Ronald Reaganre nemcsak az igaz, hogy filmsztárból lett elnök, de az is, hogy több tucat ember életét mentette meg ez előtt.
Nem túlzás azt állítani, hogy az Egyesült Államok 40. elnökének teljes életét megváltoztathatta az a néhány nyár, amelyet azzal töltött, hogy vízimentőként úszók biztonságára figyeljen. A korábban szerény, visszahúzódó fiú önbizalmat szerzett ezeknek a nyaraknak köszönhetően, erre pedig nagy szüksége is volt későbbi karrierje során.
Gyerekkorától jó úszó volt
A későbbi elnök 1911-ben született Illinois államban, Tampico városában. Apja, Jack igazi álmodozó volt, aki élete legnagyobb részében cipőeladással foglalkozott, már amikor nem az alkohol mámorában töltötte idejét. Ronald Reagan később sokszor beszélt arról, milyen mélyen belévésődtek azok az emlékek, amelyeket egy alkoholista fiaként gyűjtött: például amikor részeg apját a hóból kellett hazahúznia.
Ronald és bátyja valószínűleg édesanyjuknak, Nelle-nek köszönhették, hogy családi hátterük ellenére sem kallódtak el. Az asszony elmondta fiainak, hogy az alkoholizmus betegség, és az állapotért ne az apjukat hibáztassák.
A nő segített nekik abban, hogy önbizalmat szerezzenek, biztatta és sok szeretettel nevelte gyermekeit.
Általános volt a vélekedés, miszerint Ronald fia rá ütött, míg idősebb gyermeke, Neil inkább az apjára.
A kis Ronald már kora gyermekkorában jól megtanult úszni, így nem jelentett számára nehézséget vízimentői feladatot vállalnia egy helyi parkban, a Rock River egy szakasza mellett. 1925-ben kezdte meg a nyári szolgálatot, összesen hét nyáron át figyelte, és ha kellett, segítette az ide úszni, fürdeni érkezőket.
77 embert mentett meg
Amikor a pozíció megüresedett, Ronald a YMCA-nél tanulta meg az életmentés alapjait, melyeket aztán május utolsó hétfőjétől szeptember első hétfőjéig a gyakorlatban is alkalmazott évről évre. Heti hétnapos munkarendben, tizenkét órás műszakokban felügyelte a fürdőzők biztonságát. Ez idő alatt egészen pontosan 77 ember életét mentette meg, amit onnan is tudhatunk, hogy nyilvántartást vezetett munkája sikerességével kapcsolatosan. Egy fadarabba vésett újabb meg újabb rovátkákat, amikor kihúzott valakit a vízből – hét nyár alatt 77 sikeres akció, azaz minden nyárra átlagosan 11 megmentett élet jutott.
Reagan előnyös külsejére persze már ebben az időszakban, tinédzserkorában is felfigyeltek az emberek: egyes pletykák szerint volt, aki akár tettette is, hogy bajba került a vízben, csak azért, hogy a jóképű vízimentő kihúzza őt onnan. Bárhogy is állt a dolog, a későbbi elnök szívesen végezte munkáját. Szeretett úszni, a szabadban tartózkodni, és örömmel segített másokon. Ráadásul ez a stabil állás abban is segítségére volt, hogy pénzhez jusson a gazdasági világválság időszakában is. Az, hogy állandó kereset fejében végezhette azt a munkát, amit még szeretett is, ideálissá tette számára ezt a fajta tevékenységet.
Nehézsége a legtöbbször azzal volt, hogy műszakja végén rábírja az embereket a víz elhagyására, de kitalált erre is egy megoldást.
Amikor hiába szólították fel a fürdőzőket, hogy jöjjenek ki a vízből, kavicsokkal kezdtek el kacsázni a vízen, majd azt kiabálták, vízi patkány! Hamarosan a riadt pancsolók tömegesen rohantak ki, ijedtségükben teljesítve azt, amit korábban szép szóval nem lehetett náluk elérni.
Ronald Reagan első fizetségét egy megtalált műfogsorért kapta
Érdekes feladatokat is kapott amellett, hogy figyelte a fürdőzőket: egy alkalommal egy idős férfi azzal a kéréssel kereste meg, hogy elveszítette műfogsorát a vízben, segítene-e neki rátalálni arra? Reagan többször is lebukott a víz alá, erőfeszítései pedig sikerrel jártak, megtalálta a fogsort. Hálás kliense tíz dollárral jutalmazta őt a szolgálatért: Reagan pedig úgy emlékezett vissza: ez volt az első alkalom, hogy valakitől fizetséget kapott valamilyen munkáért.
A hetedik nyár végeztével befejezte ezt a típusú munkát: amit azonban tanult, azt nem felejtette el, és közel 40 évvel később egy 78. embert is megmentett. Ekkor már túl volt filmes karrierjén, politikai pályafutásának zenitje azonban még nem érkezett el. Kalifornia kormányzójaként 1969-ben egy hétéves lány életét mentette meg.
Kormányzóként sem felejtette el, mi egy vízimentő dolga
Alicia Berry nem tudott úszni, a medence szélébe kapaszkodva tartózkodott a vízben, de vágyakozott volna a többi gyermek közé. Észrevette, hogy a közelében van egy matrac, és utánanyúlt: azt gondolta, annak segítségével eljuthat majd középre, a játszadozó gyerekekhez. Valaki azonban gyorsabb volt, elvitte a matracot épp akkor, amikor a kislány már elengedte a medence szélét, így azonnal a mélybe süllyedt.
A szerencséje az volt, hogy mindez Reagan kormányzó rezidenciáján történt, egy 200 vendéggel megrendezett partin. Az ifjabb Ronald Reagan, a későbbi elnök fia az esetre visszaemlékezve ezt mondta: biztos benne, hogy apja szándékosan állt olyan helyre, ahonnan szemmel tudta tartani a medencét. Ha nem is folyamatosan figyelte, időről időre ránézett, és észrevehette a kislány süllyedését is.
Pár másodpercet várt, hátha feljön a vízre, majd elnézést kért beszélgetőpartnereitől, és ruhástul vízbe ugrott, hogy megmentse őt.
Így hát egy 78. élet is felkerült az ekkor már csak képzeletbeli rovátkák sorába.
A kormányzó igyekezett tettének értékét kisebbíteni: azt mondta, bárki megtette volna a helyében ugyanezt. Lehet, hogy ez így van, de mégis egyetlen ember mozdult csak meg: Ronald Reagan.
