A budai Várnegyed szívében, a Táncsics Mihály utca 9. szám alatt áll egy épület, amely a magyar történelem számos meghatározó eseményének helyszíne volt. Ezt az épületet ma Táncsics-börtönként ismerjünk.
1848. március 15-én a pesti forradalom egyik követelése a politikai foglyok szabadon bocsátása volt. A forradalmi tömeg így vonult a budai Várba, hogy kiszabadítsa Táncsics Mihályt, akit 1847-ben sajtóvétség miatt zártak fogdába.
A börtön maga nem volt kifejezetten szigorú, Táncsics földszinti szobájának ablakain nem voltak rácsok, helyette rászögelt deszkákkal próbálták megakadályozni a szökést. A forradalmárok így könnyedén ki tudták szabadítani.
Jókai Mór és a "luxusbörtön"
1862-ben Jókai Mór is raboskodott ebben az épületben. Emlékirataiban úgy emlékezett vissza erre az időszakra, hogy
a börtönben szabadabbnak érezte magát, mint otthon.
Nem is volt túlzottan börtönérzete a helynek, Jókai saját bútoraival rendezhette be a helyiséget, rendszeresen vendégeket fogadhatott, és gyakran házon kívül vacsorázhatott is.
„Faparkettás börtönnek” lett titulálva a hely: a szobák otthonosak, kényelmesek voltak, az udvart parkosították, és emellett a ’hagyományos’ börtönökhöz képest szokatlan szabadság uralkodott az intézményben.
A börtönépület története és jelenlegi állapota
A Táncsics Mihály utca 9. szám alatti épület történelme hosszú és változatos. A középkorban királyi ágyasházként, később püspöki palotaként, majd kaszárnyaként és lőporraktárként is funkcionált.
A II. világháború után egészen 2014-ig amerikai tengerészgyalogosok lakták, akik kosárlabdapályát és kertmozit is kialakítottak az udvaron.
Az épület jelenleg zárva tart a nagyközönség előtt, bár időnként szervezett túrák keretében be lehet járni a börtöncellákat. A Táncsics-börtön sokrétű múltjának köszönhetően a mai napig különleges jelentőséggel bír a magyar kultúrában és történelemben.
Ebben a cikkben felfedezheted Petőfi Sándor és Jókai Mór barátságának különleges történetét, amikor is Jókai egy ideig Petőfiék lakásában élt.
