Festmény vagy akvárium? – nehéz eldönteni. Az önkifejezés új hulláma, az akváriumépítés egyre népszerűbb a sportszerűen űzött hobbik között. Emberek ezrei versenyeznek a legjobb akvakertész díjáért, miközben külön üzletág épült a vízibotanikára. A művészeti adalék állhat a háttérben.
A növényes akváriumok építése futótűzként kezdett elterjedni az utóbbi években – részben a hosszú bezártságnak köszönhetően –, hiszen nagyon látványos, remek kikapcsolódás a mindennapokból, és az önkifejezésre tökéletes hobbi. Tehát az akvakertészkedésben minden benne van, amire egy 21. századi embernek szüksége lehet.
Versenyeket is szerveznek
Nem csoda, hogy rendszerint több mint 2000 nevező indul a világ legnagyobb, évente megrendezésre kerülő akvarisztikai versenyén, a japán IAPLC-n. De hogyan lett ilyen felkapott az akvarisztika különlegesebb ága, és hova tűntek az aranyhalas gömbakváriumok? Danyikó Tamás, a Green Aqua operatív vezetője szerint nincs ebben semmi meglepő. Hiszen, aki ránéz egy jól megépített akváriumra, és időz rajta kicsit, megtapasztalja, milyen nyugtató látványt képes okozni néhány vízinövény, pár szikla és persze a halak – a megfelelő elrendezésben. Bár utóbbi számít legkevésbé. A klasszikus, gyerekkorunkból ismerős aranyhalas akváriumokkal szemben az akvakertészek által készített verzióban a hal csak kiegészítő elem. Itt ugyanis az esztétika, a biológiai folyamatok látványos fázisai és a növényvilág szimbiózisa a legfontosabb, ami párhuzamosan tökéletes környezetet jelent a halak számára is. „Ha leegyszerűsítjük, kétféle akváriumtartó létezik. Az egyik számára az akváriumot pár dekorációs elem, néhány növény és a halak jelentik. Ez a megközelítés egyszerű, de inkább a gyerekek számára nyújt élvezetet, a karbantartása pedig hamar nyűgös munkává alakul. Egy akvárium azonban lehet a lakás dísze is. A másik véglet, aki alaposan megtervezi az akvárium berendezését, tanulmányozza a vízibotanikát, homok helyett táptalajba ültet, erős világítást és akár CO2-beoldást alkalmaz. Őket nevezzük akvakertészeknek.”
A hobbi Japánból indult
Itt évtizedek óta sportot űznek a profi akváriumépítésből, többek között rekordméretű, több tízezer literes alkotásokkal, amiket hónapokon keresztül terveznek és akár hetekig építenek a mesterek. A műfaj egyik legismertebb alakja, Takashi Amano volt (1954–2015). Akváriumai valódi művészeti értékkel bírtak, mert egyszerűen olyan látványt és benyomást keltettek a szemlélőben, akár egy Leonardo da Vinci-festmény, követői pedig azóta is az ő szemlélete alapján űzik a hobbit. A titok a szabályokban áll.
„Bár minden akvárium megítélése szubjektív, a szabályosan épített verziókban mindig van valami szép, ami megragadja a tekintetet”
– magyarázza Tamás, aki húszévesen maga is néhány látványos kép után vette első akváriumát, és rögtön beleállt az építésbe. Halak helyett a növényeket helyezte előtérbe, metszeni és tápozni kezdte azokat, majd felismerte, hogy messze többről van szó, mint egyszerű akváriumtartásról. Állítólag, aki túl van az első sikerélményen, minthogy összefüggő gyepet alkottak növényei vagy a víz alatt szépen virágzik egy növény, annak nincs megállás.
A víz alatti világ csodája
Az akvakertész szerint ott kezdődik a valódi művészeti tevékenység, amikor már alapvető esztétikai szabályokat is figyelembe veszünk az akvárium tervezése során, például az aranymetszést. „Ez a legelső és legfontosabb lépcső a profi akváriumépítésben: tanulj meg úgy berendezni, hogy megfelelj a festészet, fotózás vagy bármilyen más képzőművészet alapszabályainak. A következő lépésben pedig ez a legkönnyebben felrúgható szabály is, elvégre csak az a festő tud jó absztraktot alkotni, aki képes szabad kézzel pontos formákat rajzolni. Viszont rajzolni nem tud mindenki, de akváriumépítésre mindenki képes. Vitathatatlan, hogy az akvarisztika az önkifejezés lehetősége miatt lett ilyen népszerű. Építhetünk teljesen letisztult, világos gyepszőnyeggel terített, sziklás világot, vagy sűrű növényzetű, fával tarkított erdős kompozíciót, a lényeg a természetesség. A legfelső lépcső pedig a versenyakváriumok világa, ahol az igazán magas rangú munkák élőben sokszor akár depresszív hangulatot keltenek az üveghez nagyon közel épített, sok részletben a sötét, árnyékos látvány miatt, mégis ezeket tartjuk a legértékesebb daraboknak, hiszen rendkívül kreatívak, tökéletesen reprezentálnak egy szeletet a természetből, a növények egészségesen burjánzanak benne és az algáknak nyoma sincs. Persze ehhez profi felszerelés és rengeteg gyakorlás kell.
Én mégis arra biztatom a hobbiakvakertészeket, hogy bátran nevezzenek versenyekre, akkor is, ha elsődlegesen nem erre építik akváriumaikat. A legnagyobb győzelem, ha mi magunk elégedettek vagyunk azzal, amit mindennap látunk otthonunkban, emellett azonban rendkívüli élmény egy jó versenyeredmény.”
Ezzel büszkélkedhetünk
A japán IAPLC világverseny idei eredményhirdetése után néhány nappal Tamás arról beszél, hogy itt a sok századik helyezés is számít, ő például az első indulása után az 1200-ik helyen végzett, ami kezdő akvakertészként a mezőny méretéből adódóan jó élmény volt. A megmérettetésre a világ minden pontjáról jelentkeznek különböző stílusú akváriumokkal, viszont mindenki egy fotóval nevez. Több ezer akváriumépítő nem férne el egy helyen, illetve az újonnan készített alkotások még messze nincsenek kész állapotban, mivel a növényeknek hónapokra van szüksége, hogy kibontakozzanak, és a megtervezett látvány természetesnek hasson. Ezért a nevezők egy profin elkészített fotóval versenyeznek, amit szakmai zsűri bírál megadott szempontok alapján. Az ember megtervezi a látképet, megveszi hozzá a botanikát, a köveket, fadarabokat és az aljzatot, beépíti, feltölti vízzel, majd vár, ameddig beindulnak a biológiai folyamatok, és életre kel a négy üvegfal közé zárt világ, amit szívesen mutat meg másoknak.
