Miért ne hallgathatnánk laza zenét együtt kedvenceinkkel? Ha ugyanis nyugodtak a háziállataink, akkor mi is nyugodtabbak leszünk. És persze kevesebb lesz a szétcincált párna, a lekapart székláb, és a gyanús folt is lakásunk padlóján (avagy a földön hagyott hátizsákon).
Körülbelül 2 hétig bírtam munkába járni azzal a hátizsákkal, amit a macskánk jelölt meg valamelyik hajnalban. A 17-es villamos utazóközönsége pedig valószínűleg a macskapisis fickónak ismer. Már aki tudja, hogy pontosan honnan ered ez a penetráns, megkerülhetetlen, elkendőzhetetlen, letagadhatatlan szag. Pedig a macska kéretlen jelölései stressztünetek is lehetnek.
A zene emberekre gyakorolt jótékony hatását már régóta ismerjük. De hogy a háziállatainkra is jó hatással van, azt talán kevesebben tudják. De természetesen nem mindegy, hogy milyen zenét hallgatunk kedvenceinkkel. Itt ronthattam el, mert a török rock és alternatív zene például, akármennyire színes és vérpezsdítő, nem biztos, hogy segítette Vilmos macskánk lelki egyensúlyát, mentális gyarapodását.
A zene befolyásolja a lelkiállapotot, az állatoknál is
Ahhoz viszont, hogy megtaláljuk az állataink számára megfelelő zenét, előbb meg kell értenünk, hogy ők miként kommunikálnak egymással, milyen hangokat használnak, hogyan fogadják ezeket a hangokat. Ebből következik, hogy az a zene, ami egy macskának megfelelő lehet, az nem biztos, hogy egy tengerimalacnak vagy egy kutyának is jó. Korábbi kutatások bizonyították, hogy különféle zenékkel különféle lelkiállapotokat lehet az állatoknál előidézni, csakúgy, mint az embereknél. Éppen ezért a megfelelő zenék vagy hangok megválasztásával különféle módokon stimulálhatjuk az állatokat. Ösztönszerűen jöhetne az a feltételezésünk, hogy a klasszikus zene nyugtat, míg egy thrash metal vagy rockdal zavarja az állatokat. Ugyanezért estek kútba azok a korábbi kutatások is, amelyek zenetípus alapján akarták meghatározni, mi okoz nyugalmat vagy frusztrációt állatainknak. Mozart vagy Wagner zenéjének egyes darabjai hiába számítanak a nagybetűs klasszikus zenének, mégis ingerlik hűséges állatainkat. Ezért a legújabb kutatások eredményei szerint meg kell vizsgálni, hogy egyes fajok természetes környezetükben milyen hangokkal, milyen ütemmel, milyen frekvencián találkoznak, hogyan kommunikálnak egymással.
Az állatoknak nem a műfaj számít, hanem a zene tulajdonságai
Az oroszlánmajmokon végzett kísérleteket például nagyon komoly megfigyelés előzte meg: ezeknek a kis majmoknak a kommunikációja körülbelül 3 oktávval (tehát 24 hanggal) magasabban van, mint az emberi beszédé vagy zenéé, szívritmusuk pedig háromszor gyorsabb a miénknél. Ennek fényében a nyugalmi állapot megteremtésére hosszú hangokat, harmonikus szerkezettel, alacsony amplitúdóval, lassú, körülbelül az állatok szívverésének nyugalmi állapotával megegyező ritmusú darabokat játszottak le nekik. Stresszválasz kiváltására pedig ennek ellentettjét alkalmazták: gyors ritmusú, nagy hangerővel lejátszott, disszonáns zenét. A fajspecifikus, nem embereknek komponált nyugtató zene esetében az oroszlánmajmok nyugalmi állapotba kerültek, ettek, ittak, míg az izgatóbb ritmusú zenére nyugtalanok lettek. A tesztben a majmok kevés reakciót adtak az emberek számára alkotott zenére, egy kivétellel, ez pedig épp egy heavy metál műfajába tartozó szám volt. Érdekes módon ez utóbbi nyugtatólag hatott az állatokra. Pontosan azért, mert ennek a számnak a ritmusa, harmonikus dallama a majmok nyugalmi állapotához ideális zeneképpé állt össze.
De mi a helyzet hétköznapi háziállatainkkal?
Majmokat természetesen kevesen tartunk otthon, de a kutatás fontos tanulsággal szolgál a kutyák és macskák esetében is. Joshua Leeds közel két évtizede kutatja a zene állatokra gyakorolt hatását. Az ő megállapítása szerint az állatoknál a frekvencia a kulcs. Minden állat, kutyák és macskák más és más frekvenciatartományt észlelnek. A kutyák például emiatt tudják megkülönböztetni a rock, rap és klasszikus zenét is. De a megfelelő, fajspecifikus frekvencia eltalálásához Leeds külön kutyákat és macskákat célzó zenéket kezdett el komponálni. Általánosságban pedig elmondható, hogy a klasszikus zene jó hatással van az álltokra, sőt egy újabb, Skóciában publikált tanulmány alapján még a reggae zene is befutó lehet a kutyusoknál, már ha nyugtatni szeretnénk őket. Joshua Leeds ezért elkészítette az első olyan albumot állatoknak, ami ebben a műfajban íródott.
Fontos következtetés viszont, hogy nem a műfaj a mértékadó az állatok stimulálásában, hanem a zene ritmusa, frekvenciája, szerkezete stb. Ennek alapján pedig, ha nyugalmi állapotba akarjuk hozni őket, általában jó a klasszikus zene is, de bármilyen zeneszám ideális lehet, ami lassúbb ritmussal, harmonikus szerkezettel, könnyedebb, vidámabb dallammal rendelkezik. Emiatt Vilmos macskánknak előbb választanám a Metallica Nothing Else Matters című számát, mint Richard Wagner A walkürök lovaglása c. darabját. El fogom végezni a Stresszpisi a hátizsákomon munkacímű tesztet, és beszámolok majd az eredményekről. (Addig is ajánlom az alábbi zenei kvíz kitöltését.)
