Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Pumukli, Frakk, Pom Pom, Mézgáék, Kisvakond, Gusztáv, Vízipók-csodapók, hogy csak néhányat említsünk gyerekkorunk kedvenc meséiből. A 80-as, 90-es években született és akkor gyerekkorukat élő, ma már 30-as, 40-es éveikben járó felnőtteknek persze még ott volt a Kacsamesék, Balu kapitány és a Gumimacik is, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy bővelkedtünk a jó mesékben. De miért idéz fel annyi kedves emléket még ma is, ha meglátjuk Dagobert bácsit vagy Eder mestert?
Ki ne szeretne nosztalgiázni, felidézni a gyerekkor emlékeit, melyek szorosan összefüggenek a mesékkel? A meséknek ereje van, amit felnőttkorban is érezhetünk. A tündérmesék a legerősebbek gyermekkorunkban, mert megismertetnek velünk egy új világot, és segítenek jobban felkészülni a zord valóságára. Még akkor is, ha ma már nincsenek sárkányok és gonosz boszorkák, vagy legalábbis nem abban az értelemben, ahogy a mesékben megszoktuk.
Amikor még hittünk a (retró) mesékben
Felnőttkorunkban, amikor visszaemlékezünk a mesékre, felidéződik bennünk az érzés és a tudás is, amit átadtak nekünk. Hogy higgyünk, hogy győz a jó, hogy van igaz szerelem és csupa szép dolog. Ma már, amikor ismerjük a veszteséget, a fájdalmat, a csalódást, megörülünk annak az érzésnek, hogy a mesékben még hittünk.
A magyar – és a külföldi – retró mesék még ma is csodálatos világba repítik a kicsiket és nagyokat egyaránt. Hiába jön Peppa malac, Thomas a gőzmozdony meg a Mancs őrjárat, gyerekeinkkel örömmel nézzük saját gyerekkorunk meséit.
Pumukli elvesz ezt, Pumukli elvesz azt…
Bevallom, az én egyik kedvencem Pumukli volt, de nem tudnám megmagyarázni, miért: talán mert kicsit eltért a megszokott rajzfilmes meséktől. A Pumukli kalandjai egy NSZK–osztrák–magyar televíziós filmsorozat volt. A kis kobold egy asztalosműhelyben rejtőzködik, majd ott hozzáragad egy enyves dobozhoz, így lesz az ott dolgozó Éder mester számára látható. A műhely tulajdonosa az asztalosmester, hivatalos nevén Franz Eder. Pumuklinak sok a csínytevése, de az öreg asztalos örömmel fogadja a kis koboldot, és minden rosszasága ellenére megszereti.
Műfaját tekintve fantasyfilm- és filmvígjáték-sorozat. A televíziós sorozat a Német Szövetségi Köztársaságban és Ausztriában 1982. szeptember 24. és 1989. április 1. között futott. Mindössze három évada készült. az első 52 részes, a második 13 részes, a harmadikat magyarul már nem is láthattuk. A magyar változatot Ternovszky Béla rendezte, így nem véletlen, hogy úgy emlékszünk rá, mint magyar retró mesére.
Eszünkbe jut gyerekkorunk havas decembere
Amitől Pumukli különleges, az az, hogy nem a szokványos módon jelenik meg benne a szeretet. Eder mester tudja, hogy a kis koboldnak szüksége van egy sajátos élettérre. Kap kis ágyat, kis széke, pici ruhácskákat, minden, ami más gyereknek is kell. Ettől Pumukli megtapasztalja, milyen, ha gondoskodnak róla. Idegen számára a szeretet, a valakihez tartozás érzése, de élvezi és hálás érte. Nehéz neki eligazodni az emberek világában, de kezdi jól érezni magát, és Eder mester lesz számára a példa. Pumukli semmit sem tesz ok nélkül, viszont semmit nem tesz gonoszságból sem.
Amikor ma leülünk a YouTube elé, és rákeresünk Pumuklira, megörülünk, hogy Eder mester Szabó Gyula hangján szól, a vörös hajú kis bolondnak Pusztaszeri Kornél kölcsönözte a magyar hangját, és eszünkbe jutnak gyerekkorunk havas decemberei, a gőzölgő kakaó, a sütiillat a konyhából, és kicsit újra gyerekekké válunk.
