Egy ókori tábornok szarkofágjában találták meg azt az eddig ismert legrégebbi szerelmes levelet, amit a feltételezések szerint 2300 évvel ezelőtt írtak. Az ereklye eredetileg gyászbeszéd lehetett, és különlegessége, hogy megnevezi a levél szerzőjét és címzettjét is.
A szerelmes üzenetre mindössze néhány hete bukkantak rá a törökországi İznik városában, ahol a település történelmi és kulturális jelentősége ellenére csak nemrég nyitották meg az első múzeumot.
Gazdag történelmi és kulturális múlt
İznik városa talán nem olyan népszerű, mint a közeli Isztambul, ennek ellenére ugyanolyan hosszú és gazdag történelmi múlttal rendelkezik, mint Törökország Bizáncként is ismert kulturális, művészeti és gazdasági központja.
A terület Nagy Sándor uralkodását követően a Római Birodalom egyik legfontosabb központjává vált, majd Nicaea néven átkeresztelve a kereszténység egyik legfontosabb városa volt, mivel itt tartották meg akkoriban az első és a második nicaeai zsinatot is. Ezeken a találkozókon fektették le formálisan a vallás néhány alapvető tézisét.
Az azóta eltelt évszázadok során a város átélt földrengéseket, katonai inváziókat, gazdasági és társadalmi hanyatlásokat, még a modern korban is megesett, hogy megsemmisültek a város legrégebbi és legtiszteletreméltóbb történelmi örökségei.
Vélhetően İznik hamarosan az UNESCO világörökségi helyszínek közé is bekerülhet.
A szerelmes levél a legértékesebb ereklye
A fentiek ismeretében talán meglepő, hogy a városnak csak most lett saját múzeuma, amely az elmúlt két évben épült fel, és az İzniki Régészeti Múzeum nevet viseli. A gyűjtemény igen jelentős kulturális ereklyéket őriz, számos világhírnévre szert tett műtárgya van, a történelem előtti időktől egészen napjainkig.
Ezek közé tartozik egy római korból származó márvány társasjáték, a görög hősnek, Akhilleusznak szentelt, gazdagon díszített szarkofág, valamint Nagy Sándor tábornokának, I. Antigonosznak a szarkofágja.
Ám van egy ezeknél sokkal érdekesebb és nagyobb érdeklődésre számot tartó emléke is a múzeumnak.
Ez pedig nem más, mint egy ókori római gyászlevél, melyet Antigonosz sírjában találtak, lefordítottak, és megszületését követően 2300 évvel a látogatók elé tártak.
Egy egyetemes érzésről szól a levél
A levél szerzője, egy ismeretlen személy, Arete ír a hadvezér elvesztése által keletkezett fájdalmáról. A történészek egyetértenek abban, hogy a levélíró neve sokkal inkább egy ókori görög kifejezés vagy fogalom, ami annyit jelent, kiválóság. Attól függően, hogy ezt a tulajdonságot mire vagy kire alkalmazták, utalhatott például egy ember személyiségében rejlő teljes potenciálra, az erkölcsi erényeire, az önmegtartóztatás vagy igazságosság képességére, az erejére és a bátorságára, vagy egyszerűen arra, hogy jó egészségi állapotnak örvendett.
A fordítás szerint ezt jelenti a levél:
„Én, a szomorú Arete, egész testemmel és lelkemmel kiáltok Antigonosz sírjából. A hajamat tépem a bánattól, és sírással fejezem ki magam. Ez a szerencsétlenség, a halál foglyul ejtett engem, ahelyett, hogy felszabadította volna ezt a drága embert.”
Bárkitől is érkezett az üzenet, mindenképpen egy olyan érzést közvetít, melyen valamikor mindannyian keresztülmegyünk. Ez pedig nem más, mint a gyász megélése egy számunkra fontos ember elvesztése miatt. Nem csoda hát, hogy ez a szerelmes levélnek is beillő gyászbeszéd lett az új törökországi múzeum egyik fő látványossága és leghíresebb ereklyéje.
