Azt már régóta tudjuk, hogy a kettes típusú cukorbetegség oka lehet örökölt hajlam, elhízás, és leginkább ezek kombinációja, de most valami újat hozott a tudomány: egy olyan adalékanyagot neveztek meg, amit ha elkerülsz, egy kicsit csökkentheted az állapot kialakulásának esélyét.
Úgy tűnik, egy megszokott élelmiszer-adalékanyag összekapcsolható az inzulinrezisztencia kialakulásával. És hogy ez mit jelent? Egy tanulmány szerint a vizsgált adalékanyag megváltoztathatja az anyagcserét oly módon, hogy növeli a cukorbetegség kockázatát. Az embereken és egereken végzett kutatásokat magában foglaló tanulmány a propionát nevű élelmiszer-adalékanyagot vizsgálta, amely hivatalosan azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza a penészgombák növekedését, így széles körben használatos tartósítószerként például sajtokban és pékárukban.
A tanulmány megállapította, hogy egereknél a propionát fogyasztása rövid távon magas vércukorszinthez, hosszú távon pedig súlygyarapodáshoz és inzulinrezisztenciához vezetett. (Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy a szervezet nem reagál megfelelően az inzulin hormonra, amely segíti a sejteket a cukor vagy glükóz felvételében. Az ilyen rezisztencia a cukorbetegeknél tapasztalható magas vércukorszinthez vezethet, így okozhatja végül annak kialakulását a szóban forgó adalékanyag.)
Egy kisebb kísérletben, amit viszont már emberekkel végeztek, a propionátot fogyasztók inzulinrezisztenciájának átmeneti növekedését tapasztalták néhány óra leforgása alatt, összehasonlítva azokkal, akik nem fogyasztották az adalékanyagot.
Ez a két, viszonylag kis létszámú kutatás a szakemberek szerint sem tudja hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a propionát cukorbetegséget okoz. A szerzők szerint hosszabb időn keresztül végzett nagyobb vizsgálatokra van szükség annak jobb megértéséhez, hogy a gyanús hozzávaló valóban hozzájárul-e embereknél is a cukorbetegség kialakulásához, és ha igen, milyen egyéb körülmények fennállása esetén.
Ennek ellenére az eredmények aggályosak, tekintettel arra, hogy a propionátot milyen széles körben használják – írták a szerzők a Science Translational Medicine folyóiratban megjelent cikkükben.
Dr. Gökhan Hotamisligil, a tanulmány vezető szerzője, a genetika és anyagcsere professzora összefoglalójában kiemelte:
„Ha megértjük, hogyan befolyásolják az élelmiszerekben található összetevők a szervezet anyagcseréjét molekuláris és sejtszinten, az segíthet egyszerű, de hatékony intézkedések kidolgozásában az elhízás és a cukorbetegség kettős járványának leküzdésére.”
Egy újabb tanulmányban a kutatók először propionátot adtak egereknek, és megállapították, hogy az adalékanyag több hormon szintjének növekedéséhez vezetett. Ezek közé tartozik a glukagon (amely arra utasítja a májat, hogy cukrot engedjen be a véráramba), a noradrenalin (amely részt vesz a vérnyomás szabályozásában, és emeli a vércukorszintet is) és a zsírsavkötő fehérje (amelyről úgy gondolják, hogy részt vesz a zsírsavanyagcserében). Ez a hormonszint-emelkedés hiperglikémiához vagy magas vércukorszinthez vezetett az egerek esetében.
Amikor a kutatók 20 hétig vizet adtak az egereknek alacsony dózisú propionáttal (hasonlóan a tartósított élelmiszerekben található koncentrációkhoz), gyarapodott az állatok súlya, és megnövekedett inzulinrezisztenciát mutattak.
Hogy megtudják, hogyan érvényesülnek ezek az eredmények az emberekre nézve, a kutatók tanulmányt végeztek 14 egészséges, sovány testalkatú résztvevővel, akiknek nem volt cukorbetegségük. A résztvevők olyan ételt kaptak, amely vagy 1 gramm propionátot (a feldolgozott élelmiszer egyetlen étkezésében megtalálható mennyiség) vagy placebót tartalmazott. Az alanyoktól vérmintát vettek egyszer étkezés előtt, majd rendszeres időközönként étkezés után 4 órán keresztül. Egy héttel később a résztvevők visszatértek a laborba, és azok, akik eredetileg propionátot kaptak, placebót kaptak, és fordítva. A tanulmány megállapította, hogy amikor az emberek propionátot kaptak, a hormonszintjük az egereken végzett vizsgálatokhoz hasonló növekedést jelzett. A propionátot kapó résztvevők magasabb inzulinszintet és inzulinrezisztenciát mutattak. Mindkét csoportban hasonló volt a vércukorszint csúcsértéke étkezés után, de a propionátcsoportban jóval tovább tartott, amíg a vércukorszintjük visszatért a kiindulási értékre.
