Amikor a tragédia megtörtént, a bécsi udvar minden erejével próbálta eltussolni a körülményeket. A pletykák szóltak romantikus szerelemféltésről, szakításról, de merényletről is.
A lépéseket, az apró mozaikdarabokat egymás mellé téve – úgy tűnik –, Rudolf trónörököst egyenes út vitte a szomorú véghez. Ferenc József és Sisi fia, 1889 januárjában mayerlingi vadászkastélyában golyót repített a fejébe, ám ezt megelőzően 17 éves szeretője, Vetsera Mária életét is kioltotta.
Fegyverrel keltették, jeges esőben menetelt
Ha hiszünk abban, hogy a későbbi életünkre hatással van a magzati lét, és hogy édesanyánk hogyan várt minket, akkor Rudolfnak már a világrajötte pillanatában rengeteg hendikepje volt. Később gyermekkorát is beárnyékolják a birodalom kül- és belpolitikai válságai, valamint családi konfliktusok sora.
„1857 májusában a császári pár elvesztette kétéves elsőszülöttjét, Zsófiát – mondja Vér Eszter Virág történész. Erzsébet magát okolta a történtekért, ugyanis ő ragaszkodott ahhoz, hogy a gyermekeik velük tartsanak magyarországi körútjukra, ahol is a kislány betegségét félrediagnosztizálták. Elkapta a tífuszt, ám foglázra gyanakodnak, és későn ismerték fel a betegséget. A házaspár valójában még a gyász időszakában van, amikor ősz végén megfogan Rudolf.”
Egyetlen fiuknak egészen más a helyzete az udvarban, mint lánytestvéreinek; a trón várományosaként mindig helyt kell állnia már kora gyermekkorától.
„Nagyon korán megtanítják írni, olvasni, és hamar kiderül, hogy intellektuálisan korához képest rendkívül fejlett – folytatja a Monarchikum kutatócsoport egyik tagja. Azonban igen érzékeny, szorongó alkat, aki ráadásul rendkívül hajlamos a betegségekre. Ferenc József arra a döntésre jut 1864-ben, hogy a katonai neveléssel kívánja megerősíteni gyenge fizikumú utódát, amelytől félelmei feldolgozását is reméli, ám ezzel súlyos hibát követ el.”
A források szerint gyakori volt, hogy a még gyermek trónörököst fegyverrel ijesztgette nevelője, Leopold Gondrecourt éjszaka felverve álmából, vagy a jeges esőben kellett kint lennie, hogy megkeményedjen.
„Ennek azonban az lett az eredménye, hogy már 7 évesen komoly mentális és fizikai betegségekkel küzdött az amúgy is gyenge állóképességű, sovány koronaherceg.”
Mindemellett már kora gyermekkorában elvárták, hogy rangjának megfelelően viselkedjen. Megtörtént, hogy amikor Erzsébetnek 1866 nyarán Pest-Budáról vissza kellett térnie Bécsbe, az alig 8 éves fiú látta el a reprezentációs feladatokat, jelent meg az alattvalók előtt.
„A szereplés, az uralkodó képviselete később is megterhelő kötelezettséget jelent számára, annak sablonosságával és szabályozottságával, amelyek ráadásul aggodalmaskodó természetével és személyes intellektuális igényeivel is ellentétben álltak. Vannak szerzők, közöttük John T. Salvendy is, akik vizsgálataik alapján úgy tartják, hogy éppen a rá nehezedő számos teher és az állandó stressz váltotta ki megbetegedéseit, illetve gyermekként öntudatlanul egészségügyi problémáival próbálta szülei fokozottabb figyelmét »kikényszeríteni«.”
Két szomorú, egymást nem ismerő ember frigye
A felnőtté váló trónörökös a gyerekkorát végigkísérő, szigorú napirend után 1878-ban Prágába kerül, ahol elindul a kisiklás útján.
„Rudolf életében választóvonalat jelentett új főudvarmestere, Karl Albert von Bombelles fellépése – hangsúlyozza a kutató. Jelentős szerepe volt a trónörökös élvezetekbe való bevezetésében, elvonva ezzel az érdemi feladatoktól, feledtetve Rudolffal annak keserűségét is, hogy intellektuális igényeinek megfelelő egyetemi képzésben – ellentétben az angol és porosz trónörökössel – a dinasztia hagyományait követve nem részesülhet. Míg a rá háruló feladatok szintén csalódást keltőek, döntően reprezentatív jellegűek lehettek.”
Rudolf kicsapongó életvitelt folytat, szabadidejében előszeretettel vadászik, és jelenik meg ivászatokon, emellett hamarosan híres szoknyapecérként emlegetik. Függőségei később kiegészülnek a betegségei kezelésére kapott morfinszármazékokat tartalmazó gyógyszerekkel, az ezzel kapcsolatos nehézségeiről maga is kendőzetlenül vall: „Köhögésemtől nem tudok megszabadulni (…). Morfinnal küzdök ellene, ami magában véve nagyon káros. Abbáziában majd leszokom róla…”
Rövidesen felmerül a családalapítás kérdése is, a mielőbbi gyermekáldás reményében. Rudolf háztűznézőbe indul európai körutazás leple alatt, hogy megtalálja a megfelelő arajelöltet. Utolsó állomására, Brüsszelbe magával viszi aktuális szeretőjét is, majd bemutatják neki II. Lipót 16 éves lányát, Stefániát, akit nem sokkal ezt követően feleségül kér 1880 márciusában.
„A menyasszony mind testileg, mind szellemileg éretlen Rudolfhoz – többször el is kell halasztani az esküvőt –, majd amikor megtörténik a kézfogó, a korabeli beszámolók szerint két szomorú, egymást nem ismerő ember lép frigyre.”
Házasságuk első felében ugyan próbálnak egymáshoz igazodni, de a fiatal feleség családba való beilleszkedése kudarcokkal jár, s az udvar sem fogadja be Stefániát.
Később pedig azok, akik nem értenek egyet Rudolf politikai nézeteivel és egyéb törekvéseivel, igyekeznek az akkor már szélesebb alattvalói rétegek számára elérhető újságokban a magánéletben is lejáratni.”
Az 1880-as évek második felében a pár már szinte csak akkor tölt együtt időt, ha valamilyen reprezentációs kötelezettségük van, és viszonyuk megromlásában nagy része van annak, hogy Rudolf nemi betegséggel fertőzi meg a feleségét, aki emiatt meddő lesz. Ám korábban sem volt kiegyensúlyozottnak mondható a kapcsolatuk a trónörökösné visszaemlékezései szerint: amíg Stefánia veszélyeztetett terhesként fekszik otthon, Rudolf a porosz trónörökössel, a későbbi II. Vilmossal bordélyházakat látogat.
Sisi fia depresszióval küzdött
Rudolf az 1888-as évben folyamatosan úton volt, hogy teljesítse kötelességeit trónörökösként és gyalogság főfelügyelőjeként. Nem csoda, hogy az év végére szinte összeomlott.
„Hogy mikor ismerte meg Vetsera Máriát, arra nincs biztos adat, egyes források szerint 1888 tavaszán találkoztak a freudenaui lóversenyen, míg más szerzők az őszi szezon valamelyik versenynapját említik – mondja Vér Eszter Virág.
De az tudható, hogy a fiatal lány rajongott Rudolfért, ahogyan korábban az édesanyja is...
Korabeli tudósításokból jól ismert, hogy a Vetsera család társadalmi felemelkedésre, illetve elismerésre vágyott, és ennek részeként szeretett volna közel kerülni az uralkodó családhoz is, ezért Mária anyja, Heléna viszonyt kezdeményez a nála 11 évvel fiatalabb Rudolffal. „Vetsera oly mértékben kerülgeti a koronaherceget, hogy még a császár is szóba hozta (…). A császárnénak nem tetszik a dolog” – számol be az 1879-es őszi gödöllői vadászatok kellemetlen tapasztalatairól Erzsébet udvarhölgye, Festetics Mária naplójában.
„Vetsera Mária és Rudolf levelezését és randevúit az a Larisch grófné segítette, aki Sisi unokahúga és akivel a császárné a mayerlingi tragédia után szégyenteljes szerepvállalása miatt megszakított minden kapcsolatot – szögezi le a történész. A grófné az, aki az anyjától vásárlás vagy egyéb közös programok ürügyén elkéri Máriát, hogy aztán a szerelmesek titokban találkozgassanak. Rudolf vadásztársaságot szervez a mayerlingi kastélyba, és feltehetőleg eltitkolja, hogy Mária is jelen van. Január 29-én este Ferenc József és Sissi fia meghagyta komornyikjának, hogy készítse össze a holmiját, mert másnap visszautazik Bécsbe, ám reggel – miután a kopogásra nem érkezett válasz –, felfeszítik az ajtót, és holtan találják Vetsera Máriát és Rudolfot. A trónörökös feleségének írt búcsúlevelében arról vall, hogy »Nyugodtan megyek a halálba, mert csak ez mentheti meg a jó hírnevemet.« De hogy mitől, az nem derült ki.”
Az udvar először próbálja kozmetikázni a híreket, és szívinfarktusként jelölik meg a halál okát, majd – ahhoz, hogy katolikus temetést lehessen tartani és a Habsburgok temetkezőhelyére, a bécsi kapucinusok kriptájába kerülhessen –, azt mondják, hogy Rudolf nem volt beszámítható, amikor önkezével vetett véget életének.
Természetesen, a találgatások elindultak; szó volt merényletről és arról is, hogy maga Ferenc József akart megszabadulni labilis, túlságosan liberális elveket valló fiától – sorolja Vér Eszter Virág. „Ám 2015-ben előkerültek Vetsera Mária korábban megsemmisültnek hitt búcsúlevelei is a bécsi Schoeller Bank trezorjából, amelyben azt írta testvérének, Hannának, hogy »Üdvözülten megyünk a túlvilágra. (…) Kívánom, légy boldog, és csak szerelemből menj férjhez. Én nem tehettem, de a szerelemnek sem állhattam ellen, s ezért vele megyek a halálba.«”
„Sokan rajongtak a romantikus, regényes értelmezésért, miszerint a szerelmesek azért dobták el együtt az életüket, mert nem akartak egymás nélkül létezni – veti fel Vér Eszter Virág. Valójában inkább egy depressziós, számos területen kudarcot valló, válsággal és betegségekkel küzdő, a családjában elszigeteltségben élő, a kötelezettségeit nehezen viselő férfi felelősségét vitatjuk, aki egy rajongásában elvakult fiatal lányra kényszerítette végzetes döntését 1889. január 30-án, Mayerlingben.” (Címlapfotón: Rudolf temetése)
