Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ma már kacsahamburgert, pulled porkot és édesburgonyát falatozunk két csobbanás között a strandon, miközben díszesen illusztrált étlapról választjuk ki a koktélt az ebéd mellé. Azonban jól emlékszünk, nem mindig volt ez így. A szocialista strandok ételkínálata kevésbé volt változatos.
Szinte mindenütt ugyanazt kínálták a lemeztetejű bódék falára iskolai krétával felpingálva. Kakaós, fahéjas, lekváros és ízes palacsinta, lángos tejfellel és sajttal, kis libatollecsettel megkenve vastagon fokhagymával. A Balaton partján akkoriban talán még nem is az azóta egyre elterjedtebb hekk dívott, hanem a paprikás lisztbe forgatott keszeg, és félóránként felharsant a kukorica németül is (Mais!) a keletnémet vendégekre tekintettel.
A szocialista időszak strandjain nemcsak a sárgán aranyló, ízletes, sós rudakat árulták háromkerekű, napernyős kocsiból, hanem a fagylaltot is. Eper, citrom, vanília, puncs és csokoládé mindig akadt, a pisztáciát pedig csak hírből ismertük. A dél-magyarországi strandok éttermi kínálata némileg eltért az átlagostól, itt ugyanis nemcsak csalamádés hamburgert ehettek azok, akik a jól bevált ízek mellett valami újra vágytak, hanem wimpit is.
A szocializmus legfurcsább strandétele a wimpi
Megkockáztatom, hogy a déli országrészekben soha nem strandolók hírből sem ismerik ezt az igencsak különleges falatot, ráadásul ennek is lokálisan többféle verziója volt. E sorok írója például a gunarasi strandon órákat állt sorba a lassan sülő, sörtésztába forgatott, hurkapálcikára húzott virsliért, melyet olajban sütöttek ki, azon frissiben, és amit szintén wimpinek neveztek.
A strandétel hétköznapi verziója picit más formában ötvözte a tésztát a virslivel, egyfajta modern hotdogként, ehhez a mai napig hozzájuthatunk a pécsi vasútállomás környékén szinte mindenhol.
A Mecsek hotdogjaként is ismert wimpi azonban sokkal több volt annál, főleg évtizedekkel ezelőtt, mint pusztán virsli és kifli. A külső borítást a buci formájú wimpikifli adta, volt, ahol egyszerűen kikaparták a belét, hogy a töltelék beférjen, másutt félbevágták. Nemcsak a virsli került bele, ez valóban egyfajta amerikai szemléletet tükröző fast food volt akkoriban, természetesen az szocialista időszak bolti, vagy éppen háztáji kínálatában elérhető alapanyagokkal helyettesítve a ma is népszerű, amerikai hotdogok pluszfeltétjeit.
Gyors és laktató, tele finomsággal
Csalamádé, karikára vágott savanyú − néha kovászos − uborka, reszelt trappista sajt és mustár. A ketchupot akkoriban talán még hírből sem ismertük, a majonéz pedig a nagy nyári melegben nem volt túl gyomorkímélő feltét. Nevét a már említett, kissé kerekded formájú kifliről kapta, melyhez hasonló pékárukat valószínűleg molnárkaként kérnék a péktől északabbra, de délen már akkoriban is wimpinek vagy vimpinek hívták. A Mecsek Áruházban és a környékbeli falvakban, sőt később az iskolai büfékben is valóságos sláger volt még a 90-es években is a sokáig leginkább csak a strandokon beszerezhető, furcsa hotdog. (Címlapképünk forrása: Fortepan / Bauer Sándor)
Ha kíváncsi vagy arra is, miként töltöttük a nyári szünetet ebben az időszakban, ide kattintva nosztalgiázhatsz tovább.
