjúban a doktornő.
Egyetlen kiutat látott
Emberként, nőként és orvosként is iszonyú döntést kellett meghoznia: vagy hagyja, hogy a nők Mengele kísérleti nyulai legyenek, és az őrült doktor a halálig kínozza őket, vagy megszakítja a terhességeket.
„Senki nem tudja, mit jelent mindezt megtenni, de ha nem lépek közbe, anya és gyermeke is kegyetlen halált halnak.”
Beavatkozások százait végezte az éj leple alatt, eszközök és gyógyszerek, felszerelés nélkül, koszosan. Az egyetlen módszer, amivel valamelyest meg tudta nyugtatni a betegeit, hogy történeteket mesélt nekik nyugodt, békés hangján, biztatva, bátorítva őket, hogy lesz még okuk az ünneplésre.
A zsidó nőgyógyász öröksége
1945-ben Perl Gizellát átszállították a bergen-belseni táborba, amelyet nem sokkal később a brit csapatok felszabadítottak. A doktornő még néhány hónapig a helyi kórházban dolgozott, ahol végre megtehette, amire felesküdött: kisbabákat segíthetett világra. Ugyanakkor miután kiderült számára, hogy a lányán kívül, akit a háború alatt sikeresen bújtattak, minden családtagja meghalt, véget akart vetni az életének, ám szerencsére nem járt sikerrel.
1947-ben New Yorkba emigrált, ahol újrakezdte az életét. Könyvet írt Orvos voltam Auschwitzban címmel (a mű eredeti címe: I Was a Doctor in Auschwitz), és bejárta az országot, hogy megossza borzalmas élményeit az emberekkel. Ekkor találkozott Eleanor Roosevelttel, aki mély benyomást tett rá, és bátorította, gyakorolja ismét a hivatását. Ezután háromezer gyermeket segített a világra, és termékenységspecialista lett. Élete utolsó éveiben lányával, Gabriellával Izraelben élt, itt hunyt el néhány nappal a 81. születésnapja után.
Arról, hogy mennyire emlékszünk a második világháború borzalmaira, ebben a cikkünkben írtunk, mindenképp olvasd el.
