A történelmet mindig a győztesek írják. Hozzá kell tennünk azt is, hogy mindig a férfiak. Így lehet, hogy a történelemkönyvekből és a hősök közül hiányoznak azon nők nevei, akik rengeteget tettek a hazáért. Az egyik ilyen név Rozgonyi Cicelle-é.
Helytállása azért is különösen példamutató, mert évszázadokkal ezelőtt a patriarchális társadalomban még a nemesi származású, vagyonos családban felnövő nőknek sem voltak esélyei, ha a közéletről volt szó. Jellemzően a vagyon növelése vagy egyben tartása érdekében férjhez adták őket egy jó családból származó férfihoz, elsődleges dolguk pedig az utódok megszülése volt. Emellett irányították a háztartást, a szolgákat, patronálták a művészeket, de itt ki is merültek a szerepek. Nem politizálhattak, nem tarthattak fenn önálló életet, nem pattanhattak lóra a csatákban, nem tárgyalhattak követekkel.
Rozgonyi Cicelle mégis hőssé válhatott
Igen szűkre szabott mesgyén mozoghattak, ezért is olyan becsülendők azok a nők, akik képesek voltak tehetségüket más oldalról is megmutatni. Közülük is kiemelkedik Rozgonyiné Szentgyörgyi Cecília, ismertebb nevén Cicelle. Az 1300-as évek legvégén született felvidéki főnemesi családba, s bár mindent elsajátított, amit egy nemesi feleségnek tudnia kell, a kardot is kiválóan forgatta. Abban az időben Luxemburgi Zsigmond ült Magyarország trónján királyként, oldalán feleségével, a magyar Mária királynővel. Zsigmond Budán, Székesfehérváron és Visegrádon az építkezések miatt vált híressé, politikai értelemben viszont a végvárrendszer kiépítése, a zömében sikertelen, törökök elleni védekezés fűződik a nevéhez.
Galambóc ostroma
1428 májusában a király komoly haderőt gyűjtött össze, és megkísérelte visszaszerezni a törököktől Galambóc várát. A ma már Szerbia területén elhelyezkedő várat eleinte sikerrel vették be, de amint megérkezett II. Murád oszmán szultán, a vereség nem váratott magára sokáig. Olyan heves harcok folytak, hogy majdnem a király is otthagyta a fogát. Nagyrészt fő bizalmasának, a temesi főispánnak, Rozgonyi Istvánnak és annak felségének, Rozgonyi Cicelle-nek köszönhette, hogy életben maradt.
Áruló törökök
A csatát lezáró egyezség úgy szólt, hogy a törökök megtarthatják a korábban magyar tulajdonban álló várat, cserébe szabadon hagyják hazatérni a hadsereg maradékát. Ám ahogy Zsigmond királyék átkeltek volna a Dunán, az oszmán sereg mégis nekik támadt. Hatalmas küzdelem kezdődött, amelyben Zsigmondot a Rozgonyi házaspár tettrekészsége, bátorsága, gyorsasága mentette meg. Hajókkal siettek az átkelők segítségére, így a törökök nem tudtak nagyobb károkat okozni. A király hazaérve a déli határon álló várak – köztük Nándorfehérvár – megerősítésébe fogott, attól tartva, hogy újabb támadások várhatók. A csaták elmaradtak, Zsigmondnak ugyanis sikerült egy majdnem harminc évig tartó fegyverszüneti megállapodást kötnie Murád szultánnal.
Még Arany János is megénekelte
Rozgonyiné, aki három fiúgyermeket szült férjének, és ellátta az összes, feleségként kötelező teendőjét, a harcban való részvételével (gyakran tartott férjével diplomáciai utakra, és valószínűleg csatában sem itt vett először részt) örökre beírta magát a történelembe. Ebben nagy szerepet játszott Arany János, aki meglátta benne a hőst, és nem félt attól, hogy egy asszonyt emeljen a legjobbak közé. 1852-ben Szentgyörgyi Cecília tiszteletére, Rozgonyiné címmel balladát írt, amelynek ez az utolsó 4 sora:
“Egy árva szó sem beszéli
Zsigmond győzedelmét;
Mind a világ, széles világ
Rozgonyi Cicellét.”
Arany mellett Jókai Mór is megörökítette az asszony bátorságát, Rozgonyi Cecília címmel írt romantikus miniregényt.
