Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A mi jelenünkből nézve a múlt borzalmai ellen harcolók tettei magasztosak és hősiesek, elképesztően bátrak és olykor vakmerőek. Pedig ők ugyanolyan emberek voltak, mint te vagy én. Tették a dolgukat egy rettenetes világban, bízva abban, hogy segíthetnek, életeket menthetnek. Nem gondoltak veszélyre, önzetlenül megtettek mindent, amit tudtak, emberek maradtak az embertelenségben.
Pontosan ilyen hétköznapi hős volt Irena Sendler is, akinek a tettei ezrek életére voltak hatással. A varsói szociális munkás huszonkilenc éves volt, amikor kitört a második világháború, a városi önkormányzat jóléti osztályán dolgozott, és Varsó lerohanása után is folytatta munkáját kollégáival együtt.
A varsói gettó rémálom volt
1940 novemberében a németek lezárták a varsói gettót, ami azt jelentette a gyakorlatban, hogy 400 ezer embert zsúfoltak be egy meglehetősen kicsi területre, és senki nem mehetett se ki, se be. Sendlernek úgy sikerült bejutnia, hogy különleges engedélyt szerzett az önkormányzattól arra hivatkozva, hogy megvizsgálja az egyébként rettenetes higiéniai viszonyokat. A zsúfoltság, az éhezés és a járványok zsidók ezreinek halálát okozták a gettóban.
Amikor Sendler végre a falakon belül volt, aktivistákkal szervezkedett, hogy akit csak lehet, kicsempésszenek a gettóból. Amikor megalakult a Zegota, egy zsidókat segítő szervezet, a fiatal nő azonnal aktivista lett. Sajnálatos módon, mire megkezdték működésüket, a varsói zsidók többségét már deportálták vagy megölték. Akik viszont megmenekültek, a Zegotának köszönhették, ugyanis az aktivisták szervezték meg a búvóhelyek hálózatát, az élelmezést és az orvosi ellátást is.
A befőttesüvegek rendszere
1943 szeptemberében, amikor a varsói gettót végleg a földdel tették egyenlővé, Sendlert kinevezték a Zegota gyermekmentő részlegének vezetőjévé. A zsidó gyerekeket részben családoknál, részben árvaházakban helyezték el.
Sendlernek volt egy titkos rendszere: a gyerekek eredeti és új személyazonosságát befőttesüvegekben helyezték el, annak érdekében, hogyha vége a háborúnak, akkor a családtagok újra egymásra találhassanak.
1943 októberében Sendlert letartóztatta a Gestapo, de mielőtt a katonák átkutatták volna a házat, a gyerekekről készült listát sikerült odaadnia egy barátnőjének, aki a ruhája alá rejtette azt, és őt nem motozták meg. A hónapokig tartó fogság alatt a nőt többször megverték és megkínozták, de ő sosem árulta el sem a gyerekeket, sem a kollégáit. A Gestapo halálra ítélte, és a kivégzésére várt, amikor az aktivistáknak sikerült lefizetniük az őt kísérő őröket, és így kiszabadult.
Gyermekmentő tevékenységét folytatta, annak ellenére, hogy tudta, figyelik. Sendler és a szervezet több ezer gyermeket mentettek a háború évei alatt, noha később a nő ezt nyilatkozta egy interjúban a BBC-nek:
„Hangsúlyozom, hogy mi, akik a gyerekekkel foglalkoztunk, nem vagyunk hősök. Ez a szó kifejezetten irritál, mivel folyamatosan lelkiismeret-furdalásom van, hogy csak ennyit tettem.”
1965. október 19-én megkapta a Világ Igaza címet, amely a nem zsidóknak adható legmagasabb izraeli állami kitüntetés. 2008 májusában, 98 éves korában hunyt el Varsóban.
A budapesti nagy gettó felszabadulásának 80. évfordulója alkalmából készült cikkünket itt olvashatod el.
