Szilágyi Erzsébet Hunyadi halála után minden vagyonát és befolyását bevetette, hogy fiát, Mátyást a trónra segítse – olykor még az erőszaktól sem riadt vissza.
A vagyonos köznemesi családból származó Szilágyi Erzsébet 1428 és 1430 között ismerkedhetett meg Hunyadi Jánossal, de találkozásuk pontos körülményeit homály fedi. A 18-20 év körüli leány öt testvérével együtt a Temes vármegyei horogszegi uradalomban nevelkedett, és valamikor az 1430-as évek elején ment feleségül Hunyadi Jánoshoz, aki akkoriban még „tanulóéveit” töltötte: Zsigmond király szolgálatában Itáliában tartózkodott, majd Csehországban, a Duna deltájában és a szendrői csatában harcolt.
Házasságukból 1431-ben született meg az első fiú, László. Hunyadi eközben Filippo Visconti udvarában szolgált Milánóban, majd 1434-ben jó kapcsolatokkal, megfelelő tapasztalattal és némi vagyonnal érkezett vissza Magyarországra – ahogyan Heltai Gáspár történetíró fogalmazott a 16. században, „híres és dicsíretes névvel visszajöve Magyarországba. Azután hadi tisztekben szépen, eszesen és jámborul kezdé magát viselni, annyira, hogy mindenütt és mindeneknél igen jó híre kezde lönni.”
Még a király is Hunyaditól kért kölcsön
Hunyadi vagyonát – amint a másik krónikás, Antonio Bonfini megjegyzi – nem minden esetben szerezte becsületes módon: „Társaival beportyázott Mysiába, és sok zsákmányt szerzett. Mondják, hogy egy régi kalugyer [görögkeleti]-kolostort pusztított el, s az ott talált gyöngyökön és drágaköveken gazdagodott meg.” A pénzszűkébe került Zsigmond királlyal is megesett, hogy Hunyadi Jánostól kért kölcsön, cserébe pedig magyarországi birtokokat zálogosított el neki. Hunyadit 1441-ben I. Ulászló kinevezte erdélyi vajdának.
Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fia, Mátyás viszonylag későn született: 1443-ban, 12 évvel bátyja után. Nem tudhatjuk, mi állt ennek a hátterében: talán Hunyadi politikai karrierje; de az is előfordulhat, hogy a házaspárnak több gyermeke is született, de ők csecsemőkorukban meghaltak. Annyi bizonyos, hogy Hunyadi Mátyás „1443. bőjt második havának huszonhetedik napján, reggel három órakort” Kolozsvárott jött a világra, hiszen Hunyadváron az akkor még javában zajlóépítkezés nem volt éppen ideális környezet a szüléshez.
„Hunyadon egy igen szép várat épüte”
Hunyad település már néhány évtizede a Hunyadi-család birtokában volt, a vár nagyszabású építkezési munkálatai viszont csak az 1440-es években kezdődtek. Hunyadiék pazar otthont teremtettek, ahogyan Heltai Gáspár fogalmazott: „Hunyadon egy igen szép várat épüte”. A vár falait megerősíttették, bástyákat és külső tornyokat emeltek. A várkápolna ajtaja fölé a kőbe faragott hollós címer került, a Kapisztrán-toronyba pedig a zergét ábrázoló Szilágyi-címer. A tornyok sokszor börtönként is szolgáltak, a vár kútjának kávájára pedig a későbbiekben egy török rab is megörökítette a nevét: „Aki e feliratot írta, Hasszán, ki a gyaur rabjaként élt a várban a templom mellett.” Szilágyi Erzsébet Mátyással Kolozsváron maradt, Heltai szerint egy szász nemzetiségű ember kőházában éltek „egynyíhány esztendeig. És ott vitték a fiát, Mátyást, legelőször is az oskolába.”
A Hunyadiak tragédiája
Hunyadiék nagy gondot fordítottak gyermekeik nevelésére. László nevelését Vitéz János nagyváradi püspök (Janus Pannonius nagybátyja) felügyelte, Mátyásét pedig a lengyel származású latin nyelvű költő, Szanoki György. 1456-ban azonban bekövetkezett a család életében az első tragédia: Hunyadi a nándorfehérvári diadal után áldozatul esett a táborban kitört pestisjárványnak. Hunyadi János halála után fia, László lett a családfő, és az események innentől kezdve viharos gyorsasággal követték egymást. 1456 novemberében, alig három hónappal a győzelem után a Szilágyi Mihály igazgatása alatt lévő nándorfehérvári várban Hunyadi László hívei a király jelenlétében lekaszabolták Cillei Ulrikot, aki korábban megkísérelt Hunyadi László életére törni.
Szilágyi Erzsébet, a „hősies asszony”
Szilágyi Erzsébet, akit a történetírók „heroina matroná”-nak, hősies asszonynak is neveznek, ekkor Temesváron fogadta, majd egy hónapig vendégül látta V. Lászlót, aki a szavát adta neki: nem fog bosszút állni a Hunyadi-fivéreken, mi több, a testvéreivé fogadja őket. Az uralkodó végül megszegte ígéretét: Budára rendelte a testvéreket, ahol Lászlót kivégezték, a mindössze 14 éves Mátyásnak azonban megkegyelmeztek – őt az uralkodó fogolyként hurcolta magával Budáról Bécsbe, majd Prágába.
A Bonfini által „férfias lelkületű asszony”-nak nevezett Szilágyi Erzsébet ekkor vagyonát és katonáit felhasználva, bátyja, Szilágyi Mihály segítségével szinte polgárháborús állapotokat idézett elő Erdélyben: az V. Lászlóhoz hű besztercei és szebeni szászokat kivégezték vagy megcsonkították, a városokat felgyújtották. A megrettent uralkodó 1457-ben már hajlott volna arra, hogy kiegyezzen a „reneszánsz amazonnal”, de nem maradt rá ideje: még 18 esztendős sem volt, amikor esküvője előkészületei közben hirtelen meghalt.
Szilágyi Erzsébet ekkor minden erejét és befolyását arra fordította, hogy Mátyás fiát királlyá koronázzák.
Ahogyan Bonfini fogalmazott: „Szilágyi Erzsébet férjétől sok aranyat és ezüstöt örökölt; László fiának halála nem törte meg, most hatalmas összegeket fordított arra, hogy életben maradt másik fiát kiszabadítsa ellenségei hálójából, s akár a királyi trónra is emelje. Jól tudta, itt az idő, amikor egyetlen fia életéért és leendő méltóságáért minden áldozatot meg kell hoznia. Erről Magyarországon Szilágyi Mihály által gondoskodott, míg ő maga mindent megtett fiának kiszabadítására, ki Prágában, Podjebrád György király hatalmában volt.”
40 ezer arannyal szabadította ki fiát
Szilágyi Erzsébet nem sajnálta a pénzt: a főrendek között Mátyás támogatói szép summát zsebelhettek be, Podjebrád Györgynek pedig 40 ezer aranyat ígért, ha szabadon bocsátja Mátyást. (Arany János Mátyás anyja című versében ez a mozzanatot is megörökíti: „Arannyal, / Ezüsttel / Megfizetek érted; / Szívemen / Hordom én / A te hazatérted.”) Sikerrel járt: Mátyás kiszabadult, édesanyja Strassnitz városában várta, ahol a saját pecsétjével garantálta, hogy fia feleségül veszi Podjebrád Katalint. Mátyást, mint ismert, a Duna jegén 1458 januárjában királlyá koronázták.
Biztos kézzel irányított
Az elszánt anyatigris végre megnyugodhatott. Budára költözött és hátralévő életét fia közelében élte le: az óbudai királynéi palotában, valamint a középkori budafelhévízi területen lévő (ma: Budakeszi és Hidegkúti út kereszteződése) királyi nyaralóban tartózkodott. Fennmaradt okleveleinek tanúsága szerint rangjának és méltóságának pontosan tudatában volt; szinte „anyakirálynéként” intézkedett, óriási birtokát biztos kézzel irányította. Törvénytisztelő, igazságszerető, és adakozó természetű lett idősebb éveire, és még a pápával is jó viszonyt ápolt: levélben kérte tőle Hunyadi barátja, Kapisztrán János szentté avatását. A Nyulak-szigetén lévő apácarendnek adókedvezményeket biztosított, Hunyadváron befejezte az építkezést és kolostort alapított a ferences rend számára. A magyar történelem egyik legbefolyásosabb nőalakja 1483-ban vagy ´84-ben hunyt el. Fia, Mátyás Székesfehérváron temettette el.
Szilágyi Erzsébetről nem maradt fenn hiteles ábrázolás – az az egy, amit annak tartottak, kiderült, hogy Szent Oszvaldot ábrázolja. Fennmaradt viszont keze nyoma, szó szerinti és átvitt értelemben is: a zergés Szilágyi-pecsét, amivel a leveleit lezárta, az általa diktált okiratok – és a tisztelet, ami az általa trónra segített Mátyás királyt mai napig övezi.
Ha szívesen olvasnál még a Hunyadiak koráról, ezt a cikket ajánljuk.
