Nem is gondolnánk, hogy némelyik híres épületben milyen titkos zugok bújnak meg. A kíváncsiskodók elől elzárt helyiségek különböző funkciókkal bírnak: van, amelyik valaha magánlakás volt, de olyan is akad, amelyik a világ legkisebb rendőrségeként működött.
Amikor 1889. március 31-én befejeződött az Eiffel-torony építése, még bőven akadtak kétkedők, akik az építményben a francia szellem megcsúfolását látták. Számos művész (írók, festők, szobrászok) tiltakozott a „szédületes, nevetséges” elképzelés ellen, amely – szerintük – belerondít Párizs látképébe, és elnyomja a Diadalív, a Notre-Dame és a Louvre csodálatos látványát. Gustave Eiffel, az építész azonban nem hagyta magát eltántorítani a kritika által: korának legmagasabb építményét kívánta létrehozni. Amikor a munkálatok befejeződtek, neki lett igaza: a fanyalgó művészekkel szemben a közönség az első perctől kezdve imádta az Eiffel-tornyot, amelynek olyan csodálói is akadtak, mint a neves feltaláló, Thomas Alva Edison.
Eiffel lakása
A háromemeletes toronyban a mai napig működnek vendéglátóipari egységek, Gustave Eiffel idejében azonban a legfelső szinten kísérleti laboratóriumokat rendeztek be: innen a légellenállással kapcsolatos kísérleteket és meteorológiai megfigyeléseket terveztek végezni. A tervezőmérnök a saját részére is épített oda egy kis lakást, ahol prominens vendégeket fogadhatott. Így például Edisont, aki eleget téve a meghívásnak, átadta Eiffelnek a korszak emblematikus találmányát, a fonográfot, és beleírt a vendégkönyvbe is. A lakás ma is látogatható, korabeli berendezéssel és néhány viaszbábuval idézi fel a századfordulós hangulatot.
A Brooklyn Bridge borospincéi
Ha valahol nem számítanánk borospincére, az kétségkívül egy híd lába lenne. A Brooklyn Bridge alatt azonban mindjárt kettő is van, és nem véletlenül: amikor a híd épült, a környéken számos épületet le kellett bontani, köztük borkereskedők üzleteit. Hogy a kereskedőket kártalanítsák, illetve a híd tetemes költségét megtérítsék, a híd alá tervezett helyiségeket borospinceként hasznosították. Ez valójában nem is volt elvetemült ötlet:
a gránitbejáratok alatti helyiségek kellően sötétnek és hűvösnek bizonyultak ahhoz, hogy még a legkényesebb bordeaux-i, burgundi borok és francia pezsgők számára is ideális tárolóhelyként szolgáljanak.
A kanyargós, boltíves borospincék francia neveket kaptak az elegancia jegyében (Avenue Les Deux Oefs, Avenue Des Chateux Haut Brion), és a szesztilalom időszakát kivéve zenés, pezsgős mulatságokat is rendeztek ott a kiválasztottak számára. A nem mindennapi helyszínen tartott buliknak a második világháború után szakadt vége.
A világ legkisebb rendőrsége egy lámpaoszlopban (London, Trafalgar Square)
1926-ban az Egyesült Királyság bányászai sztrájkba léptek: a bércsökkentés és a munkaórák számának növelése ellen. A megmozdulás országos tiltakozáshullámot indított el, amely kilenc napig tartott, de az év hátralévő részében is gyakoriak voltak a tüntetések Londonban. Különösen a Trafalgar Square volt a tiltakozók kedvelt helyszíne, a londoni rendőrség pedig törhette a fejét, hogyan kezelje a helyzetet. Először ideiglenes rendőrőrsöt akartak építeni a téren, hogy szemmel tarthassák a tüntetőket, de a közfelháborodás miatt fel kellett adniuk a tervet. Végül a tér egyik lámpaoszlopában helyeztek el egy apró rendőrőrsöt, ahonnét árgus szemekkel pásztázhatták a rendet. Jelenleg a helyiség raktárként üzemel, a Westminster Council takarítói számára.
Mount Rushmore és a mögé tervezett szoba
A Rushmore-hegyet már az indián őslakosok is szent helyként tartották számon, manapság azonban a négy sziklába vájt arcképről nevezetes, amelyek az Amerikai Egyesült Államok elnökeit ábrázolják: George Washingtont, Thomas Jeffersont, Abraham Lincolnt és Theodore Rooseveltet. (Bár állítólag Donald Trump sem adta még fel, hogy egyszer odakerüljön az arcmása.) A John Gutzon Borglum szobrász tervei alapján készült alkotás 14 év alatt készült el, de a szobrász 1941-ben elhunyt, így fia, Lincoln Borglum fejezte be a munkálatokat.
Az eredeti tervek szerint az elnököket derékig ábrázolták volna, de finanszírozási problémák adódtak, így maradt a ma is látható verzió. Borglum tervei szerint egy, a szikla alatt lévő csarnok egészítette volna ki az esztétikailag kétséges remekművet, ahol Amerika legjelentősebb műtárgyait és történelmi dokumentumait helyezték volna el. 1938-ban neki is álltak a csarnok kialakításának, 21 métert kirobbantva a sziklából, de egy év múlva leálltak a munkálatok. Végül 1998-ban elevenítették fel a tervet: ekkor egy apró irattár került a helyére, a Rushmore-hegy történelmi adataival, valamint egykori dokumentumokkal.
A Szabadság-szobor titka
Egy szoborban, valljuk be, egyáltalán nem számítanánk titkos szobára, de erre is van példa: méghozzá a New York-i Szabadság-szobor fáklyája rejti a helyiséget. A szobor legmagasabb pontja a 93 méter magasan lévő fáklya: az ebben található szoba 1916 óta nem látogatható. Ekkor német ügynökök kétmillió tonna, vasúti kocsikba csomagolt hadianyagot robbantottak fel a Black Tom vasúti udvarban. A négy ember halálát és jelentős anyagi kárt okozó robbanásban a szobor is megrongálódott, és a hatóságok lezárták a fáklyában található helyiséget, valamint a hozzá vezető, a szobor karjában elhelyezett lépcsőt. Azóta a koronában található kilátó a szobor legmagasabb pontja, ahová látogatókat engednek: aki türelmes, és kivárja a 3 órás várakozási időt, onnan szemlélheti a lenyűgöző kilátást.
