A neki nem tetsző fotókat egész csapatnyi szakemberrel alakíttatta ízlésének megfelelőre a diktátor.
Ma már szakértelem birtokában alig néhány kattintás, és a digitalizált képeken kisimulnak a ráncok, vékonyabbakká válnak a derekak, és minden zavaró tényező eltávolítható a képekről, ha rászánjuk az időt – ez azonban nem mindig volt ennyire egyszerű művelet. A számítógép születése előtt is felmerült ugyanakkor az igény a képek módosítására, ha pedig maga Sztálin volt a megrendelő, nem is volt kérdés, hogy milyen minőségben kell elvégezni a kért módosításokat.
Kiirtotta ellenlábasainak még az emlékét is
Az interneten bármi lehetséges: a fotókon szerepelhetünk digitálisan feljavított változatban, bárkit rámontírozhatunk egy képre – vagy éppen eltávolíthatjuk arról, nem is említve a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket. Ezt ma már adottnak vesszük, de volt olyan kor, amelyben mindez nem volt még ennyire kézenfekvő, viszont
az ellenlábasok eltüntetésére annál nagyobb volt az igény: nemcsak a fotókról, hanem az életből is.
Sztálint nem véletlenül félték potenciális ellenlábasai: akiről úgy tartotta, riválisa lehet, azzal végzett, a szó legszorosabb értelmében. Az azonban nem volt elegendő számára, hogy az élők sorából törölte őket: a korábban szövetségeseként vele közös fényképeken megjelenőket a fotókról is töröltette, ezzel szó szerint megírva a történelem saját, számára optimalizált verzióját.
Ezt tette Sztálin a fotókkal
A diktátor egy egész csapatot hozott létre a fényképek módosítására – az igény végül is érthető, hiszen annyi munkát adott nekik azzal, ahogyan egyik riválisát a másik után kiiktatta, hogy egy-két ember már nem tudta volna elvégezni ezt a sok feladatot. Ezzel tulajdonképpen egy új iparág jött létre, melynek dolgozóit intenzíven foglalkoztatták is.
Hogy milyen típusú feladatokat kaptak, arra álljon példaképp Nyikolaj Jezsov, Sztálin jobbkeze. A férfi annak esett áldozatául, aminek véghezvitelében segítette a diktátort: a harmincas években a politikai tisztogatások levezénylésében vállalt kulcsszerepet, majd vele is épp az történt, mint amit ő másokkal megtett. Befolyása csökkenni kezdett, belügyi népbiztosi funkciójáról lemondani kényszerült, majd nem kellett sok idő, és bíróság előtt találta magát árulás vádjával, ennek következményeképp pedig kivégezték.
Sztálin egykori jobbkezeként ugyanakkor arcmása látható volt sok fotón, ami abban az új narratívában, amelyben a férfi áruló volt, nem tetszett már a diktátornak.
Egyszerűbb volt, ha Jezsov a képeken egyszerűen nem létezik, ezért a modern kori Photoshopnak megfelelő munkálatokat elvégezték közös képeiken. Így született például az a fotó, amelynek mindkét változatát láthatod cikkünkben: az egyiken még békésen sétál egymás mellett Sztálin és Jezsov a vízparton, a másik jobb széléről azonban már hiányzik Jezsov. Volt – nincs: ennyire egyszerűen megoldódott a probléma.
Tömegeket tüntettek el
A korai photoshopperek munkájának bizarr része volt, hogy ugyanazokat a fotókat adott esetben újra meg újra kezük közé kellett venniük, mivel a tisztogatás folyamatosan haladt előre, egyre kevesebben voltak, akik megúszták ezt. Volt olyan kép, amelyen három férfi társaságában jelent meg az akkor még fiatal Sztálin – eredetileg. Ahogyan az évek múltak a négytagú kompánia meglehetősen átalakult a hivatalos fényképeken.
Először hárman, aztán már csak ketten voltak, míg végül egyedül Sztálin maradt.
A munka mennyiségét jól szemlélteti egy számadat is: a tizenhetedik pártkongresszuson, amelyet 1934-ben tartottak meg, 1961 fő vett részt. Az évek során közülük 1108 főt távolítottak el a fényképekről, és az életből is ezzel párhuzamosan.
A jelen és a közelmúlt azonban nem volt elegendő Sztálinnak: a történelmet is uralni akarta, a maga képére formálva annak folyását. Embereit arra kérte, hogy Trockijt, a kommunizmus atyját tüntessék el az összes létező fényképről, de készíttetett olyan fotót is, amelyen Leninnel tűnnek közeli barátoknak. Ha nem volt elég nagy a tömeg, amely előtt Lenin beszélt, gyorsan megnagyobbíttatta, illetve forradalmi jelszavakat felvillantó transzparenseket is rakatott fényképekre, ha épp arra volt szükség véleménye szerint.
Saját arcmásán javíttatott
Ha már lendületben volt, akkor saját magát is igyekezett egy kicsit előnyösebb színben feltüntetni: magasabbra módosíttatta alakját a képeken, és ráncai kisimítására, haja dúsabbá tételére is felkérte a szakembereket. A gyermekkorában elszenvedett bárányhimlő is hagyott nyomokat arcán: ha már kicsit átdolgoztatta egy portréját, akkor ezt is eltávolíttatta.
A politikai marketing úttörőjeként a történelmet a maga képére formáló Sztálin annyira nagy hatást gyakorolt az emberekre, hogy egy idő után maguk is tudták, mi a dolguk, ha észrevették, hogy valakiből persona non grata lett:
ha ilyen személyeket ábrázoló fényképek, újságok voltak a birtokukban, azokból ollóval vágták ki az érintett kegyvesztetteket, vagy tintával maszatolták el arcvonásaikat.
Utódai örömmel követték példáját: Gagarin sikeres űrrepülését követően is készültek fotók, melyeken Hruscsovval fog kezet a legismertebb orosz űrhajós. Brezsnyev később puccs útján szerezte meg a hatalmat, és egy közepesen elegáns megoldással úgy retusáltatta a képet, hogy arról Hruscsov úgy, ahogy van, eltűnt, és nem is pótolja senki, így Gagarin tulajdonképpen egy fantommal ráz kezet.
