Színes bőrű rabszolga, aki élete második felét elképzelhetetlen gazdagságban töltötte: Mammy Pleasant története egyedülálló.
Élete elejét rabszolgasorban töltötte, mégis harmincmillió dolláros vagyonra tette szert Mary Ellen Pleasant, avagy Mammy Pleasant: háziszolgaként arra tanították, hogy legyen észrevehetetlen, ő pedig pontosan ezt tette.
Gyermekéveiről nem tudunk sokat
A nő életének kezdete a feledés homályába vész: egyes adatok szerint 1814-ben egy georgiai ültetvényen született rabszolgaként, bár ő maga azt állította, Philadelphiában született, szabad emberként. Nem tudunk túl sokat gyermekéveiről, egészen addig a pontig, amíg szüleitől elszakítva a Hussey család háziszolgájává nem vált.
Ez a fehér család abolicionista, azaz a rabszolgaság eltörlésében hívő, haladó szellemiségű kvéker família volt, mely vegyesboltot üzemeltetett.
A Hussey nagyi vegyesboltja névre hallgató intézményben az élelmiszertől a horgászbotig lehetett kapni mindent az égvilágon: a fiatal Mary Ellen itt tanulhatta meg az üzleti élet alapjait, valamint elsajátította az írás és az olvasás tudományát is anélkül, hogy beiskolázták volna.
Így lett befektető a rabszolgából
Mary nemcsak dolgozott az üzletben, hanem nyitva tartotta a fülét is. Hallgatott, megfigyelte vásárlóit, és akkor különösen csendes maradt, amikor azok befektetésekkel kapcsolatos alapelveikről és tapasztalataikról diskuráltak egymással. Itt sajátította el azokat az alapokat, amelyek később segítették őt mindennapi életében.
Mary Ellen szerette a családot, amellyel élt, azok pedig jól bántak vele, később pedig egy másik, tehetős fehér család háziszolgája lett. San Franciscóban főzött is a gazdag famíliára, akik szintén sokat beszélgettek barátaikkal pénzügyeikről, Mary Ellen pedig már tudta, mit kell tennie: hallgatni.
Öröksége adott alapokat ahhoz, hogy milliomos lehessen
A nő első házasságát 1840-ben kötötte egy fehér, vagy legalábbis részben fehér férfival, akit még a Hussey-boltban ismert meg. A szenvedélyes abolicionista férfival, James Smithszel közösen földalatti hálózatot vezettek, amelyben rabszolgákat szöktettek és rejtegettek, majd segítettek nekik abban, hogy szabad államokba vagy egyenesen Kanadába mehessenek letelepedni.
A boldogságuk azonban nem tartott hosszan.
Négyévnyi házasság után férje elhunyt, Mary Ellenre pedig kisebb vagyont hagyott, amiből ő tovább folytatta titkos tevékenységét.
Második partnerét, a fekete John James Pleasantet ekkor ismerte meg: nem tudni, hogy a férfi vette fel az ő eredeti vezetéknevét, vagy a nő lánykori nevét tudjuk rosszul. Mellette kezdett abba a vállalkozásba, amely később hatalmas vagyonhoz segítette.
Egy dühös feleség keverte bajba
Mammy Pleasantnek nagy szerencséje volt: a férfiak, akik legbelsőbb üzleti titkaikról beszélgettek jelenlétében, annyira nem törődtek azzal, hogy egy rabszolga is hallja szavaikat, hogy mindent kitárgyaltak jelenlétében.
Bőre ráadásul meglehetősen világos volt, előfordulhatott, hogy fehér embernek nézték: ezzel, valamint első férje vezetéknevének használatával ügyesen tudott boldogulni az üzleti életben.
Életrajzírója szerint továbbra is dolgozott cselédként, ám ez csak az álca volt: közben havi 500 dollárt keresett befektetésein keresztül. Ingatlan mellett arany- és ezüstbányászatba is befektetett, 1860-ra pedig egész sor ingatlanja, éttermei és egy mosodalánca is volt. Az 1870-es években aztán találkozott a bankár Thomas Bell-lel, aki észrevette, micsoda őstehetség, így partnerségre lépett vele. Pleasant hivatalosan színes bőrű volt, tartott attól, hogy megkérdőjelezik pénze eredetét, ezért a férfi nevében fektetett be, így 30 millió dollárnyi vagyont halmoztak fel –
ez mai értékén 850 millió dollár, azaz 290 milliárd forint!
Egy 30 hálószobás San Franciscó-i házban élt együtt Bellékkel, a férfi családja ugyanakkor nem volt lelkes ettől: azt feltételezték, a férfi Mary Ellennel csalja nejét. Ennek később komoly következményei voltak: amikor Bell elhunyt, özvegye hazugságokkal teli, dühös újságcikket tett közzé a színes bőrűek jogaiért is foggal-körömmel küzdő nőről. Mivel a vagyon java Bell nevén volt, elvesztett mindent: hiába próbált a bíróságon érvelni, igyekezete hiábavaló maradt. Barátai gondoskodtak róla élete utolsó éveiben, mígnem 89 évesen elhunyt. Nevét méltatlanul feledte el az utókor.
