Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Salisbury-fennsíkon álló Stonehenge Anglia egyik leghíresebb pogány kori emlékének számít, melyet turisták hada keres fel világszerte, az 1900-as évek elején azonban még korántsem tartották ekkora becsben. A híres kőépítmény elhanyagoltan, romos állapotban hevert, mígnem egy ügyvéd, Cecil Chubb meg nem vásárolta – pedig eredetileg csak néhány széket akart venni az ebédlőbe.
Tulajdonosai évszázadokon át teljesen elhanyagolták a Stonehenge-et
A nyugat-európai megalitikus kultúrák kiemelkedő építészeti teljesítményének számító Stonehenge az angliai Wiltshire-ben, Salisburytől nagyjából 13 kilométerre északra található – a Kr. e. 2500 körül befejezett kőkör építőiről, miként egykori szerepéről máig nem áll rendelkezésünkre pontos információ. A Stonehenge nem csupán Anglia népszerű tudományos látványossága, 1986 óta az UNESCO világörökségi listáján is szerepel, vagyis nemzetközi kötelesség megőrizni az utókor számára. Nem mindig volt azonban így, a kőkör a neki otthont adó földterülettel együtt VIII. Henrik óta, vagyis a 16. századtól magántulajdonban volt, gazdáit pedig egyáltalán nem érdekelte az építmény sorsa; a 19. század végére a Stonehenge romokban hevert, és kifejezetten csúnya látványt nyújtott a fennsík közepén.
Az elhanyagoltság dacára a középkortól kezdve érdeklődő tömegek keresték fel a Stonehenge-et, ugyanakkor megjelentek az ereklyevadászok is, akik szívesen faragtak le és vittek haza darabokat a legendás kőtömbökből. 1900-ban már olyan siralmas állapotban volt az építmény, hogy az egyik külső körben álló kőtömb a földre zuhant, a többi kő pedig támasztékot kapott, nehogy megismétlődhessen a baleset. A Stonehenge-et ekkoriban birtokló Antrobus bárói família a következő évben drótkerítést vont a látványosság köré, és egyschillinges belépődíjat kezdett szedni az odalátogatóktól, az így befolyt összeget pedig a kőkör felújítására kívánták költeni.
A legenda szerint a helyi druidák vezetője megátkozta az Antrobus családot, amiért nem engedték neki és társainak, hogy a Stonehenge-nél tartsák napfordulós ünnepségeiket – nem tudni, az átok fogott-e a nemesi famílián, amikor 1914 októberében a legidősebb fiú örökös, Sir Edmund Antrobus hősi halált halt az első világháborúban a belga fronton. A 30 hektáros földterület Edmund öccsére, Sir Cosmo Gordon Antrobusra szállt, aki úgy döntött, nincs szüksége a birtokra, sem a rajta álló építményekre, a terület és a Stonehenge tulajdonjoga így kalapács alá került.
Hirtelen jött ötlettől vezérelve csapott le a híres építményre
Az 1915. szeptember 15-én Salisburyben tartott aukción 5000 fontért (mai árfolyamon kb. 410 ezer fontért, vagyis 184 millió forintért) kínálták megvételre a 15. tételként sorszámozott Stonehenge-et; az építményre kevés licit érkezett, az ár először 6000 fontra ment fel, végül 6600 fontos (ma kb. 540 ezer font, azaz 242 millió forint) áron csapott le rá a teremben ülő egyik férfi. Az illető, egy Cecil Chubb nevű 39 éves vagyonos ügyvéd mindössze négy kilométerre lakott a Stonehenge-től, és mint később elmondta, az aukciósterembe belépve meg sem fordult a fejében, hogy a híres megalitikus építménnyel a „zsebében” fog távozni onnét.
Chubb azzal a szándékkal indult el az árverésre, hogy néhány elegáns széket szerezzen az ebédlőbe, melyekkel meglepheti a feleségét, amikor azonban a kikiáltó a 15. tételhez ért, egy hirtelen gondolat támadt a fejében. Nem lenne jó, ha valaki elcsaklizná a Stonehenge-et – érvelt magában az ügyvéd –, az építménynek mindenképpen környékbeli ember tulajdonában kéne maradnia; a gondolatot tett követte, és székek helyett Chubb végül a hatalmas kőépítmény tulajdonjogával érkezett haza feleségéhez, Maryhez. Az asszony meglepetésénél csak felháborodása volt nagyobb: alaposan megdorgálta férjét, miért kellett ilyen hatalmas összeget elszórnia egy efféle ostobaságra.
A brit népnek adományozta a legendás kőkört
Talán a felesége haragjától való félelem is motiválta Chubbot, amikor három évvel később ingyen a brit államnak adományozta a Stonehenge-et azzal a feltétellel, hogy az oda látogató turistáktól maximum egyschillinges belépődíjat kérhetnek el, a helyi lakosok pedig térítésmentesen tekinthetik meg a legendás építményt. Az infláció természetesen azóta alaposan emelt a belépődíj összegén, ma 22 fontba (kb. 9800 forintba) kerül egy felnőttjegy (a helyiektől azonban továbbra sem kérnek semmit).
V. György király rendkívül hálás volt, és alaposan megjutalmazta Chubbot nagylelkű gesztusáért: az ügyvéd megkapta a „Stonehenge első bárója” címet, a helyiek ettől kezdve Sir Cecil, Stonehenge vikomtja néven emlegették őt. A vérvonal azonban alig negyven év alatt kihalt: Chubb 1934-ben, fia, Sir John Chubb pedig 1957-ben, örökös nélkül távozott. A brit kormány 1919-ben nagyszabású felújítási programot indított, melyben a Stonehenge omladozó köveit helyreállították, megtisztították, az építmény alatti, lazává vált talajt pedig betonnal szilárdították meg; igyekezetüknek hála a híres kőkör ma is mintegy 1,3 millió turistát vonz a világ minden részéről.
