Az 1800-as évek vége óta a Fabergé-féle díszes ékszertojások rendkívül értékesnek számítanak, manapság a gyűjtők pedig minden pénzt megadnak értük.
A francia származású Carl Peter Fabergé szentpétervári ékszerészcsaládba született 1846-ban. Néhány évre rá elhagyták Oroszországot és Drezdába költöztek, bár a pétervári műhely továbbra is működött. Carl huszonhat évesen visszament szülővárosába, és folytatta a családi vállalkozást. Nem a tojásokkal hódította meg először a cárt, hanem egyes források szerint egy Kr. e. 4. századi arany karperec másával, ami oly tökéletesre sikerült, hogy az uralkodó nem tudta megkülönböztetni az eredetitől. Az orosz forradalom idején – ahogyan az várható volt – a vállalkozást államosították, a család 1920-ban Svájcba menekült, az ékszerész pedig még abban az évben elhunyt.
Színaranyból volt a díszes tojás sárgája
Az első Fabergé-tojást 1885-ben III. Sándor orosz cár megbízásából készítette, aki ajándéknak szánta felesége, Marija Fjodorovna számára. Ez, a többihez képest szinte minimalistának ható műremek kívülről egy egyszerű, zománcozott fehér tojást formázott, de
kinyitásakor felszikrázott benne színaranyból való sárgája, melyben egy aranyozott tyúk és egy kis cári korona rejtőzött.
A mű óriási sikert aratott, a cár Fabergét kinevezte királyi udvari szállítónak. Fő feladata az volt, hogy minden húsvétra egy olyan, drágakövekkel kirakott tojást készítsen a cárnénak, amely meglepetést is tartalmaz, mint afféle méregdrága felnőtt kindertojás.
Gyöngyvirágcsokor és a transzszibériai vasút
A cári udvarban később II. Miklós folytatta e hagyományt. Feleségének, Alekszandra Fjodorovnának és anyjának, az özvegy cárnénak húsvétkor mindig egy-egy Fabergé-tojást adott ajándékba. Természetesen nem mindet az udvari ékszerész készítette saját kezűleg, ő inkább megtervezte az alkotást, és kiválasztotta hozzá az alapanyagokat. Amint eldöntötték a megrendelővel közösen a témát, a műhelyben ötvösmesterek kezdtek neki a kivitelezésnek.
A tojások tematikája és meglepetést tartalmazó belseje nagyon változatos volt. Némelyik ékkövekből és gyöngyökből összeállított gyöngyvirágcsokrot formázott, míg egy másik az 1900-as években, hatalmas emberáldozatok árán megépített transzszibériai vasutat. Ennek a külseje viszonylag egyszerű volt, a vasút útvonalát ábrázolta, de belül egy tiszta aranyból készült kis vonatot rejtett. Nem volt ritka, hogy a megrendelő valamelyik saját pazar kastélyának minimakettjét akarta viszontlátni, ilyen a Gatcsina-palota kicsinyített mását rejtő.
Van tojás, amelyik rózsabimbót formáz, de készült ilyen műtárgy Nagy Péter, Napóleon, vagy éppen a Nemzetközi Vöröskereszt tiszteletére is.
Sztálin fegyvert vásárolt belőle
Egymásnak ellentmondó adatokat olvasni arról, hogy végül is hány ékszertojás került ki a cári műhelyből, hiszen többet elloptak, elkótyavetyéltek, vagy valakik talán ma is rejtegetnek ilyen kincset a családi széfjükben. Egyes források 57-et, mások 54-et, megint mások 50-et említenek. Egyet Marija Fjodorovna vitt magával 1918-ban, de tucatnyiról megfeledkeztek az 1917-es forradalom zűrzavarában, jó néhányat pedig a Kreml pincéjébe rejtettek.
Sztálin az 1930-as években tizennégy tojást herdált el áron alul a nyugati aukciósházakban, hogy devizához jusson. Néhány tojás – amelyek ma akár 20-30 millió dollárt is megérnek – csupán 400 dollárért cserélt gazdát, mert a vevők tudták, hogy Sztálinnak szüksége van pénzre a fegyverkezés miatt.
Az, hogy Oroszországba visszakerüljenek a Fabergé-tojások, idővel szinte nemzeti üggyé vált. 2006-ban csupán 21 volt látható belőlük a moszkvai Kreml Múzeum részét képező Fegyvertárban. Viktor Vekszelberg oligarcha 2004-ben megvásárolta az amerikai Malcolm család tulajdonában lévő gyűjteményt százmillió dollárért azért, hogy azok visszakerüljenek a hazájukba. Szentpétervár belvárosában, a nemrég pazarul felújított 18. századi Suvalov-palotában található a Fabergé Múzeum, amelyet, ha majd valamikor arra járunk, nem szabad kihagyni.
Értékes múzeumi darabok
Az Egyesült Államokban is számos múzeum rendelkezik Fabergé-tojásokkal, egyes darabok magángyűjtők tulajdonában lehetnek, legalább hétnek a sorsa ismeretlen.
Az elmúlt években el-el lehetett csípni Európában olyan kiállításokat, ahol a mester más remekműveit is megtekinthették a szerencsések. Ilyen volt Londonban a Buckingham-palotabeli, ahol a látogatók megcsodálhattak egy több mint száz darabból álló, miniatűr teáskészletet, melynek alig egycentis darabjai VII. Edward brit király feleségének gyűjteményét gazdagították. A Fabergé-remekeket egyébként – amelyek időközben tekintélyes kollekcióvá duzzadtak – VII. Edward édesanyja, Viktória királynő (1819–1901) kezdte el gyűjteni.
A kiállításon az egyik legszebb, rubin-, smaragd- és gyémántberakásos, mozaikos tojást is közszemlére tették, amelyet II. Miklós orosz cár készíttetett Alexandra királynénak 1901-ben. Az az arany képkeret is Fabergé kézügyességét és szakértelmét dicsérte, amely VI. György király és felesége, Erzsébet királyné (II. Erzsébet édesanyja) portréját öleli körül.
Kedvelik az arab milliárdosok is
„Fabergé-tojás, négyezer forint” – olvasom az egyik adásvétellel foglalkozó internetes oldalon. Igen, időközben szinte jelzővé, melléknévvé, kisbetűs fogalommá vált a világ egyik legdrágább ékszer-kompozíciója. Nyilvánvalóan mindenki tudja ilyenkor, hogy nem az eredetiről van szó, mint ahogyan a 150 ezer forintért kínált sem az.
Moszkvában és Szentpéterváron minden szuvenírboltban vagy utcai bódéban árulnak „Fabergé”-tojást, amelynek persze a formáján kívül semmi köze nincs e már-már kultikus tárgyhoz.
Nincs olyan ékszer és luxuscikk, amelyet ne próbálnának újragyártani az Egyesült Arab Emírségekben vagy Katarban. Pár éve elkezdtek piacra dobni a Fabergé-tojásokat is, melyek premierje a katari Dohában volt, a világ egyik legnagyobb óra- és ékszerkiállításának VIP-nyitógáláján, az Al Fardan ékszergyár standján. A Fabergé-gyöngytojás nevű remekművet 139 hófehér természetes gyöngy, több mint 3300 gyémánt és sok egyéb drágakő díszítette.
Annak szándéka, hogy a XXI. században újra megalkossák e finom remekműveket, nem áll távol más nagy hírű ékszercégektől sem, kérdés persze, hogy ilyenkor kiktől kell engedélyt kérni, és feltüntetik-e, hogy csupán másolatról van szó. Bár ez a különc arab milliárdosokat talán nem is érdekli…
