A náci Németországtól a Szovjetunión át Japánig minden világbirodalomnak megvoltak a maga diktátorai. De sosem álltak egyedül: bármily szörnyű emberek álltak is az országok élén, mindegyiküknek akadt párja. Volt, akit a hatalom vonzott, mást a luxus motivált, de egyiküket sem erőszakkal láncolták magukhoz.
A román forradalom napjaiban a tévében néztem Elena Ceaușescut, ahogy megbilincselve áll férje, Nicolae mellett egy ütött-kopott terem sarkában. Az arcára volt írva a döbbenet. Az asszony, aki évtizedeken át úgy élt, mint egy királynő, most remegő kézzel próbálta elhitetni magával, hogy ez az egész talán nem is a valóság. És aztán elhangzott az a mondat, ami örökre beleégett a történelembe:
„Hogy mertek így bánni velünk?”
Egyetlen kérdés, amelyben benne volt minden – az uralkodás évtizedeinek arroganciája, a valóságtól való teljes elszakadás és a halálos ítélettől való rettegés. De mit érzett akkor valójában? A világ egy szörnyű diktátor kegyetlen bűntársaként tekintett rá, de vajon feleségként is ugyanolyan elvakult volt? Vajon mit láttak az ilyen nők a párjukban, akik mellett éltek – a zsarnokot vagy a társat?
Nők szörnyű zsarnokok párjaként
A történelem legsötétebb figurái ritkán voltak egyedül. A zsarnokok mellett mindig ott állt valaki – egy csendes pár, egy hűséges rajongó vagy éppen egy igazi bűntárs. De milyen lehetett együtt élni a huszadik század legkegyetlenebb diktátoraival? Egyesek vakon követték őket, mások talán csak túl későn jöttek rá, hogy kivel osztják meg az életüket. Persze akadtak olyanok, akik maguk is részesei voltak a szörnyűségeknek. Tíz asszony, tíz sors – de egy közös vonás: mindannyian olyan férfit szerettek, akiket a világ leginkább gyűlölt.
1. Hitler kedvese, aki a végsőkig kitartott
Miközben Európa porig égett, Eva Braun boldogan csúszkált a sípályákon, frissen lőtt fotókat retusált, és naplójába rótta, mennyire várja már, hogy párja több időt töltsön vele. Közös életük nagy részét Hitler Alpokban fekvő nyaralójában, a Berghofon töltötték, ahol Eva napozott, úszott és házimozikat forgatott, tudomást sem véve arról, hogy közben a világ lángokban áll. Nem volt náci vezető, nem vett részt a döntéshozatalban, de mégis végig kitartott a földkerekség legnagyobb szörnyetege mellett, miközben az milliók haláláról döntött.
Eva Braun számára Hitler nem a világ legkegyetlenebb diktátora volt, hanem a férfi, akibe fiatal lányként beleszeretett. Szerette a humorát, azt, hogy elhalmozta ajándékokkal és figyelemmel – amikor épp volt ideje rá. Hitler sosem kezelte egyenrangú félként, de neki ez nem számított – épp úgy, ahogy a haláltáborok füstje sem. Amikor a Vörös Hadsereg már Berlin kapujában állt, szerelmük a föld alá, a berlini Führerbunkerbe kényszerült, ahol Hitler végül élete utolsó gesztusaként egy nappal a haláluk előtt feleségül vette.
2. Sztálin feleségei: két nő, két tragikus vég
Sztálinnak két felesége volt, és egyik sem élte túl a házasságukat. Az első, Jekatyerina Szvanidze, fiatalon halt meg, ami állítólag őszinte fájdalmat okozott férjének – akinek talán ez volt az utolsó emberi érzése.
A második, Nagyezsda Allilujeva eleinte hitt a szovjet eszmében, és idealizálta Sztálint – a forradalmat, a harcot, a szenvedélyt, amivel a férfi az országot irányította. De a valóság más volt: Sztálin elhidegült, megcsalta, és más téren is egyre kegyetlenebbé vált. A nő látta, ahogy a barátai eltűnnek, ahogy párja gyanakvása paranoiává nő, és ahogy ő maga is csupán eszköz lesz a férje életében. Ahogy Nagyezsda egyre inkább rájött, milyen ember Sztálin valójában, a hite darabokra tört. Akkor már tudta, hogy egy szörnyeteghez ment hozzá, de nem volt képes szabadulni a kapcsolatukból, csupán egyetlen módon: 1932-ben egy vacsorán – ahol Sztálin előtte nyilvánosan megalázta – pisztolyt ragadott. Halálát öngyilkosságként tüntették fel, de sokan azt gyanítják, hogy a „vörös cár” tett róla, hogy így legyen. Az egész Szovjetunióban suttogtak az ügyről, de Sztálin soha többé nem beszélt róla.
Ki sem ejtette a száján volt felesége nevét, mintha nem is létezett volna.
3. Mussolini szeretője, aki testével védte bálványát
Benito Mussolini nem tartozott a hűséges férjek közé. A felesége mellett számtalan nővel volt viszonya, de egyikük sem csüggött rajta annyira, mint Clara Petacci. A fiatal nő gyerekkora óta rajongott a Ducéért, szerelmesleveleiben istenítette. Már tinédzserként naplót vezetett róla, és amikor később találkoztak, minden mást félretéve a szeretője lett. Nem zavarta, hogy a párja házas, hogy más nőkkel is volt viszonya, vagy hogy könyörtelen politikát folytatott. Az ő szemében Mussolini mindenkinél nagyobb volt – és ezt a szerelmét a haláláig megőrizte.
Tudta, hogy a férfi népirtásokban és kegyetlen leszámolásokban volt érintett, de ez sem érdekelte. Amikor végül a rendszer elbukott, akkor is vele maradt. Ez lett a veszte: 1945 áprilisában, amikor a diktátor menekülni próbált, együtt fogták el őket a partizánok. A nő saját testével próbálta megvédeni, de hiába. A golyók egyiküknek sem kegyelmeztek – akárcsak azoknak az olasz százezreknek, akik a Mussolini-rezsim miatt vesztették életüket.
4. Mao felesége – a kínai kulturális forradalom démonja
Mao Ce-tung nőügyei legendásak voltak – nemcsak négy felesége, hanem számtalan szeretője is volt, akiket gyakran fiatal forradalmárok közül választott ki. Ám egyik kapcsolatában sem volt hosszú távon hűséges. Első frigyét még a szülei intézték egy hagyományos elrendezett házasság keretében, ő alig volt 14 éves, és a lány is hasonló korú, de három év múlva meghalt. Második felesége egy forradalmár lánya volt, akitől három gyereke született, de Mao egyre kevesebb időt töltött vele a kommunista harcok miatt. Akkor sem volt jelen, amikor a nacionalisták elfogták Jangot, aki nem volt hajlandó elárulni a férjét, ezért rövid úton végeztek vele. Mao harmadik felesége is elkötelezett kommunista volt, aki a Hosszú Menetelés során is végig vele tartott, még terhesen is. Tíz gyerekük született, de kapcsolatuk közben megromlott, és a férfi végül elhagyta őt egy következő nőért.
Csiang Csing színésznőként indult, de férje mellett az egyik legnagyobb politikai játékossá vált, és kulcsszerepet játszott a kulturális forradalom terrorjában. Összeköttetéseit arra használta, hogy riválisait eltüntesse, maga is üldözött, száműzött és tönkretett embereket. Nem pusztán elnézte párja kegyetlenségeit – ő maga is buzgón részt vett bennük. Mégis Maótól függött: szerelmes volt belé, rajongott érte, és teljesen a befolyása alá került. Hatalmi vágya azonban még a férjéén is túltett, így Kína legrettegettebb asszonya lett. Míg végül a rendszer, amit épített, maga alá nem temette. Amikor ugyanis Mao meghalt, a párt bűnbakot csinált belőle. Hiába védekezett azzal, hogy
„Én csupán Mao kutyája voltam. Ha azt mondta, harapjak, haraptam.”
Ez nem hatotta meg bíráit. 1981-ben halálra ítélték, majd az ítéletet életfogytiglanra változtatták, pontosan 10 évvel később azonban cellájában holtan találták.
5. Ceaușescu felesége hitte, hogy a nép isteníti
Nicolae Ceaușescu Romániájában az emberek fagyoskodtak, sorban álltak az élelemért, de a diktátor és felesége luxusban élt. Elena Ceaușescu saját magát a tudomány géniuszának tartotta, elhitette magával, hogy tudós és zseni, holott a doktori fokozatát csupán a rendszer tisztviselői írták meg helyette, ő pedig valójában csak férje diktatúrájának árnyékában élősködött. Miközben Románia nyomorba süllyedt, ő grandiózus palotákat építtetett, és elvárta, hogy a tömeg imádja. A valóság az volt, hogy a házaspár együtt tette pokollá az országot. Ő maga viszont tényleg imádta a férjét, és hitt benne, hogy ők ketten legyőzhetetlenek. Hiába rettegtek tőlük az emberek, ő abban a hiszemben élt, hogy hőn szeretett hitvese az ország megmentője.
Amikor 1989-ben a forradalom elsöpörte a kommunista rezsimet, férjével együtt próbált menekülni. A felkelők azonban elfogták, és rögtönítélő bíróság elé állították őket, ahol halálos ítéletet szabtak ki mindkettejükre. Elena az utolsó pillanatig tagadta, hogy bármit rosszul tett volna.
6. A nő, aki Slobodan Milošević vesztét okozta
Mirjana Marković kapcsolata férjével szinte túl tökéletes volt. Mindig úgy beszélt róla, mintha egy szent lenne. Pedig látnia kellett, hogy nem az, mivel a szerb vezető feleségeként nem pusztán politikai tanácsadó volt, hanem az ország egyik legrettegettebb figurája. Az emberek „Lady Macbethként” emlegették, mert rengetegen hitték, hogy ő volt az, aki a nacionalista háborús politikába taszította párját. Hatalma és befolyása óriási volt, és általános vélekedés szerint nélküle Milošević nem merte volna megkockáztatni azokat az emberiség elleni bűnöket, amelyek végül a hágai törvényszék elé juttatták.
Miután Milošević elbukott, a nő Oroszországba menekült, ahol sosem kellett szembenéznie az igazságszolgáltatással. 2019-ben halt meg – büntetlenül. Élete végéig nem fogadta el, hogy akár ő, akár a férje háborús bűnös lett volna.
7. A ruandai mészárlás „csendestársa”
Agathe Habyarimana szerette férjét. De kapcsolatuk nem a romantikáról szólt, hanem a hatalomról: a nő volt az, aki egyre inkább szélsőséges irányba tolta a ruandai elnököt. Nem egy ártatlan feleség volt, hanem egy olyan valaki, aki egész életét a hutu felsőbbrendűségre építette. Az évek során nemcsak Juvénal Habyarimana felesége, hanem a tanácsadója, szövetségese és legfőbb bizalmasa lett – és egyben az a nő, aki vele együtt sodorta az országot a tragédiába.
Ruanda 1994-ben a világ egyik legvéresebb népirtásának színhelye lett, amikor alig három hónap alatt közel egymillió embert mészároltak le. A vérengzések kirobbantója az elnök halála volt, de a felesége minden jel szerint mélyen benne volt az események előkészítésében. A férje politikai döntéseinek egyik fő mozgatórugója volt, és ő irányította azt a belső kört, amely a tuszik teljes kiirtását tervezte. Amikor a világ összeroppant körülötte, Franciaországba menekült, ahol hosszú évekig háborítatlanul élt, míg végül kiutasították.
8. A nő, akinek mosolya a szíriai poklot takarta
Amikor Asma egy fiatal, brit neveltetésű bankárnőként feleségül ment Bassár el-Aszadhoz, mindenki azt hitte, hogy ő lesz az, aki modernizálja Szíriát. A kapcsolatuk kezdetben valóban szerelmesnek tűnt: férje romantikus leveleket írt neki, közös utazásokat szerveztek, és úgy tűnt, hogy normális házasságot élnek. De ahogy az ország egyre kegyetlenebb elnyomás alá került, Asma nem elfordult, hanem még inkább belekapaszkodott a férjébe. Ahelyett, hogy meglátta volna a pusztítást, saját kis buborékában élt tovább, és úgy beszélt Bassárról, mint egy félreértett jóságos vezetőről. Talán mert már nem tudott, vagy nem akart szembenézni a valósággal.
Miközben az ország polgárháborúba süllyedt, és százezrek haltak meg, ő gondtalan luxuséletet élt, és a modern, kifinomult nő szerepében mosolyogva adott interjúkat a stabil, békés Szíriáról. Ahelyett, hogy elmenekült volna, ő maradt – és valószínűleg ma is hiszi, hogy a férje a jó oldalon áll. A világ egy része egy új Jackie Kennedyt akart látni benne – csakhogy mögötte ott van a vér.
9. A japán tábornok felesége, aki megtapsolta a brutalitást
Japán 20. századi hadserege brutális kegyetlenséggel mészárolta le az ellenségeit – és Tokugava Cunajosi, a szamurájtörvényekről hírhedt sógun kíméletlen kínzásokért és háborús bűnökért volt felelős.
Iro Tokugava fiatalon ment férjhez a magas rangú katonatiszthez, akibe teljesen bele volt habarodva. Nemcsak azért, mert hatalmas ember volt, hanem mert tetszett neki a férfi rideg fegyelme, könyörtelensége és a megingathatatlan hite Japán katonai fölényében. Míg más asszonyok talán próbálták volna tompítani a férjük brutalitását, Iro megtapsolta. Számára a házasságuk a tisztaság, az erő és a hódítás szövetsége volt. Amikor a háború elveszett és a férjét kivégezték, nem bírta elviselni a gondolatot, hogy nélküle éljen – ezért követte őt a halálba.
10. Egy first lady, aki elnézte a vérontást a szerelemért
María Estela Martínez fiatal táncosnő volt, amikor megismerkedett Juan Perónnal, az egykori argentin elnökkel, aki száműzetésben élt. A nála több mint harminc évvel idősebb politikus igazi bálvány volt számára: rajongott érte, csodálta a karizmáját, és kész volt bármit megtenni érte. Perónnak pedig első felesége, Evita halála után pont egy ilyen nőre volt szüksége. Elvette, Isabel néven mutatta be a világnak, és lassan politikai szerepet is osztott rá.
Amikor Perón újra hatalomra került, már beteg és gyenge volt, de felesége továbbra is mellette állt, talán nem is fogva fel, hogy valójában egy haldokló rendszer részévé vált. Isabel élete az imádott férfi körül forgott – még akkor is, amikor Argentína egyre mélyebbre süllyedt az elnyomásba. Amikor Perón meghalt, ő vette át az ország vezetését, de valójában csak egy báb volt a katonai vezetők és titkosrendőrök kezében. Nem volt ő főgonosz, csak egy nő, aki vakon hitt egy eszmében, és ezért mindent elnézett. Talán sosem fogta fel, hogy nem ő irányított, hanem vele játszották el azt, amit egykor Evita Perón valóban képes volt megtenni. Őt ezért a népe szinte szentként tisztelte, de Isabel hiába próbálta betölteni ezt a szerepet – sem a férje legendáját, sem a saját hatalmát nem sikerült megőriznie. Végül puccsal távolították el.
Ha e tíz taszító ember mellett a tíz legtaszítóbb szó is érdekel, ide kattintva ezekről is olvashatsz.
