Nem kellett szuperképesség, csak egy kis elszántság. Mert egy kis elszántsággal át lehet gázolni társadalmi különbségeken, előítéleteken, kishitűségen. És nem mellesleg kontinenseken. Egyedül, nőként, egy nagyon is férfias nagymotoron.
1970-es évek, Egyesült Királyság. Hiába hódított David Bowie vagy a Sex Pistols, a brit társadalom még mindig nagyon konzervatív volt. Legalábbis nagyon nehezen tudott mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy egy fiatal, csinos, törékeny lány úgy dönt, veszi a sisakját, és felül egy nagymotorra, hogy elmenjen... például világgá. Nem volt különösebb célja, legfeljebb az, hogy megismerje saját határait, illetve mindent, ami a szigetország határain kívül van.
Egy törékeny nő robusztus motoron
Aki motorozni akar, azt többnyire nemcsak a motorozás izgalma, a jármű műszaki tartalma vagy a bőrfelszerelés sikkje érdekli, hanem maga a szabadság, a repülés, a korlátok nélküli létezés. Elspeth Beard 16 évesen kezdte a motorozást. Először csak kisebb méretű kétkerekűekkel, kisebb távokat tett meg. Pár év elteltével elérkezett az idő egy komoly járgány beszerzésére. Ez egy 1974-es évjáratú BMW R60/6 lett, ami önmagában megérne egy cikket, de főhősnőnk szempontjából épp elég azt tudni, hogy a motor súlya 210 kg, csomagok nélkül. Bejárta vele Skóciát, Írországot, majd szinte egész Európát, így összesen körülbelül 16 ezer kilométert tett meg. Megint eltelt pár év, közben tanult, mellette bárokban dolgozott.
A nagy pillanat 1982-ben jött el. Mindössze 24 éves volt, amikor elhatározta, hogy kiszakítja magát élete addigi keretéből, félbehagyta tanulmányait, és elindult.
nem akartam tovább dolgozni, tovább várni a tökéletes pillanatra, amikor majd útra kelhetek. Ha ezt teszed, akkor sosem indulsz neki. Szóval fogtam a motort, az addig megspórolt pénzt, hogy meglássam, milyen messzire jutok.
Mit szólt a család az úthoz? Maradjunk annyiban, hogy nem örült. Mivel édesanyja a sürgősségin dolgozott, látott már motorbalesetest eleget, így minden tőle telhetőt megtett, hogy meghiúsítsa az utat. A család többi tagja pedig meg volt győződve arról, hogy egy hónapon belül feladja, és hazatér. Szponzorokat is keresett: egy szaklaphoz adta be fényképes jelentkezését, hogy cikkekért cserébe támogassák az útját. A korszellemet kiválóan jellemzi a férfiakból álló szerkesztőség „frappáns” válasza:
Kedves Eslpeth!
Brecon azt mondta, ő szívesen megírta volna ezt a levelet, de nem tudta, mert a nyelve beakadt az írógépbe. Julian azt kérdezi, nincs-e véletlenül egy 2 méter magas férjed, aki még karatemester is? Mike Clemets már meg is alapította az Elspeth Beard Rajongói Klubot, és szeretné tudni, hová tartasz a nagyvilágban, hogy előbb érhessen oda. És én? Szeretném támogatni a világ körüli utadat, de szerintem csak pénzkidobás volna, és szégyen Londonra nézve.
Minden jót!
A világ a kerekei előtt hevert
Kanada és Mexikó érintésével bejárta Észak- és Közép-Amerikát, majd hajóra tette a motort, hogy Ausztráliában folytassa útját (kis új-zélandi kitérővel).
Ausztrália Isten háta mögötti helyei hátborzongatóak voltak. Volt, hogy 3-400 kilométert is megtettem mire egy fogadóig elértem (…) mikor benyitottam, mindenki elnémult, és engem bámult (…) volt, ahol ki sem szolgáltak, így kénytelen voltam kimenni, hogy a csapról igyak.
A nyolcvanas években még nem voltak komoly túramotoros felszerelések, pláne női motoros ruhákat nem lehetett kapni, ezért mindent magának kellett megterveznie, átalakítania. Akkoriban se mobiltelefon, se GPS, se modern applikációk nem álltak az utazók rendelkezésére. Voltak olyan országok, ahol még papírtérképet sem lehetett találni! Így számtalanszor eltévedt, de valahogy mindig elérte úti célját. Az úton rengeteg nehézséggel kellett szembenéznie: betegségekkel, balesetekkel, háborús övezetekkel (irak-iráni háború). De bármekkora kihívás is gördült elé, végül mindig adódott megoldás, idővel pedig egyre rutinosabban oldotta meg a nehézségeket.
Nőként egyedül addig feltétlenül biztonságban érezte magát, amíg bukósisakot viselt, de persze időről időre le kellett vennie. Ilyenkor kapott pár kéretlen megjegyzést, máshol viszont őszinte csodálat övezte, mikor kiderült, hogy egy nő képes volt 37 ló erejét megszelídíteni.
A nagy utazás két éve alatt 55 ezer kilométert tett meg. Bejárta Észak- és Közép Amerikát, Ausztráliát, a Távol-Keletet, Indiát, Pakisztánt, Iránt, hogy Törökországon és Görögországon át térjen haza. Az út viszontagságai miatt 65 kilóról 41 kilóra fogyott. De túlélte.
Hazatérése után építészként diplomázott, és megvett egy régi víztornyot, amit saját ízlése szerint alakított át. Élményeiből díjnyertes könyvet is írt. Jóval hazaérkezése után, egy véletlen folytán derült ki, hogy ő volt az első brit nő, aki körbemotorozta a világot. És mind a mai napig motorozik.
Világ körüli utat tervezel? Olvasd el autós lájfhekkünket, és vértezd fel magad műszaki ismeretekkel!
