Veled is előfordult már, hogy arra lettél figyelmes, hogy egy sötét, hártyaszerű réteg úszik a teád tetején? Most megtudhatod, hogy honnan ered, mit lehet ellene tenni, illetve hasznos tippeket kaphatsz, hogy a legfrissebb tudományos eredmények alapján mi kell ahhoz, hogy a teád közelebb kerülhessen a tökéletességhez.
A tea népszerűségét jól mutatja, hogy a víz után ez a legtöbbet fogyasztott ital a világon. Egy 4 ezer évre visszanyúló kínai hagyományt folytatva naponta körülbelül 3,7 milliárd csészényi mennyiséget kortyolgatunk el belőle. Ám amióta az emberek teát fogyasztanak, azóta éles viták folynak arról, hogy mi a legjobb módszer az elkészítésére.
Így segíti a teázást a tudomány
A világ első átfogó, teázásról és ahhoz kapcsolódó szokásokról készült alkotása, a Teáskönyv még 792-ben jelent meg a kínai tudós, irodalmár és polihisztor, Lu Jü tollából, akit csak a „teázás isteneként” emlegetnek – idézte fel a Popular Mechanics. A tea azóta számos könyvet, tanulmányt, illetve híres embert ihletett meg. Közéjük tartozott George Orwell író is, aki emlékezetes soraiban úgy fogalmazott: „De mégis, hogyan nevezheti valaki igazi teakedvelőnek magát, ha elrontja a tea ízét cukor hozzáadásával? Ugyanilyen észszerű volna borsot vagy sót tenni bele.”
A téma manapság sem hagyja nyugodni a kutatókat. Egy, a Physics of Fluids című folyóiratban publikált friss tanulmány például arra kereste a választ, hogy miért jelenik meg egy zsíros, hártyaszerű réteg a fekete tea tetején, és miként lehet megelőzni a kialakulását. Az, hogy a kérdés terítékre került, részben a koronavírusnak is köszönhető. A tanulmány társszerzője, Caroline Giacomin ugyanis alapvetően a különböző részecskék nyálkahártyára gyakorolt hatását vizsgálja, a járvány azonban lehetetlenné tette a minták beszerzését, ezért a doktorandusz a teájából merített ihletet az új kutatási irányhoz.
„A tudósok évtizedek óta próbálnak rájönni a hártya eredetére” – mutatott rá Giacomin. Az 1990-es évek elején így született meg az a tanulmány is, amely megdöntötte a tévhitet, miszerint a sötét réteg a tealeveleken lévő viaszos maradványok eredménye. Az igazság ezzel szemben az, hogy a hártya a teában található természetes növényi vegyületek, az úgynevezett polifenolok, illetve a kalcium-karbonát reakciójából jön létre.
A friss tanulmány keretében a kutatók interfaciális reológia (ami a folyadékdinamika egyik ága) segítségével vizsgálták meg a filmréteget, kitérve arra is, hogy a víz keménysége, továbbá a népszerű ízesítők, mint a citromlé, a cukor és a tej milyen hatással vannak rá. A kísérlet azt mutatta, hogy a hártya kialakulását a legszembetűnőbb módon a vízkeménység befolyásolja: minél keményebb a víz, annál erősebb a filmréteg. Kiderült az is, hogy miközben a cukornak a jelek szerint nincs érdemi hatása rá, addig a tej vastagabbá teszi a hártyát, a citrom savassága viszont elvékonyítja, vagy akár meg is előzheti a megjelenését.
Bár Giacomin kénytelen a kemény zürichi vízből főzni teáját, a tanulmány számára is hasznos tanulságokkal szolgált: újabban egy bergamott citrusolajjal ízesített Earl Grey teát iszik, így elkerülheti, hogy bögréjéből a nem túl gusztusos sötét réteg nézzen vissza rá.
A közelmúltban nem ez volt az egyetlen tanulmány, ami praktikus tudnivalókkal szolgált a teakészítéshez. Bebizonyosodott például, hogy az áztatás időtartama kihatással lehet a tea antioxidáns tulajdonságaira, míg egy másik, 2019-es tanulmány feltárta, hogy a filteres teák mikro- és nanoméretű műanyag részecskéket tartalmazhatnak, amelyek potenciálisan károsak a környezetre és az emberi szervezetre nézve. Nem elhanyagolható a melegítés módja sem: a kutatások megerősítették, hogy mikrót használva a víz felső rétege ugyan átforrósodik, de alul hidegebb marad.
Talán az egyik legrészletesebb útmutató a londoni székhelyű Royal Society of Chemistry társaságtól érkezett. Sajtóközleményében a szervezet aprólékosan írja körül a teafőzés folyamatát, az áztatás ideális időtartamától kezdve (3 perc) egészen a használni kívánt bögréig (válaszd a kedvenced). A filmréteg ellen az útmutató a lágy, szűrt víz használatát javasolja, és Orwell teázókhoz intézett kirohanása ellenére azt sugallja, hogy a cukor kiváló adalék lehet a tea természetes, fanyar ízeinek ellensúlyozására.
