Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A neves indiai költő, Rabindranath Tagore 1926 őszén 10 napot töltött Balatonfüreden. Mivel töltötte napjait a jeles vendég, akit valósággal megigézett „a Balaton tündéri látványa” – no meg állítólag az egyik ápolónő?
1926. október 26-án nem mindennapi személy érkezett Magyarországra: európai körútjának egyik állomásaként a Nobel-díjas indiai költő, Rabindranath Tagore látogatta meg hazánkat. A 65 éves költő Európa tanulmányozása és „saját erkölcsi felfogásának propagálása” céljából látogatott végig számos országot, az intenzív turné és a zsúfolt programok azonban megviselték törékeny egészségét, és Magyarországon a tervezettnél hosszabban volt kénytelen tartózkodni. Nem bánta meg – és mi sem.
Egy egzotikus költő Magyarországon
A költő és titkára (egy kalkuttai egyetemi tanár), valamint annak felesége Bécsből érkezett Budapestre, az osztrák vasúttársaság által a rendelkezésére bocsátott első osztályú kocsiban. Tagore érkezéséről részletesen beszámoltak a lapok; a költőt az egzotikum, a bölcsesség és a Kelet misztikuma lengte körül. Barna csuhájában, fehér szakállával afféle mindentudó, bölcs aggastyánnak tűnt a magyarok számára, noha 66 évesen messze volt még a vénségtől.
Egészsége mindazonáltal nem volt tökéletes; még Bécsben egy orvosi vizsgálaton pihenést javasoltak a számára. Tagore azonban Magyarországra mindenképpen el szeretett volna látogatni, hiszen, mint mondta a Magyar Hírlap újságírójának, régóta érdeklődik a magyar zene és tánc iránt. Bécsi orvosa lelkére kötötte, hogy Magyarországon keresse fel az európai hírű belgyógyászt, Korányi Sándort, aki a Riviéra helyetta nyugalmas Balatonfüredet javasolta a kimerült indiai költő számára.
Tagore mintegy fél éve utazgatott már Európában, mire Budapestre érkezett: Einsteinnel éppúgy találkozott és beszélgetett, mint Mussolinivel. Nem igazán igazodott el az európai politikai áramlatok között; egyfelől azért érték támadások, mert az orosz irodalmat dicsérte (bolsevistának mondták emiatt), másfelől viszont Mussoliniről is pozitívan nyilatkozott, ami megint csak félreértésekre adott okot.
A költő vonata a Keleti pályaudvarra futott be, ahol autogramvadászok és a korabeli kulturális élet prominens képviselői várták.
Nagy sikerű előadást tartott a Zeneakadémián a pénz múló értékéről és a vallás örök igazságairól; majd visszavonult a Gellért Szállóba, de tisztelői ott sem hagyták békén.
Néhány nap múlva megfogadta orvosai tanácsát, és Tábori Kornél költő, Korányi Sándor, valamint titkára és annak felesége kíséretében elutazott a balatonfüredi Erzsébet-szanatóriumba. A második emeleten nyolc szobát ürítettek ki számára, a lakosztályt ingyen és bérmentve bocsátva a költő rendelkezésére.
Rabindranath Tagore Jókai padján üldögélt
„Rabindranath Tagore ott ül a teraszon, a gyönyörű napsugaras, meleg, szinte nyárias időben, és senki sem zavarja” – tudósított a költő pihenéséről a Magyarország, megemlítve, hogy az agg költő korán kel, pontosan betartja az orvosai által előírt diétát, és nyugalomban dolgozik. Tagore sokat tartózkodott az őszi parkban, szívesen üldögéltJókai padján, miközben verseit ezüstkróm papírra körmölte, egyszerre bengáli és angol nyelven. Megkoszorúzta Jókai emlékművét, esténként szénsavas fürdőket vett, és fokozatosan visszanyerte alkotókedvét. Mi több: állítólag beleszeretett a szanatórium egyik ápolónőjébe, akihez szerelmes leveleket is intézett. A magyar ételeket is szívesen megkóstolta volna, de orvosai tanácsára csak a könnyebb fogásokat választotta.
A levegő, a napfény, a csend és a nyugalom megtette a hatását: Tagore 10 nap múlva kipihenten távozott Balatonfüredről.
Távozásakor ezt írta a szanatórium vendégkönyvébe: „Majdnem az egész világot bejártam, de az égnek és a víznek ezt a csodálatos szépségét, amely Balatonfüreden, a vízparton gyönyörködtet, sehol megragadóbbnak nem láttam. Noha október legvége: kiülhettem a szelíd, napfényes erkélyre, és itt a szabadban dolgozhattam óraszámra. Balatonfüred szénsavas fürdője pedig visszaadta egészségemet, munkakedvemet, és egészen megszüntette a kimerültségemet. Magyarországról világszerte nagyon keveset tudnak, és aki nem is álmodott ilyen értékeiről, csak az tudja megítélni, hogy milyen reveláció volt számomra a Balaton tündéri látványa.”
Távozása előtt, mint ismert, facsemetét ültetett a parkban, és a következő szavak kíséretében avatta fel: „Annak emlékére mondom, hogy volt ez a táj és az egész magyar kisugárzás; annak emlékére, hogy sehol nem kaptam azt, amit itt, mert több ez a vendéglátásnál – ez rokoni érzések kiváltódása. Adja Isten, hogy Füreden minél több ezren olyan jól érezzék magukat, mint én!”
Ez alkalomból egy négysoros verset is írt:
Ha nem vagyok többé a földön, ó fám –
Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet
Az erre vándorlók fölött
A költő szeretett, míg élt.
November 11-én érkezett vissza Budapestre, ez alkalommal a nyugalmasabb Liget-szanatóriumban szállt meg. Horthy Miklóssal találkozott, aki ifjúkorának indiai emlékeit elevenítette fel. Még egyszer megtekintette Budapest látványosságait, majd folytatta körútját: Belgrádba, majd Romániába, onnan pedig Bulgáriába és Egyiptomba utazott. Magyarországra soha többé nem tért vissza: 1941-ben, 80 éves korában elhunyt. A sétány, Balatonfüred egyik ékessége 1957-ben vette fel Tagore nevét, és azóta számtalan Nobel-díjas híresség ültetett ott facsemetéket – köztük olyan világhírű, magyar származású tudósok, mint Wigner Jenő, Harsányi János vagy Oláh György.
