És mindezt nem manapság követte el, hanem több száz évvel ezelőtt. A legendás csillagász végzetes személyisége komoly korlátot jelentett felfedezései megismertetésében is, szerencsére azonban tanítványainak köszönhetően örökre fennmaradtak kutatási eredményei.
Mi történik akkor, ha a kvalitás olyan személyiségjegyekhez társul, melyek az adott korszakban nem éppen elfogadottak? Manapság talán derülten olvassuk Tycho Brahe dán csillagász élettörténetét, de neki nem lehetett könnyű élete a reneszánsz idején.
Legkomolyabb vitapartnere, Galilei neve sokkal ismerősebben cseng, de tanítványa, Kepler is túlszárnyalta végül. Hiába fedezte fel az első szupernóvát és kutatta az üstökösök mozgását, mégis furcsaságai miatt maradt fenn a neve.
12 évesen már egyetemre járt
Bár nemesi családba született, elég jómódú körülmények közé ahhoz, hogy valóban azt tehesse, amit csak akart, Tycho Brahe nem elégedett meg azzal, hogy a família pénzét haszontalanságokra költse. A Koppenhágai Egyetemen kezdett jogot tanulni – 12 évesen iratkozott be a neves intézménybe –, amikor az 1560-as részleges napfogyatkozásnak köszönhetően érdeklődése egészen más irányba fordult. Mivel csillagászként emlékszünk rá, azt hihetnénk, a látványos égi jelenséget látva kapott ihletet a bolygók és csillagok vizsgálatára, azonban már ekkoriban sem a mainstream utat járta, egészen másban látott fantáziát.
Az foglalkoztatta, vajon miként lehet előre megjósolni egyes eseményeket. Koppenhágában végül matematikát és csillagászatot hallgatott, majd jogi tanulmányait folytatva Lipcsébe költözött. Minden megtakarított pénzét csillagászati könyvekre és műszerekre költötte, éjszaka pedig csillagászati megfigyeléseket végzett, ő rögzítette elsőként a Jupiter és a Szaturnusz együttállását 1563-ban, és ekkor még mindig csak 17 éves volt. S nem is ezzel vált ismertté akkoriban, sokkal jövedelmezőbbnek tartotta, ha horoszkópokat készít, ebben valószínűleg igaza is volt. Megjósolta – az akkorra már halott – Szulejmán szultán halálát is, és amikor kiderült, hogy tévedett, párbajban kívánt elégtételt venni a sértő megjegyzéseket terjesztő unokatestvérén, Manderup Parsbjergen. Parsbjerg kardja azonban nemcsak Brahe homlokát sebezte meg, de jókora darabot levágott az orrából is.
Rájött, hogy a Hold körül nincs burok
A négy szakember közös megfigyeléseit összegző számítások eredményeképp számtalan, ma már evidens ismeretet köszönhetünk neki. Sikerült ugyanis nemcsak azt igazolnia, hogy az üstökösök nem egyfajta légköri jelenségek, hanem szilárd halmazállapotú égitestek, hanem azt is, hogy akár a Hold közvetlen közelében is mozoghatnak. Ő volt az, aki bebizonyította, hogy a Föld egyetlen holdja körül nincs semmiféle burok.
Kiszámította a csillagászati év pontos hosszát is, egyetlen másodpercnyi eltéréssel, és megalkotta a földrajzi szélességi körök meghatározásának megfelelő módját is annak köszönhetően, hogy ívmásodpercnyi pontossággal volt képes számolni.
Világképe az akkoriban népszerű elméletek között helyezkedett el. Elhitte ugyan Kopernikusz állításait azzal kapcsolatban, hogy a Nap körül keringenek a bolygók, azt azonban nem, hogy a Föld is. Úgy vélte, bolygónk a világegyetem középpontja. Komoly vitákat folytatott Galileivel is ezzel kapcsolatban.
A vereség emlékének palástolására műorrot készített magának arany, ezüst és réz keverékéből, a fémeket olyan ügyesen elegyítve, hogy a műorr végül tökéletesen életszerűnek tűnt, teljesen bőrszínűre sikeredett. Első obszervatóriumát húszévesen, Augsburgban rendezte be, ekkorra már elismert szakembernek számított. Munkáját egy hatalmas, 6 méter átmérőjű kvadráns segítette, mely nagyságának köszönhetően szögpercnyi pontossággal mért. Apja betegsége miatt tért végül vissza Dániába, ahol a helsingborgi várban berendezett megfigyelőállomásán még ugyanazon év decemberében sikerült rögzítenie a Cassiopeia egyik szupernóváját. Ez a felfedezés tette igazán ismertté, De nova et nullius ævi memoria prius visa Stella címmel publikálta.
Az 1574 tavaszán eltűnt csillagot még ma is Tycho-nova néven emlegetik a szakmabeliek.
És ennek köszönhető Brahe igazi szárnyalása. A dán király kérésére Hven szigetére költözött, ahol két hatalmas csillagvizsgálót épített, melyet Urainborgnak és Stjerneborgnak nevezett el. Itt produkálták a távcső előtti csillagászat legpontosabb megfigyeléseit a hatalmas kvadránsa segítségével. Minden mérőeszközből négy példányt tartottak, amiken egyszerre négy csillagász folytatott méréseket ugyanabban a témában – a módszer kidolgozása is az ő nevéhez köthető, és valóban eredményesnek bizonyult, ugyanis sikerült az emberi pontatlanságok kiszűrésével valóban reális eredményeket elérni. Itt dolgozott száz esztendővel Brahe után Ole Rømer is, aki elsőként határozta meg a fény terjedési sebességét.
De nem erről vált igazán híressé
Akármennyi felfedezést tehetett volna, mégis leginkább amiatt vágyták kortársai a társaságát, mert rendkívül különc életvitelt folytatott. Mindenki kíváncsi volt arra is, vajon közelről nézve kiderül-e, igaz-e a pletyka, miszerint orra nem valódi – és bizony furcsa háziállatát is meg akarták ismerni.
Tycho Brahe ugyanis nem holmi ölebbel vagy macskákkal vette körül magát, egy igazi jávorszarvas sétálgatott szabadon otthonában. A szarvas, akit Rixnek nevezett, ráadásul gazdájához hasonlóan, meglehetősen különc módon viselkedett, olyannyira szerette Brahe társaságát, hogy mindenhová követte – akár egy kutya. Ha kimozdult otthonról, a hintó mellett sétálva kísérte Brahét.
Bár a csillagász a szakmájában igazán korszerű ismeretekkel bírt, az állattartást tekintve kevésbé volt szenzitív. Úgy vélte, igazán vicces látvány a hatalmas patás részegen – így rendszeresen sörrel itatta, hogy aztán bezsebelje a látványosság okozta elismerő és derült pillantásokat vendégeitől.
A részeg szarvas főként a nagyobb partik, fogadások idején fogyasztott alkoholt, delíriumos állapotban botladozott szobáról szobára, nagy derültséget okozva a vendégeknek, miközben mindennek nekiment. Sejthetjük már, ez okozta végzetét is, az egyik estély alkalmával szerette volna követni Brahét a lépcsőn felfele, azonban sem lábai, sem állapota nem volt ehhez megfelelő, lezuhant, majd hamarosan belehalt sérüléseibe. Nem sokkal ezt követően Brahe élete is megváltozott.
Dániában már nem volt maradása
Egy rosszul végződő ivászat során támogatója, II. Frigyes dán király életét vesztette, utódja számára a csillagászat támogatása nem volt már fontos. Brahe pénzszűkében költözni kényszerült, azonban az obszervatóriumnak új otthont adó Prágától nem messze lévő Benatky-kastélyba olyan lassan értek el műszerei, hogy halála előtt már nem tudott – és talán nem is lelkesedett már annyira– a fentiekhez hasonló eredményeket elérni. Van, amit mégis neki köszönhetünk, 1600-ban ugyanis segédjévé fogadott egy ígéretes ifjút, akinek ma a bolygómozgás törvényeit köszönhetjük.Ő volt Johannes Kepler, akinek az életbe egyre inkább belefáradó, az alkoholfogyasztást végletekig fokozó Brahe minden korábbi kutatási eredményét átadta, felismerve a Kepler látásmódjában rejlő lehetőségeket.
