Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szakonyi Eszter márkája, a Vintage Beauty itthon tizenkét éve indult: a Covid miatt idénre halasztott tízéves évfordulójuk alkalmából a Katona József Színházba hoz nívós előadást a márka, melyet már Hollandiában élve irányít Eszter és férje. Természetesen az expat-életről is kérdeztük.
Az igényes és minőségi kozmetikumokra a hollandok is vevők, kint nyitott szalonjának szolgáltatásaival pedig akár az egész ország kozmetikusképzését is megváltoztathatja Szakonyi Eszter, aki azt mondja, bőven van mit tanulnunk a hollandoktól azért nekünk is.
Tízéves a Vintage Beauty: amikor elindítottad a márkát, mennyire értették és tartották a magyarok fontosnak a natúrkozmetikumok használatát?
Egy belvárosi 6 négyzetméteres üzletből nőtte ki magát a Vintage Beauty: meg kellett teremtenünk az igényt a termékeink iránt. Nem találtunk minősítetten tiszta, hatásos és kellemes, mégis bőrproblémák megoldására alkalmas kozmetikumokat az arckezeléseinkhez, ezért arra jutottunk, hogy magunknak kell megcsinálnunk azt. Sokat segített az első lépésekben 2013-ban megjelent könyvem ‒ „Időtlen szépség” címmel ‒, amelynek írása során több száz régi receptúrát és leiratot kellett áttanulmányoznom. A cél az volt, hogy olyan kozmetikai termékportfólió szülessen, amely szalonkezelések során és otthoni felhasználás alkalmával egyaránt hely tud állni gyorsan és kompromisszummentesen, ugyanakkor natúr volta mellett modern, bio minősítésű összetevőket is tartalmaz magas hatóanyagtartalommal. Az elmúlt 3 évben elnyert 30 hazai és nemzetközi termékdíj és az általunk elvégzett évi 7-8 ezer arckezelés mégiscsak azt igazolja, hogy megértette a világ a törekvésünket.
Most már Hollandiában is jelen van a márka szalonnal is: mások ott az igények?
Hollandia rendkívül sokféle. A szalon egy magas jövedelmű körzetben nyílt, Rotterdam Hillegersberg városrészében – ugyanakkor
ez az a hely, ahol hatfős vacsorához hat szelet hús tálalnak, csak 50 százalék feletti leárazásra emelik oda a tekintetüket a vásárlók, és a Swarowski kristállyal kirakott sétapálcás vevő is csak a leárazott sajtot engedi meg magának.
Egyszerre hedonisták, akik szeretik a minőséget, és végtelenül árérzékenyek. Kozmetikába nem járnak rendszeresen, inkább csak alkalomszerűen mennek el egyszer-egyszer gyors és funkcionális igazítások érdekében. 1-1,5 órás kezeléseknél sehol nem láttam hosszabbat, így a klasszikus magyar 2-3 órás, mindenre kiterjedő, bőrproblémákat megoldó arckezelések egészen újszerűnek tűnnek. A saját fejlesztésű és gyártású kozmetikumok, a személyre szabottan elkészített anyagok és a modern elektrokozmetikai eljárások már-már értelmezhetetlenek egy holland számára. Talán ennek köszönhető, hogy egy rotterdami kozmetikusiskola megkeresett bennünket, együttműködést ajánlva. Elmondásuk szerint a holland kozmetikai képzés körülbelül 20 évvel van elmaradva a magyartól. Reméljük, hogy szép és tartalmas együttműködés szövődhet belőle.
Négy gyermekkel költöztetek Hollandiába. Mi volt a legnehezebb?
A megosztott élet két ország között. Mindenünk, benne a vállalkozásunk is Magyarországon maradt. Havi kétszer ezért haza kell utaznunk az ottani folyamatokat koordinálni. Mindemellett látjuk, ahogyan a gyerekek számára kinyílik a világ, új nyelveket tanulnak, egy sok szempontból észszerűbb, kiforrottabb és elfogadóbb világ veszi őket körül. Ha a honvágy és a fáradtság időnként eluralkodik rajtunk, csak az jár a fejünkben, hogy ezt a sanszot nem vehetjük el tőlük. Ők a jövő, az ő érdekeik számunkra a legfontosabbak.
Milyen a holland élet magyar szemmel - mi az, amit a legnehezebb volt megszokni, és mi az, amit leginkább megszerettetek?
A „senkiség” érzése sokszor magányossá tesz, ezt nehéz megszokni. Itt egyszerű bevándorlóknak tűnünk egy átlagos holland szemében. Amikor megismerik a motivációinkat, hogy nem a megélhetésért, vagy nem valamitől menekülve kerültünk Hollandiába, hanem a gyerekeink nyelvtanulása és a világ sokszínűségének megmutatása vezérelt bennünket, akkor egészen másként kezdenek el kezelni bennünket.
Kritikusak, de büszkék a hollandságukra, és nagyra értékelik, ha valaki épp azért költözik Hollandiába, hogy megismerje ezt a kultúrát és a nyelvüket, különösen úgy, hogy ezért mindent képes hátrahagyni, amit az elmúlt 45 év alatt elért.
Azt hiszem, kicsit csodabogarakként tekintenek ránk. Ami azonnal szerethető, és mondhatnám, „alanyi jogon” jár a holland létben, az a mosoly és a bizalom az egymás számára ismeretlen emberek között is. Ha nem is mindenkire, a nagy átlagra ez jellemző. Könnyít a napokon továbbá, hogy mindennek rendje és ideje van errefelé, és ettől kiszámítható. Sokat jelentenek a rövid munkanapok és hetek. A Magyarországon megélt 12-14 órás napi munkavégzés után az itteni napi átlagos 6-7 óra szinte pihenésnek tűnik, így lényegesen több idő marad így a gyerekekre is. Végre külső segítségek nélkül tudjuk vinni a mindennapokat, ami hatalmas spórolás és még nagyobb kohéziós erő a családtagok között.
Ez a fajta „együvé tartozás” érzése a gyerekekkel soha nem volt ilyen erős.
Ha másból nem is profitálnánk, már emiatt megérte volna ez a kaland. Erős emlék marad mindannyiunkban, ami egy életre elkísér, és óhatatlanul beépül a gyerekek személyiségébe is.
Gyermekszempontból hogyan látod az országot?
A gyerekek tobzódnak az elfogadás örömében. Nincs fenyítés, nincs megszégyenülés, nincs gyanakvás. Ez rendkívül felszabadító egy gyerek számára. A minap szülői értekezleten jártunk, amely itt négyszemközt történik a tanárral, esetleg hatszemközt a gyerekek bevonásával... A tanító néni megjegyezte, hogy a biztonságérzet kialakítása a legfontosabb számára, mert a gyerekek csak ebben tudják a kreatív energiáikat előhívni és fejlődni. Milyen szép gondolat!
Fontos számukra a közösségalkotás, és ezért mindent meg is tesznek. Megszokták, hogy csakis összekapaszkodva tudnak erősek maradni. Azt mondják itt, hogy a víz tanította meg erre őket.
Az áradások és a dagály idején való védekezés, továbbá a mindennapokban a víz létének okos kihasználása nem működik egyénileg. Ez csapatjáték, és már néhány évszázada zajlik. Így sikerült elég magas szintre emelniük a közösségalkotás művészetét.
Mi az, amit érdemes lenne ellesnünk a hollandoktól?
A hosszú távú érdekek preferálását a rövid távúakkal szemben, és a közösség érdekeinek előrébb valóságát az egyén érdekeivel szemben. Amikor az oktatás és a jövő generációinak mindenekfelettiségét, az egészségügyi intézmények és az egészségbiztosítási rendszer kialakítását, vagy a közlekedés és a fenntartható energiák megoldásait csodáljuk, akkor csupán ennek a gondolkodásmódnak a gyümölcsét láthatjuk.
Hosszú táv a rövid táv helyett, közösségi érdek az egyéni helyett. Ilyen egyszerű lenne a lecke.
Milyen sztereotípiák élnek a hollandokban a magyarokkal kapcsolatosan?
A két nemzet mentalitása, alaphabitusa nagyon sok szempontból hasonló. Ami az ellenérzéseket adja mindkét irányból, az jórészt politikai indíttatású. Könnyű azonban ezeket áthidalni néhány szó után, amihez természetesen kell nyitottság és őszinte kíváncsiság a másik iránt. Azt hiszem, hogy épp annyira sokféle a vélemény a magyarokról, mint amilyen sokfélék valóban vagyunk. Egy biztos, Magyarországról legelőször Budapest és a Balaton jut eszükbe, többnyire pozitív felhanggal. Minden más csak ezután következik.
Hazai vállalkozást üzemeltetni külföldről mennyire nehéz?
Végtelenül nehéz, teljesen hektikus időbeosztással, ami kizárólag önállóan is dönteni képes, proaktív kollégákkal megvalósítható. Amikor ebben az elvárásban valaki elvérzik a kollégák közül, az számomra egy kisebb sokk. Olyankor hatalmas bűntudat támad bennem, hiszen a vállalkozás mégiscsak az 5. gyerekem. Kétségtelenül nem elvárható azonban, hogy egy 11 évig „vízfejű” vállalkozás egyik napról a másikra önállóan is ugyanúgy működni, mi több, fejlődni tudjon.
Ma már talán jobban előkészíteném a kiköltözés folyamatát a cégnél, valószínűleg külsős szakembereket is bevonnék ebbe a váltásba. Sok stressz megspórolható lett volna, ha valaki akkor ebben irányt mutat számomra.
Aki még előtte áll, annak üzenem, hogy ne szégyelljen néhány hónapot az otthon hagyni kívánt cég előkészítésére szánni, mert bizonyosan sokat könnyít a folytatáson. Mindemellett nem panaszkodom. A kollégák mesterien helytállnak minden fronton, így a jelentkező nehézségek inkább feladatok, mint problémák.
A márka alapításának tizedik évfordulóját egy színházi előadás hazahozásával tervezted ünnepelni. Mit kell erről a darabról tudni, hogy találtál rá?
A márka immáron 12 éves. Két évvel ezelőtt kezdtük el szervezni a Chayka című chilei-belga előadás Magyarországra hozatalát, de sajnos a Covid akkor elmosta e tervünket, de most végre megvalósulni látszik.
Az előadás egyfajta támogatás is a Katona József Színház számára, akiknek rendkívül nagyra becsüljük a színházi kultúrában évtizedek óta elfoglalt kimagasló pozícióját.
A Vintage Beauty brand ‒ bármennyire is kozmetikai profilú ‒ egyébként mindig is ismert volt a fokozott társadalmi szerepvállalásáról, akár hajléktalanokról, akár beteg gyerekekről vagy bántalmazott nőkről van szó.
A Chaykát néhány éve Brüsszelben láttuk, és a darab után emlékezetes pillanat maradt tétova ácsorgásunk az utcán a férjemmel. Egyszerre mondtuk ki, hogy „ezt mindenkinek látnia kell”. Az előadás témája az elmúlás, amelyet olyan technikai virtuozitással, kreativitással és szuggesztivitással jelenít meg a művész, ami egészen unikális. Feledhetetlen, életre szóló élményt nyújtó előadás.
Elhatároztuk, hogy kerül, amibe kerül, ha az utolsókat adjuk is érte, de Magyarországra hozzuk. Máté Gábor és a Katona József Színház csapata ebben a tervünkben azonnal mellénk álltak, már csak azért is, mert a darab számukra sem volt ismeretlen. Addigra ‒ és azóta is ‒ már több nemzetközi díjat elnyert a produkció, így nem volt kétséges, hogy méltó helye lesz a Katona József Színházban.
