A történelemben olykor a legfurcsább véletlenek kapcsolódnak egymáshoz, hosszú távon a legkisebb eseményeknek is lehetnek világraszóló következményei. Lehetséges, hogy a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás sohasem történt volna meg, ha egy Charlie Wilson nevű texasi kamasz fiú kutyája nem vizelt volna illetlen helyen?
Súlyos bosszút állt kutyája haláláért
A történet központi alakja, Charles Nesbitt „Charlie” Wilson 1933-ban, egy könyvelő édesapa legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot a Houstontól nem messze található, kétezer fős texasi kisvárosban, Trinityben, ahol gyermek- és középiskolás éveit is töltötte. A második világháború idején Charlie előszeretettel olvasta a haditengerészetről és más fegyveres erőkről szóló történeteket és a külföldi tudósításokat, ekkoriban érlelődött meg benne a gondolat, hogy hazája biztonságáért aktív cselekvésre van szükség – az igazán nagy fordulat azonban akkor következett be életében, amikor imádott kutyáját ádáz merénylet érte.
A 13 éves Charlie nálánál egy évvel idősebb, aggastyán kedvence előszeretettel lopakodott be a szomszédban lakó Charles Hazard nevű úr kertjébe, hogy ott könnyítsen magán: gazdája hiába parancsolta meg többször a kutyának, tegyen le határsértő akcióiról, amaz nem hallgatott rá, és folytatta az illetlen viselkedést. A kert tulajdonosának egy idő után annyira elege lett a virágait és bokrait levizelő ebből, hogy üvegszilánkokkal telepakolt étellel etette meg az állatot, mely nem sokkal később belső vérzés következtében elpusztult.
A kamasz fiút alaposan megviselte kutyája kegyetlen halála, és eldöntötte, bosszút áll a szomszédján: benzint locsolt szét Hazard úr kertjében, és felgyújtotta a füvet, de ez még nem hozta el az édes bosszú kielégítő érzését. A zsémbes szomszéd tagja volt a városi tanácsnak, Charlie pedig elhatározta, a következő helyi választáson minden tőle telhetőt megtesz, hogy kiebrudalja onnét: letette a jogosítványt – a törvények szerint erre már 14 évesen lehetősége volt –, és a választás napján apja kis Chevrolet teherautóján közbeutazta a várost és környékét, hogy minél több autóval nem rendelkező szavazót szállítson az urnákhoz a távolabbi részekről.
A többségükben színes bőrű utasoknak Wilson elmesélte, hogy Mr. Hazard szándékosan megmérgezte a kutyáját, és mint mondta, nem kívánja befolyásolni a döntésüket, de jobbnak látja, ha tudják, miféle emberrel van dolguk. A fiú a nap során összesen 96 embert fuvarozott a szavazóhelyiségbe, Hazard pedig végül mindössze 16 szavazattal alulmaradt, és kiesett a városi tanácsból. A diadalittas Wilson átment szomszédjához, és mindent elmesélt neki, hogy pontosan tudja, miért és hogyan kapott ki – visszaemlékezései szerint ekkor döntötte el, életét a politikának fogja szentelni.
Nők, kokain és politika
Érettségi után Wilson a texasi Sam Houston Egyetemre járt, majd elvégezte a haditengerészet akadémiáját (jó eredménnyel, de nem éppen remek magatartással, az akadémia történetében ő kapta a második legtöbb megrovást); 1956 és 1960 között tengerésztisztként szolgált – egészen hadnagyi rangig vitte –, leszerelését követően pedig a Pentagonban kapott állást egy szovjet atomfegyverek után kutakodó titkosszolgálati részlegen. Korábbi ígéretéhez híven politikai karrierbe kezdett, még tengerészként részt vett John F. Kennedy elnökválasztási kampányában (ezzel megszegte a szolgálati szabályzatot), majd a Demokrata Párt színeiben először a texasi állami törvényhozásban, végül 1972-től két évtizeden keresztül az Egyesült Államok képviselőházában szolgálta hazáját.
Texasi gyökerei dacára Wilson vérbeli liberális demokrataként politizált, aki elsősorban az alsóbb néposztályok, a nők és a kisebbségek egyenjogúságát és anyagi megsegítését tűzte ki zászlajára (kiállt például az abortuszjogok mellett, és támogatta az állami minimálbér bevezetését), ugyanakkor magánéleti botrányaival gyakran került a bulvárlapokba. A magas, jóképű, „Good Time Charlie” becenévvel illetett képviselő igazi nőfaló hírében állt, rengeteg szeretőt tartott egyszerre, hatalmas (gyakran szex)partikon múlatta az időt; egyszer kokainfogyasztás vádjával is nyomoztak ellene, a ’80-as évek elején pedig cserbenhagyásos gázolási ügybe keveredett, de mindkét esetet sértetlenül megúszta.
Sokmillió dolláros támogatást szavazott meg a majdani táliboknak
A modern kori történelembe azonban hősünk kétségtelenül a szovjet–afgán háború kapcsán vonult be: miután 1979-ben a Szovjetunió megtámadta Afganisztánt, Wilson közeli ismerőse, a houstoni konzervatív társasági hölgy, Joanne Herring biztatására ellátogatott Pakisztánba, a háború elől menekült afgánokat befogadó táborokba. Az ott tapasztaltak annyira elkeserítették, egyben feltüzelték őt, hogy elhatározta, minden tőle telhetőt megtesz a szovjet megszállók elkergetése érdekében.
Kapcsolatait latba vetve Wilson elérte, hogy a képviselőház 5 millió dolláros támogatást adjon a CIA afganisztáni tevékenységéhez, melyből fegyvereket (köztük rakétavetőket), élelmet, illetve egyéb javakat (például szamarakat, rádió-adóvevőket) küldtek a szovjetek ellen harcoló mudzsahedin felkelőknek. Wilson még ennyivel sem elégedett meg, a következő években további támogatásokat intézett el az iszlamista lázadók számára, volt, hogy a CIA vezetője közvetlenül hozzá fordult, amikor segítségre volt szüksége az ügyben. A ’80-as évtized végéig Wilson segítségével összesen 750 millió dollár (mai árfolyamon kb. 1,7 milliárd dollár) pénz- vagy eszközbeli támogatást kaptak a mudzsahedinek, akik sikerrel vették fel a harcot a szovjetekkel.
A szovjetek 1989-es kivonulása után Amerika cserben hagyta Afganisztánt, ahol a ’90-es évek közepére a saría törvény szigorú betartását követelő, szélsőséges iszlamista-nacionalista tálibok kerültek hatalomra. A CIA segítségével megerősödő volt mudzsahedin, majd tálib vezetők, például Oszáma bin Láden – aki még katonai kiképzést is kapott az amerikai titkosszolgálattól – aktívan az Egyesült Államok ellen fordultak; 2001. szeptember 11-én a bin Láden vezette Al-Kaida terrorszervezet által eltérített repülőgépek a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba, illetve a Pentagonba csapódtak, mintegy 3000 civil életet követelve.
A politikától 1996-ban visszavonult Wilson nem bánta meg az afgán lázadóknak megszavazott sokmillió dolláros támogatást, inkább hazáját okolta azért, amiért nem segített a háború sújtotta, komoly károkat szenvedett Afganisztánnak a szovjetek kivonulása után. 2007-ben Tom Hanks főszereplésével Charlie Wilson háborúja címen készült játékfilm a történetből; a meggyilkolt kutyájáért bosszút álló kamasz fiúból lett képviselő 2010 februárjában, 76 évesen hunyt el a texasi Lufkinban.
