Dorothy Gibson nemcsak színésznő és a Titanic tragédiájának túlélője volt, hanem botrányhősnő is egyben: élete filmre illik.
Arról már írtunk, hogy egyes könyvek előre megjósolták a Titanic tragédiáját – azt pedig mindenki tudja, hogy film is készült a hajó elsüllyedéséről. James Cameron Titanicjánál kevésbé ismert a Saved from the Titanic címet viselő némafilm, azonban sokkal különlegesebb.
Karrierje tinédzserként indult
A filmet mindössze öt nappal a hajó elsüllyedése után forgatták le, harminc nap múlva be is mutatták, főszereplője pedig egy olyan színésznő volt Dorothy Gibson személyében, aki saját maga átélte a borzalmakat az óceánjáró fedélzetén. Method acting jelleggel ugyanazokat a ruhákat viselte a filmben is, mint amelyekben akkor volt, amikor a süllyedő hajó fedélzetén féltette életét: nem ez az egyetlen különleges fordulat ugyanakkor a színésznő életéből.
Dorothy Winifred Gibson New Jersey-ben született 1889 májusában. Édesapja a kislány hároméves korában hunyt el, édesanyja pedig újraházasodott. Élete a korai tragédia ellenére szép mederben folyt: 17 évesen énekesként és táncosként lépett fel, 20 éves korától pedig Harrison Fisher modellje volt, aki múzsájaként tekintett a lányra. Dorothy alakja gyakran szerepelt képeslapokon, sőt, még a Cosmopolitan címlapjára is felkerült. Megismerte George Henry Battier Jr. patikust, beleszeretett, és hozzá is ment, 1911-től pedig filmekben is feltűnt.
A Titanicra véletlenül került
A fiatal lány eleinte mellékszerepeket kapott, majd az Éclair Studios főszerepeket is rábízott. 1912-ben édesanyjával Európába utazott, hogy kipihenje a forgatások fáradalmait, épp Párizsban töltötték idejüket, amikor visszahívták a színésznőt az Egyesült Államokba forgatni.
Anya és lánya egy hatalmas óceánjáró, a Titanic fedélzetére vásároltak maguknak jegyet, és április 10-én Cherbourgban fel is szálltak a hajó fedélzetére.
A jégheggyel való ütközés napján Dorothy hosszan bridzsezett néhány New York-i bankárral, majd este tizenegy után tért vissza szobájába, melyet édesanyjával osztott meg. Furcsa roppanást hallott, és úgy döntött, utánajár a dolognak. A fedélzetre érve azt tapasztalta, hogy a hajó megdőlt, ezért rohant édesanyjáért, akivel együtt a legelső mentőcsónakkal, a hetes számúval el is hagyták a Titanicot. Ekkor alig volt még, aki menekült volna, így
arra is volt ideje, hogy korábbi bridzspartnereit is riassza, így ők is velük ültek be a csónakba.
Eddig csodás menekülésnek tűnhet a történet, de kiderült, hogy a csónak alja lukas volt, a jeges víz bezubogott abba. Mindenki megriadt, de a női fehérneműk és a férfiak ruhája segítettek betömni a lukat a színésznő visszaemlékezése szerint. Később a Carpathia kimentette őt és társait a vízből, Dorothy pedig 26 órán át aludt.
Traumatizált túlélőként forgatott filmet
A szerencsés menekülés ellenére a nőt traumatizálta az eset.
Soha nem fogom elfelejteni azt a szörnyű kiáltást, amely a tengerbe zuhant emberek torkából és azoktól hangzott el, akik féltették szeretteiket
– fogalmazott. Mindennek ellenére öt nappal a menekülést követően már az esetről szóló film forgatásán élte meg ismét emlékeit, abban a fehér ruhában, kardigánban és kabátban, ami aznap is rajta volt. A Saved from the Titanic volt az első sikerfilm, ami a tragikus esettel foglalkozott – ennek ellenére Dorothy hamarosan felhagyott színészi karrierjével.
Ennek a hajóhoz nem sok köze volt, viszont annál több ahhoz a viszonyhoz, amelyet a némafilm egyik producerjeként is ismert Jules Brutalourral ápolt.
A nála 19 évvel idősebb férfi az őt foglalkoztató stúdió egyik mágnása volt, ő hívta vissza a lányt Európából Amerikába is. A viszonyra teljesen véletlenül derült fény: a következő évben egy alkalommal, amikor a színésznő a férfi autóját vezette, elütött egy embert, aki ebbe belehalt.
Brutalour ekkor már külön élt feleségétől, de mivel a halálesetet bírósági tárgyalás követte, a nagyvilág is megtudta, hogy egy színésznőcskével csalta őt férje, így válás lett a házasság vége – 1913-ban Dorothy is elvált. Végül a producer elvette a színésznőt, de csak két évig voltak együtt. A volt feleség sértettségében igyekezett életüket minél jobban megnehezíteni, így ennek a kapcsolatnak is válás lett a vége. A megszégyenített Dorothy Párizsba költözött, de Európában sem lelt nyugtot.
Náci kém lehetett
A második világháború kitörésekor Firenzében tartózkodó egykori színésznő nem utazott Amerikába a harcok ellenére sem: a Titanicon szerzett élményei olyan mély nyomot hagytak benne, hogy nem akart ismét hajóra szállni. Része lehetett a dologban annak is, hogy korábbi hírneve és összegyűlt vagyona segítette abban, hogy itt jó életet éljen, illetve a spanyol nagykövetség egy munkatársával is viszonyt folytatott. Egyesek szerint nácik által irányított területen ragadtak, míg mások úgy vélik, náciszimpatizánsok is voltak édesanyjával együtt: le is tartóztatták és börtönbe került, mostoha körülmények közt. Egy kettős ügynök segített innen megszöknie, fedősztorija az volt, hogy fasiszta kém – a források megosztottak azzal kapcsolatosan, hogy ez a valóság volt-e, vagy tényleg csak egy fedősztori. James G. Bell helyettes konzul kihallgatások sorozata után arra jutott, hogy a nő nem elég okos ahhoz, hogy náci kém lehessen, így tisztázódott a vádak alól.
Dorothy és édesanyja Párizsba tértek vissza ekkor, de az egykori színésznő alig néhány nap múlva, szállodai szobájában, 56 évesen – feltehetően szívroham következtében – elhunyt. Édesanyja 15 évvel élte túl, miközben egyre hangosabban kritizálta a nyugati szövetséges erőket, és egyre inkább hangot adott nácikat támogató álláspontjának.
