Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
1848. szeptember 7-én előkelő vendég érkezett a döblingi magántébolydába: gróf Széchenyi István. Az intézetben lakosztálya volt, amelyet 1850-től 1860-as haláláig mindössze kétszer hagyott el rövid időre. A Bach-rendszert gyakorlatilag megbuktató írása is ezen a helyen született, ahol ma már csak egy mellszobor emlékeztet azokra az évekre.
A mai Bécs 19. kerületében, Döblingben valaha működő tébolyda legillusztrisabb lakója volt gróf Széchenyi István,1860-as halála után viszont egy még magasabb rangú látogatót jegyeztek fel: 1871-ben Sisi, vagyis Erzsébet magyar királyné tisztelte meg a gyógyintézetet, amely később katonai kórház lett, majd újból mentális betegek magánkórházaként működött. De mi a helyzet napjainkban?
Széchenyi Istvánnak el kellett volna hagynia Döblinget
Gróf Széchenyi Istvánt 1848 szeptemberében vették fel a Gustav Görgen vezette döblingi magántébolydába, és az intézetvezetőnek mindvégig meggyőződése volt, hogy Széchenyi elmebeteg. Pedig 1856-től sokat javult a gróf kedélyállapota, aktívvá vált újra a politikai életben. Talán túlságosan is, hiszen Ein Blick című írása miatt 1860 márciusában házkutatást tartottak lakosztályában, és közölték, hogy el kell hagynia a gyógyintézetet. Egy hónappal később a karosszékében találtak rá holtan, máig tisztázatlanok halálának körülményei. (Akárcsak a szintén itt kezelt és meggyilkolt Semmelweis Ignác esetében, róla ebben a cikkünkben írtunk.)
Így néz ki ma a döblingi tébolyda, ahol Széchenyi haláláig lakott
Gustav Görgen lemondott posztjáról, de az egészsége ráment a rendőrségi vizsgálódásokra, még abban az évben elhunyt ő is. Utódja Max von Leidesdorf és Heinrich Obersteiner lett, 1872-től utóbbi azonos nevű fia vezette az intézetet az 1917-es tulajdonosváltásig. Az Obersteinergasse, melyben az épület található, róluk kapta nevét. 1917-től katonai kórház működött, 1942-ben kapta vissza eredeti funkcióját a hely, 1982-ig mentális betegek magánkórháza lett. 1983-ban Fenyő Ervin meglátogatta a hajdan virágzó tébolydát, így írta le akkori állapotát:
Elhagyottan, üresen, kifosztva állt. Portás őrizte. Felengedett az emeletre. Felbaktattam a „betegek kertje” felőli hátsó lépcsőn, láttam a külön bejáratú, egykori grófi lakosztályt, a hosszú folyosót. A nyitva felejtett ajtókon benéztem az egykori kórtermekbe. Vaságyak, hanyagul összedobált matracok. A kertet jócskán belepte a gyom.
1991-ben a Döblingi Járásbíróság költözött be a teljesen felújított épületbe, Széchenyi István emlékét egy mellszobor őrzi.
Ha szeretnéd olvasni Széchenyi Döblingben eltöltött utolsó éveiról, ezt a cikkünket ajánljuk.
