A lányok bizonyos tevékenységekben ugyanolyan jók, ha nem jobbak, mint a fiúk – már kislánykorában is ezt igyekezett bebizonyítani a nő, aki férfiakat megszégyenítő bátorsággal, és elképesztő eredményességgel harcolt a második világháborúban a szovjet fronton.
Lyudmila Pavlichenko tinédzser korában kezdett lövészetet tanulni, és bár igen tehetségesnek bizonyult, tanár szeretett volna lenni, ezért beiratkozott a Kijevi Egyetem történelem szakára. Az élet azonban mást tartogatott számára.
Egyetemistából mesterlövész
Amikor 1941-ben Hitler elindította a Barbarossa-hadműveletet, a Szovjetunió lerohanását, Pavlichenko 24 éves volt, negyedéves hallgató az egyetemen. Ahogy meghallotta az invázió hírét, azonnal az odesszai toborzóirodába ment, hogy felajánlja szolgálatait lövészként. Ehelyett nővéri munkára akarták beosztani, ám ő ragaszkodott ahhoz, hogy a szovjet gyalogsághoz csatlakozzon. Ezt azután engedélyezték neki, hogy bizonyította képességeit mesterlövészként: kiiktatott két román kollaboránst.
Pavlichenko kiemelkedő eredményeket produkált, Odesszánál és Szevasztopolnál is rekordot döntött a találataival, 1942 májusára 257 embert ölt meg. Minél eredményesebb lett mesterlövészként, annál veszélyesebb megbízatásokat kapott, azonban a harc közben megsérült. Ekkorra már az általa kiiktatott emberek száma elérte a 309-et. A németek jól ismerték, és csak a „halál asszonyaként” emlegették. A nő erre csak annyit reagált, hogy örül, amiért a németek számon tartják az eredményeit.
A mesterlövész diplomatának áll
A szovjet hadi vezetés túl értékesnek tartotta Pavlichenkót, ezért miután felépült a sérüléséből, nem küldték vissza a harctérre, hanem propagandacélokra használták, így jutott el az Egyesült Államokba, és így lett ő az első szovjet állampolgár, aki a Fehér Házban járt.
Noha e látogatás alkalmával életre szóló barátságot kötött az akkori First Ladyvel, Eleanor Roosevelttel, az amerikai körutazás alkalmával kritizálták az egyenruháját, és hogy nem sminkeli magát. Egy Chicagóban tartott beszédében azonban beszólt a kritikusoknak:
„Uraim, 25 éves vagyok, mostanáig 309 nácit öltem meg. Nem gondolják, uraim, hogy túl régóta rejtőzködnek a hátam mögött?”
Ezután már inkább ünnepelték Pavlichenkót nyugaton, semhogy kritizálták volna.
A mesterlövész a nyugaton tett turné után nem tért vissza a harctérre, lövészeket képzett a Vörös Hadsereg számára 1945-ig, majd befejezte tanulmányait az egyetemen, és történész lett. 1957-ben, 15 évvel az amerikai látogatás után Eleanor Roosevelt Moszkvában járt, és ragaszkodott hozzá, hogy találkozhasson Pavlichenkóval. A hidegháború miatt nem maradhattak kettesben, de azért felelevenítették az első találkozás boldog pillanatait.
Pavlichenko 1976-ban hunyt el, hazájában hősként tisztelik.
Ha szívesen olvasnál még háborús hősökről, ezt a cikket neked ajánljuk.
