Pár hete a világsajtó minden egyes orgánuma beszámolt a megdöbbentő hírről, miszerint eltűnik egy évszázadok óta jól látható, különleges égi jelenség. Most kiderült, mégsem volt igazuk.
A bolygók mozgása, alakja, és egyáltalán léte olyan csoda az emberiség megfigyelései között, mely évszázadok óta tartja lázban a közvéleményt. A különleges, néha szabad szemmel is látható égitestekkel kapcsolatos hírekre mindig vevők vagyunk.
A naprendszer a Nap gravitációja által egyben tartott bolygórendszer, melynek négy úgynevezett kőzetbolygó, a Merkúr, a Vénusz, a Mars és a Föld, négy óriásbolygó, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz, illetve szintén öt törpebolygó, a lefokozott Plútó mellett a Ceres, az Eris, a Haumea és a Makemake a tagja. A bolygókon kívül számos égitestet észrevehetünk, ha megfelelő eszközökkel kémleljük az eget, azonban néhányuk néhanapján szabad szemmel is látható. Ilyen a Szaturnusz is.
A nyáresték fényes csillaga
A Szaturnusz a Naptól nézve a hatodik bolygó a sorban, és bár sűrűsége a legkisebb, mégis, látványos gyűrűrendszere miatt a legkönnyebben felismerhető. Ráadásul a nyár végéhez közeledve bizony fel is bukkan a távcsövekbe tekintve. Egyike azoknak a bolygóknak, melyek tiszta égbolt esetén az augusztusi éjszakák kezdetén akár szabad szemmel is láthatóak. Nem véletlen, hogy amikor idén ősszel felröppent a hír, miszerint eltűnhetnek a gyűrűk a római istenségről elnevezett égitest környezetéből, felbolydult a világ.
Bár nem tudjuk biztosan, de belső magját valószínűleg vas-nikkel alkotja, melyet fémes hidrogén vesz körül. A legendás gyűrűrendszer kozmikus porból, jégkristályból és sziklatörmelékből keletkezett. Legalább 82 holdja van, melyek közül a legnagyobb, a Titán némely bolygónál is testesebb.
Galilei fedezte fel a gyűrűket a Szaturnusz körül
A Naprendszer leglátványosabb eleme kétségkívül pont ez a bolygó, leginkább kiterjedt gyűrűrendszerének köszönhetően, melyek a nem túl kreatív D, C, B, A, F, G és E nevet viselik. Még Galilei írta őket le elsőként, 1610-ben észlelte őket először, azonban akkor még nem tudta, mik is lehetnek ezek. Már ekkor megfigyelte eltűnésüket, illetve újrafelbukkanásukat.
A bolygó nincs egyedül, hanem három részből áll, amelyek majdnem érintik egymást, és soha nem mozdulnak el egymáshoz képest.
A 19. században a skót matematikus-fizikus, a mágnesesség és a gázok kutatója, James Clerk Maxwell igyekezett megfigyelni a Szaturnusz gyűrűinek stabilitását. Ő volt az első, aki azt állította, hogy a gyűrűk nem lehetnek teljesen szilárdak vagy gázneműek, stabilitásukat pedig a sok apró kis részecskének köszönhetjük.
Azt hitték, eltűnnek
A hírek szerint már idén nyár végén elkezdtek halványulni, és a várakozások szerint 2025 tavaszára teljesen el is tűnnek majd a csodás látványt nyújtó gyűrűk, azonban a napokban kiderült, hogy ez csak átmeneti, ahogy Galilei idejében, úgy napjainkban is csak rövid időre nem lesznek láthatóak a különleges égitestet kísérő gyűrűk.
A jelenség oka a Föld helyzete, ugyanis 13-16 évente egyszer éppen úgy helyezkedik el a Naprendszeren belül bolygónk, hogyabból a szögből nem észlelhetőek a Szaturnusz gyűrűi, amik várhatóan 2038-ban ismét teljes valójukban szemünk elé tárulnak majd.
