Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
Meglepően széles körben elterjedt tévhit, miszerint az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum – melynek szomorú évfordulójáról múlt vasárnap emlékezett meg a magyarság – hivatalosan csupán száz évre volt érvényes, vagyis három évvel ezelőtt minden elcsatolt területet vissza kellett volna kapjunk. Tényleg igaz a történet, valóban „lejárt már Trianon”?
Nagyon sokan elhiszik a legendát
Délelőtt 10 órakor, amikor a versailles-i parkkomplexum Nagy-Trianon-kastélyában aláírták az első világháborút lezáró, Magyarország számára katasztrofális következményekkel járó békeszerződést, országszerte megkondultak a harangok, az iskolákban, gyárakban gyászszünetet rendeltek el, megállt a közlekedés, bezártak a boltok, a zászlókat félárbócra eresztették. Az országot feldaraboló békediktátum – melybe a magyaroknak nem volt beleszólásuk – ma is nemzeti tragédiaként él a köztudatban, nem meglepő, hogy sokan igyekeztek és máig igyekeznek különböző furcsa teóriákat gyártani, melyek azt pedzegetik, esetleg mégis visszafordítható, akár egy évszázad távlatából is, a trianoni döntés.
Az egyik legnépszerűbb legenda szerint a békeszerződés szövegében van egy kitétel, mely szerint a benne foglaltak csupán száz évre érvényesek, a kérdéses időtartam lejárta után törlődnek, vagyis az elcsatolt területek visszakerülnek Magyarországhoz. Egy kicsit misztikusabb változat úgy tartja, a szerződés dokumentumában egy titkos záradék mondja ki az egy évszázados érvényesség tényét. Egy három évvel ezelőtt, a századik évforduló alkalmából készült nem reprezentatív felmérés úgy találta, minden harmadik magyar hisz a békediktátum „lejártában” – holott valójában teljesen megalapozatlan tévhitről van szó.
Valójában Trianon már régen „lejárt”
A trianoni békeszerződés szövege semmilyen ponton nem tartalmaz időbeliségre vonatkozó kitételt, és természetesen titkos záradék sem létezik; a szerződés egy többoldalú (bilaterális) nemzetközi megállapodás, melyet a felek határozatlan időre kötöttek, vagyis nincsen lejárta. Hasonló szerződéseket köthetnek természetesen határozott időre is, az első világháború lezárását jelentő egyezményeket azonban szándékosan úgy tervezték, hogy a bennük foglalt „új béke” egy, az antantországok reményei szerint „örökre szóló” állapotot jelentsen (ez a remény természetesen hiábavalónak bizonyult).
A szövegben egyetlen, a döntés visszavonására lehetőséget adó rész létezik, a 19. cikkely, mely szerint „a közgyűlés időnként felhívhatja a (Nemzet)szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világbékét veszélyeztetné”. A magyaroknak azonban a kezdetektől fogva abszolút nulla esélyük volt, hogy a cikkelyt érvényesítve területeket szerezhessenek vissza: egy efféle határozatot egyrészt a Nemzetek Szövetségének közgyűlése egyhangúlag kellett volna meghozzon és jóváhagyjon, másrészt, a szervezetnek pusztán a jogkövetkezmény nélküli felhívás megfogalmazására lett volna lehetősége, melyet a felszólított országok egyszerűen figyelmen kívül hagyhattak volna.
Végezetül, a trianoni békediktátum lejárta már csak azért sem volt esedékes 2020-ban, mert már sokkal korábban hatályát vesztette, felülírta azt a második világháborút lezáró, 1947. február 10-én megkötött párizsi békeszerződés, mely visszaállította a korábban az első és második bécsi döntéssel módosított trianoni határokat. A két békeszerződésben foglaltak között az egyetlen területi különbség annyi volt, hogy utóbbi plusz három falut odaadott Csehszlovákiának a Duna jobb partján, hogy a csehszlovákok hídfőt építhessenek Pozsony védelmére. A nemzetközi jogban ma is az 1947-es és nem az 1920-as békeszerződést tekintik érvényesnek Magyarország határait illetően.
Ha tisztázni szeretnél egyéb történelmi tévhiteket, kövesd sorozatunkat, amelyben jól ismert, de nem feltétlenül igaz történeteknek járunk utána.
