A reneszánsz időszak formabontó volt a történelem során, hiszen az ember mint egyéni entitás, először ekkor emelkedett ki a társadalomból. A szinte forradalminak számító időszakban azonban éppúgy akadtak furcsa szokások, mint előtte és utána.
A középkor és az újkor határán élő emberek szokásai ma inkább bizarrnak számítanak, mint lenyűgözőnek. Tíz furcsaságot választottunk ki a sok közül.
Az újjászületés időszaka Itáliából indult, ám egész Európát elérte. Bár egyik alapköve a humanizmus volt, ez mégsem akadályozta meg az embereket abban, hogy állatokat ültessenek a vádlottak padjára, ha úgy vélték, egy-egy csapás, kórság vagy baleset nekik köszönhető. Franciaországban például akasztás általi halálra ítéltek egy disznót, Itáliában pedig bírósági ítélet által űzték ki az egereket Stelvio városából, mert túlságosan elszaporodtak. És amikor éppen nem az állatokat, akkor a nőket okolták a bajok forrásaként.
A reneszánsz szokások egy része máig érthetetlen
Bár a középkor idején sem vitték túlzásba a tisztálkodást, ez nem változott attól, hogy egyes társadalmi rétegek több ismerethez jutottak. A fogmosás például ismeretlennek számított, és a fürdést sem vitték túlzásba. A pestis elleni védekezésként vizeletet ittak, a nők pedig higannyal szépültek, nem csoda, hogy az átlagéletkor a 35-öt se érte el sok helyen. Fejfájás ellen piócákat alkalmaztak, de azok sem jártak jobban, akiket megpurgáltak, vagy akiken eret vágtak, utóbbi jellemzőbb volt a tisztátalannak tekintett nők esetében. Ezt az egyre elterjedtebb boncolási eljárásokkal is igyekeztek alátámasztani.
Százezrek élete ért véget a fejletlen, de lelkesen alkalmazott orvosi ismereteknek köszönhetően.
Azt hitték, a paradicsom mérgező, így legfeljebb a díszkertekben ültették el az Újvilágból hozott palántákat. Egészen a 20. századig kellett várni, hogy rájöjjenek, a lédús termés valóban ehető. Ez egyébként nem is csoda, hiszen eleinte megpróbálták a leveleit elfogyasztani, ami valóban olyan alkaloidokat tartalmaz, ami mérgező hatású.
Miközben a királyi és főúri udvarokban hatalmas lakomákat rendeztek, a köznép és egyes egyházi méltóságok körében ennek éppen ellenkezője volt jellemző, utóbbiak esetében sokszor választott módon. Voltak, akik olyan mértékben önmegtartóztatóan, aszkétaként éltek, hogy abba szinte belehaltak. A földi örömöktől való elfordulástól remélték azt, hogy Istenhez közelebb kerülnek.
Mindeközben Európa jelentős részén tovább folytatódtak a boszorkányperek is, ahol nemcsak nőket, de eretnekeket és zsidókat is elítéltek, a vallatási eljárás során azonban elvárás volt, hogy vér ne folyjon.
Ha érdekel, hogy Magyarország uralkodói miként álltak a boszorkányok kérdésköréhez,ezt a cikkünket ajánljuk neked.
