Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tizenhárom éve volt házas Clara és Robert Schumann, amikor megismerkedtek a tehetséges fiatal zongorista-zeneszerzővel, Johannes Brahmsszal. A házaspár és Brahms között szoros barátság szövődött, ám valószínűleg ennél mélyebb érzelmek is kialakultak a fiatal tehetség és Clara között.
„Ma meglátogatott Brahms, a zseni” – írta Robert Schumann a naplójába nem sokkal azután, hogy egy órán keresztül hallgatta, ahogy Brahms előadja pár darabját. A fiatal zeneszerző feleségére, Clarára is mély benyomást tett. „Mintha egyenesen Istentől érkezett volna. Igazán megható, ahogy a zongoránál ez az érdekes fiatal arc átalakul a zene hatására, ahogy a finom kezei egyszerűen átsuhannak a legbonyolultabb frázisokon, és mindezek felett a bámulatos szerzeményei! Óriási jövő áll előtte” – emlékezett meg az asszony naplójában az első találkozásról. A későbbi években kettejük között szoros érzelmek alakultak ki, annak ellenére, hogy Robert és Clara szerelemből házasodott.
Egymásra találó tehetségek
Már születésekor, 1819-ben egyértelmű volt, hogy Clara Schumann élete szorosan összefonódik a zenével. Apja, Friedrich Wieck ugyanis zongoratanár, anyja, Marianne pedig énekesnő volt, így a kislányt egészen pici korától körbevette a muzsika. A családi bonyodalmak (édesanyja elmenekült nehéz természetű apja elől) ellenére ennek meg is lett az eredménye: noha négyéves koráig nem szólalt meg, ekkor már zongorázott, és kilencévesen lépett föl először a lipcsei Gewandhaus koncertteremben. Ekkor lett a 12 éves Robert Schumann Friedrich Wieck tanítványa.
Noha Schumann nem sokkal később jobb keze betegsége miatt feladta a zongorázást és inkább zeneszerzéssel kezdett foglalkozni, ő és a közben Európa-szerte ünnepelt zongoristává váló Clara már egymásra találtak. A kislány gyerekes rajongással szerette Schumannt, első fennmaradt levelét 13 éves korában írta neki, a zeneszerző pedig csodálta Clara tehetségét. Éppen ezért borzasztó nagy csapás volt a lány számára, akinek érzelmei közben komolyabbra kezdtek fordulni, hogy Schumann udvarolni kezdett Clara barátnőjének, Ernestine von Frickennek. Ám egy hosszabb távollét után a férfi érzelmei megváltoztak.
„Magasabbnak tűntél nekem és furcsának. Nem voltál már gyermek, akivel együtt nevethettem és játszhattam – olyan bölcsen beszéltél, és a szemedben a szeretet fényét láttam mélyen elrejtve.”
– írta évekkel később erről a sorsdöntő újralátásról Clarának a zeneszerző. Szakított Ernestine-nel, és szerelmet vallott Clarának.
Tökéletes páros
Úgy tűnt, minden sínre került, a két fiatal egymásnak rendeltetett. Ám Friedrich Wieck ellenezte a kapcsolatot. Elküldte a lányát Lipcséből – Clara és Robert több mint egy éven keresztül nem látták egymást – és akkor sem engedélyezte a frigyet, amikor Clara házasulandó korba lépett. Ám a fiatal lánynál betelt a pohár: anyjához költözött, és pert indított annak érdekében, hogy hozzámehessen Roberthez. A két fiatal végül 1840-ben házasodhatott össze, és hamar kiderült, hogy pompásan összeillenek. Házasságuk szinte egyedülálló a zenetörténetben. Nemcsak fizikai vonzalom és a zene iránti szeretet tartotta össze őket – kreativitásuk remekül kiegészítette egymást. Sokszor együtt alkottak, és Clara előadta férje műveit. Házassági naplót kezdek el írni, amelybe hetenként felválta jegyezték föl életük fontos eseményeit.
„Ma vagyunk negyed éve házasok, és ez életem legboldogabb negyedéve”
– írta Clara 1840. december 5-én. Fél évvel később, férje születésnapjára az asszony csodás ajándékot adott: megzenésítette Friedrich Rückert versét, a Liebst du um Schönheitot. Ebből nőtte ki magát az Opus 37, amelyet tulajdonképpen együtt szereztek.
Házasságuk alatt nyolc gyermekük született, ám Clara ennek ellenére nem adta föl karrierjét. 1842-re ismét sikert sikerre halmozott, 1845-ben pedig Drezdában előadta férje egyetlen befejezett zongoraversenyét, az a-moll Zongoraverseny Op.54-et. A mű, amely lényegében Schumann szerelmes levele feleségéhez, óriási sikert aratott.
Váratlan látogató
1853 szeptemberében egy fiatalember kopogtatott be Schumannék drezdai házába. A házaspár épp nem volt otthon – tudta meg a férfi egyik gyereküktől, így dolgavégezetlenül távozott. Másnap visszatért, és találkozott a családfővel. Hátizsákjából egy ajánlólevelet vett elő, amelyet Joachim József magyar származású, ünnepelt hegedűművész, Schumannék barátja írt, majd a kopott táskából egy kotta is előkerült. Leült a zongorához és játszani kezdte saját darabját. Schumann azonban szinte azonnal megállította, hogy behívhassa feleségét. „Kedvesem, olyan zenét fogsz hallani, melyet még soha életedben” – mondta neki. Együtt hallgatták több mint egy órán keresztül.
„Ön és én megértjük egymást”
– mondta Schumann a fiatalembernek, aki Johannes Brahms volt. A házaspár másnapra visszahívta az ifjút, sőt, Brahms nem sokkal később beköltözött a Schumann-házba. A három ember sorsa visszafordíthatatlanul összefonódott: Clara és Robert támogatásának és tanításának hatalmas szerepe volt abban, hogy Brahms azzá a zseniális zeneszerzővé vált, akinek ma ismerjük. Schumann egy újságcikkben Beethoven igazi örökösének nevezte. A fiatal komponista és Clara között azonban egyre komolyabbá váltak az érzelmek.
Érzelmi káosz és tragédia a Schumann-házban
Robert Schumann törékeny mentális egészsége nagy mértékben megromlott. Korábban is szenvedett már depressziós rohamoktól, álmatlanságtól, megmagyarázhatatlan gyengeségtől, hangok és látomások kínozták. 1854. február 27-én a Rajna egyik hídjáról a folyóba vetette magát. A halászok kimentették ugyan, de a zeneszerző kérésére egy szanatóriumba szállították. Élete hátralevő két évében már nem is hagyta el a Bonn melletti intézményt.
Amikor Brahmshoz elért Schumann öngyilkossági kísérletének híre, a zeneszerző azonnal a Schumann-házhoz sietett. Tulajdonképpen átvette a családfői feladatokat, hatalmas segítséget nyújtott Clarának. Valamikor ezekben az időkben alakulhatott ki a barátságnál mélyebb érzelem kettejük között. A helyzet ugyanakkor borzasztó lehetett mindannyiuk számára. Clara szerette a férjét, akit azonban az orvosok utasítására nem látogathatott. Brahms ugyancsak szerette mentorát, ám egyre jobban beleszeretett annak feleségébe. Így írt az asszonynak 1855-ben:
„Csak rád tudok gondolni... Mit tettél velem? Nem tudod megszüntetni a varázslatot, amivel elbájoltál?”
1856-ban az orvosok engedélyezték Clarának, hogy meglátogassa férjét, aki pár nappal később meghalt. „Ott álltam szeretett férjem holtteste mellett, és megnyugodtam; hálát adtam Istennek, hogy végre szabad, és ahogy az ágya mellett térdeltem, szentséges érzés kerített hatalmába. Olyan volt, mintha csodálatos szelleme felettem lebegett volna – ó, bárcsak magával vitt volna! Ma láttam utoljára – virágot helyeztem a homlokára –, magával vitte a szerelmemet!” – írta naplójába Schumann halála napján, július 29-én.
Clara Schumann és Brahms – örök barátok
Júliusban Clara elhívta Brahmsot (és a zeneszerző nővérét) Svájcba, ahol egy hónapot töltöttek együtt. Hogy pontosan mi történt az alpesi hegyek között, már sosem fog kiderülni. Az azonban biztos, hogy Clara és Johannes ezután elváltak. Hogy pontosan miért, azzal kapcsolatban csak találgatni lehet. Egyesek szerint Clara nem merte bevállalni a társadalmi megütközést és rosszallást, amit valószínűleg kiváltott volna a sokgyermekes asszony és a nálánál 14 évvel fiatalabb férfi házassága. Mások szerint Brahms, akinek nem volt kiegyensúlyozott a viszonya a nőkkel, menekült el a komoly elköteleződéssel járó kapcsolat elől. Annyi bizonyos, hogy szoros barátok maradtak, rengeteget leveleztek, Brahms gyakran küldte el műveit Clarának, kikérve véleményét, tanácsát.
„Vérzett a szívem, amikor Johannes elment”
– írta az asszony egy levelében Joachim Józsefnek. Egyikük sem házasodott már meg életében.
Clara 1896-ban agyvérzést kapott. Ekkor fejezte be Brahms Vier ernste Gesänge (Négy komoly ének) elnevezésű dalciklusát, amely Clara és saját halálát is előrevetíti. Ezzel a kommentárral küldte el szerelme lányának: „Május első hetében írtam őket... Mindannyiunk lelkének mélyén van valami, ami szól hozzánk és hajt minket, szinte öntudatlanul, és ami időnként versként vagy zeneként tör elő. Ezeket a dalokat most nem fogjátok tudni végigjátszani, mert a szavak túlságosan fájdalmasak lennének. De kérlek benneteket, úgy tekintsetek rájuk, mint szeretett édesanyátok igaz emlékére.”
Clara május 20-án hunyt el, Brahms mindössze 11 hónappal élte túl.
Ha szívesen olvasnál még érdekességeket zeneszerzőkről, kattints ide!
