18 évig volt a Szálasi menyasszonya, egy hétig a felesége, és 46 évig az özvegye. Ki volt Lucz Gizella, a zongoratanárnőből lett nyilasfeleség?
1927. május 15-én a 21 éves zongoratanárnő, Lucz Gizella az óbudai folyamőrlaktanyában tartandó misére, majd az azt követő ebédre volt hivatalos sógora társaságában. Az ünnepséget a haditengerészet napján rendezték: az immár tenger nélküli országban 1917. május 15-ére, az otrantói tengeri csatára emlékeztek, amikor is a Horthy Miklós vezette hajók súlyos vereséget mértek az olasz hadihajókra. Lucz Gizella lekéste a misét, de az ebédre odaért. A meghívottak hosszú asztaloknál ültek, falatozták a felszolgált szendvicseket, amit egy-egy sörrel öblítettek le. A rendezvényre hivatalos volt egy vezérkari tiszt is, bizonyos Szálasi Ferenc, aki a Lucz Gizellával szemközti asztalhoz ült le.
„…a másik asztalnál ült egy nagyon csinos férfi, nem folyamőr, hanem vezérkari. Levetette a kalapját, és én néztem, jaj de gyönyörű ez a férfi, bronzba kellene önteni a profilját. És ő átnézett mihozzánk, és fogta a poharát, átköszönt, én meg vissza neki.” Így kezdődött Lucz Gizella és a későbbi hungarista „nemzetvezető” kapcsolata.
A zongoratanárnő és a katonatiszt
Lucz Gizella (nevét valamiért sokszor Lutznak írják, holott ő maga Lucz formában használta) 1906-ban született, egy géplakatos hetedik gyermekeként. Testvérei közül négyen hamar meghaltak, így a viszonylagos jómódban élő család igen féltette életben maradt gyermekeit, köztük Gizellát is. A soroksári úti elemi iskolába járt, majd a Teleki Blanka felsőkereskedelmi iskolában végezte tanulmányait. A korszak szokásainak megfelelően zongorázni is taníttatták, amiben sikeresnek bizonyult, idővel tanítványokat is vállalt.
Megismerkedésük idején Szálasi még nem lépett a politikai porondra, hiszen – hivatalosan – egy katonatiszt nem politizálhatott. A Vezérkari Főnökségben szolgált, külföldi tanulmányutakon vett részt, valamint 1929-ben Debrecenben volt csapattiszt. A debreceni szolgálat után Budapestre helyezték, 1933-ban pedig politizálni kezdett. Megalkotta a hungarista ideológiát, és megalapította a Nemzeti Akarat Pártját.
Egy nyilas nő élete
Óbudai megismerkedésük után az ígéretes katonai karrier előtt álló Szálasi gyakori vendég volt Luczéknál, minden szombaton eljárt hozzájuk, a nő pedig, ha éppen külföldön tartózkodott, képeslapokat küldött neki. Hamarosan hivatalosan is Szálasi menyasszonya lett, aki azonban halogatta az esküvőt: Szálasi, amikor éppen nem volt börtönben, édesanyjával, Szakmár Erzsébettel lakott együtt annak haláláig. Nem tudni pontosan, Lucz Gizella mennyit tudott a nyilasok rémtetteiről; az mindenesetre kiderült, hogy a nyilasfeleségek számára rendezett teadélutánokat, amelyeken sok mindenről, így politikáról is szó eshetett. Ahogyan a korszak kiváló ismerője, Pető Andrea történész Láthatatlan elkövetők című könyvében szerepel, Szálasiék az anyaszerepen kívül legfeljebb a családi tűzhely őrzését szánták a nőknek, Lucz Gizella pedig tisztviselőnőként dolgozott, akinek – hivatalosan – férje sem volt, nemhogy gyermeke. (Állítólag hiába sürgette Lucz Gizella az esküvőt, Szálasi kijelentette, hogy csak akkor házasodik, miután Magyarországon minden embert boldoggá tett.) A háború után Lucz Gizella azt állította, semmit nem tudott a deportálásokról, viszont őszintén hitt a férfi vízióiban és képességeiben.
Szálasi felesége
1944 novemberében a nyilasvezetőség lába alatt, a Vörös Hadsereg közeledtével egyre forróbb lett a talaj. Szálasi és legbelsőbb körének tagjai (köztük Lucz Gizella és a bátyja, Lucz Gyula) kormányautón menekültek Nyugat-Magyarországra. Magukkal vitték a Szent Koronát, a Szent Jobbot, a koronázási jelvényeket és egyéb nemzeti kincseket. Hónapokig Kőszeg mellett éltek, majd a Sopron melletti Brennbergbányára költöztek, innen pedig Ausztriába menekültek. A páros esküvőjére végül a nyilaskormány bukása után, menekülés közben került sor: 1945. április 29-én, az ausztriai Mattseeben ugyanazon a napon házasodtak össze, amikor Hitler feleségül vette Eva Braunt.
Internálótáborok és börtönök
Alig egy héttel később, 1945. május 5-én mindketten amerikai fogságba estek. Lucz Gizellát júliusban, Szálasit októberben adták ki Magyarországnak. Lucz Gizellát nyilaspropaganda terjesztéséért őrizetbe vették, majd internálták. Dél-Budán, Kistarcsán, Kalocsán, majd a Markó utcai börtönben raboskodott, társaitól elkülönítve őrizték. A börtönben értesült arról is, hogy férjét háborús bűnökért elítélték, és felakasztották. 1956-ban, a forradalom előtt kiszabadult, a hatalom az értésére adta: Szálasi Ferencnéként nem élhet az országban, ettől kezdve leánykori nevét használta.
Takarítónő a Mester utcából
Lucz Gizella szabadulása után visszavonultan élt Mester utcai lakásában.
Takarítónőként, harisnyajavítóként dolgozott, valamint zongoraleckéket adott, illetve Amerikában élő bátyja segítette anyagilag.
Többé nem ment férjhez, gyermeke nem született, leginkább a barátnőivel tartotta a kapcsolatot, akikkel összejárt bridzsezni. Özvegysége alatt is kitöltötte minden gondolatát a férje: „Az uram olyan szép ember volt, olyan kedves, és úgy szeretett engem” – mondta, világossá téve, hogy a kivégzett háborús bűnös Szálasi az ő számára nem nyilas tömeggyilkos, aki milliók haláláért felelős, hanem az ő „ura”.
Visszatérés Kistarcsára
Ritkán adott interjút, de 1991-ben, halála előtt egy évvel Almási Tamás rendezővel kivételt tett. Az Ítéletlenül című filmben az idős asszony a kistarcsai internálótábor egykori női foglyainak egyikeként jelenik meg. A megrázó alkotásban a foglyok visszatérnek fogságuk helyszínére, hogy találkozzanak hajdani őrmesterükkel, Piroskával. Szálasiné szinte végig a többiektől elkülönülve áll kalapban és bundában, a film zárójelenetében pedig látható, ahogy még ötven évvel a második világháború után is a Hitlerrel pózoló férje fényképét simogatja.
