A Centrál Színház Network című előadása úgy tárja eléd a keserű valóságot, hogy közben szórakoztat.
Amikor a megtépázott sikerű bemondónak felmondanak, élő adásban jelenti be, hogy öngyilkos lesz. Az előadásban – mely egyszerre mozi és színház – Alföldi Róbertet, Martinovics Dorinát, László Zsoltot, Fehér Tibort, valamint különleges szerepben Bodrogi Gyulát is láthatják a nézők. Január 15-én mutatta be a Centrál Színház Sidney Lumet 1976-os, sokszorosan Oscar-nyertes filmje, a Network színpadi adaptációját. A hazai ősbemutatót Puskás Tamás rendezte. A darabban olyan, nagyon is aktuális témákat járnak körül, mint a média világa, a tévézés, a híradó műfaja, a bulvár hatalma, a hit kérdése, a pénz és az emberség mibenléte.
A film elsőként szólt a televízió manipulatív hatalmáról. Egy fiktív tévétársaság vezetői a nézettség érdekében a leggátlástalanabb eszközöktől sem riadnak vissza, miközben a valóság helyett csupán annak illúzióját közvetítik.
Panem et circences
A történet szerint, Howard Beale, aki 25 éve híradósként dolgozik ugyanannál a csatornánál, belefárad munkájába és a sok, szájába adott hazugság felolvasásába, mire a csatorna kirúgja őt az alacsony nézettség miatt. Beale ezek után végső elkeseredésében közli a hírolvasás közben, hogy úgy döntött, a következő adásban ő öngyilkos lesz, mert az életének többé nincs értelme a híradózás nélkül. Bejelentése pedig teljes káoszt szül, és az egész világ a feje tetejére áll. Anélkül, hogy spoilereznénk, szeretnénk a darab megnézésére biztatni mindenkit, mert egész egyszerűen fantasztikus. A színpadkép újszerű, modern és látványos, valóban úgy érzed majd magad, mintha egy tv-stúdióban lennél. A szereplők tökéletesen hozzák a szerepeket, de Alföldi Róbert alakítását kiemelnénk. Teljesen elhiszed a darab végére, hogy a karakter kissé megtébolyodott, de
magad is válaszút elé kerülsz a médiáról alkotott véleményeddel, miközben tudatosul benned, hogy minden, ami elhangzik, az valóban igaz.
A darabban a színészlegenda Bodrogi Gyula is szerepel, igaz, felvételről látható. Mégis, az a pár percnyi beszéd, amit ő elmond a szerepében, olyan, mint egy isteni katarzis. És rájössz, hogy igaza van, miszerint a tv csak illúzió. „Panem et circences” (kenyeret és cirkuszt a népnek)– mondták ugye az ókori rómaiak, és ez még ma is megállja a helyét. Jobban, mint valaha, gondoljunk csak a show-műsorokra és a valóságshow-kra amelyek szintén említésre kerülnek a darabban.
Sidney Lumet alkotását, a Networköt 1977-ben 10 kategóriában jelölték Oscar-díjra, és ebből 4-et meg is kapott: a legjobb eredeti forgatókönyvért Paddy Chayefsky vehette át a díjat. Közel negyedszázaddal a premier után, 2000-ben a filmet az amerikai filmes örökség részévé nyilvánították, az Amerikai Filmintézet (AFI) 2007-es listáján pedig minden idők 100 legjobb amerikai filmje között a 64. helyen szerepel. 2006-ban az Amerikai Forgatókönyvírók Szövetsége a forgatókönyvet minden idők 10 legjobb forgatókönyve közé választotta.
A legendás filmből Lee Hall készített színpadi adaptációt, melynek premierje 2017-ben volt Londonban. A következő évben már a Broadwayn mutatták be a darabot. Mindkét előadásban Bryan Cranston alakította Howard Beale-t.
Az itthoni ősbemutatón Alföldi Róbert játssza a főszerepet. „Csak egyfelé köteleződhetünk el, a másik ember felé. Nagyon boldog vagyok, hogy újra a Centrálban játszhatok, és hogy énekelnem sem kell!” – nyilatkozta az ismert színművész.
Az előadás női főszereplője, Martinovics Dorina azt mondta: „Nagyon szeretek színházat csinálni, és nagyon szeretek forgatni is. Diana, a sorsfordítóan ambiciózus producer szerepe most egyszerre mindkettőt lehetővé teszi a számomra, two in one.”
Puskás Tamás rendező hangsúlyozta: „A Network apokaliptikus szatíra a média pokoli hatalmáról. Pontos tükröt tart, mely mindazt a keserűséget, dühöt és fájdalmat mutatja, amit nap mint nap átélünk.”
Az előadás mozgóképes világáért Gothár Márton felel, a díszlet- és jelmeztervező Pallós Nelli, az előadás eredeti zenéjét pedig Puskás Dávid szerezte.
Az előadás közben a témák tálalása és bemutatása gondolkodásra készteti a nézőt. A saját életéről, szokásairól, anyagi javairól, arról, hogy mit is tart értéknek a saját életében. Azonban a humor is jelen van, így nem kell egy szomorú estére számítani. Aki a médiában dolgozik, annak azért lehet érdekes a Network megnézése, mert görbe tükröt tarthat elé, ha pedig úgy nézi meg valaki, hogy semmi köze a tévézéshez, akkor is élvezni fogja, és (jó esetben) valóban elgondolkodtatja majd, mert nagyon is a mi világunkról szól. Valahogy még mindig képesek vagyunk mindent elhinni annak a bizonyos „varázsdoboznak” a nappalink közepén, és azokat, akik szerepelnek benne, sokszor istenként tiszteljük. Pedig mind tudjuk, hogy ez a világ közel sem a valóság. És hogy befejezésül Bodrogi Gyula válaszát idézzem egy fontos kérdésre:
– De miért én?
– Mert te vagy a tévében, Bubus.
