Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A sztárként ünnepelt költőt minden magyar ismeri. Jó esetben fejből szavalja legfontosabb munkáit, mint a Nemzeti dal, Az alföld vagy a Jövendölés. Míg másoknak a művész neve szerepel hivatalos okmányokon is. Egy fotográfuscsoport bejárta az összes Petőfi Sándorról elnevezett közterületet, hogy megnézzék, vajon mit látna ma a poéta, ha végigsétálna az önmagáról elnevezett utakon.
Olyan magyarokat, akikről maga is írta műveit. Legalábbis erre a következtetésre jutott az a kilencfős csoport, amelynek tagjai másfél év alatt több ezer kilométert tettek meg Magyarországon, Kárpátalján, a Vajdaságban és Erdélyben, hogy megörökítsék a Petőfi utcák életét. A bejárás alatt 200 fényképből és 2 videómunkából kirajzolódott a látlelet.
2800 ilyen település van
Petőfi Sándor kultusza már a 19. században nagyra nőtt. A gyorsan nemzeti hőssé emelt költő iránt senki sem maradhatott közömbös, így az összes rezsim elnevezett róla legalább egy művelődési házat, könyvtárat, laktanyát és utcát. A több hullámban futó közterület-átnevezési kampányok ráadásul elkerülték Petőfit, így lehet, hogy az ő nevét viseli a legtöbb utca Magyarországon. Ha egymáshoz tennénk mind a 2800-at, az Atlanti-óceánig is eljuthatnánk. A Pictorial Collective tagjai az elmúlt másfél évben Magyarországon és a határon túl a Petőfi utcák 266 ezer lakóját fotózták, falvak és városok mellékutcáiban kutakodva. A képet a Capa Központban állították ki Petőfi utcák népe címen. Ahogy végigsétálunk a tárlaton, szembesülünk azzal, hogyan élnek ma a költő után elnevezett utcákban. De mit mutat mindez? Beszéljenek a képek!
Ha Petőfi sétálna saját utcájában
„Petőfi valószínűleg nem gondolná ma sem, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán” – mondja Virágvölgyi István, a kiállítás kurátora, majd azonnal hozzáteszi, hogy a dokumentaristakísérletből egyértelműen kiderül, a vidéki emberek létbizonytalansága magas, ugyanakkor a hazafias gondolkodást ma is őrzik. Utóbbi bizonyára mosolyt csalna a költő arcára, míg a jellemző életkörülményekre csak ennyit szólna: én megmondtam.
A jövő is kirajzolódik a képeken
„Vajon a név tényleg kötelez, és működik a hely szelleme? Fontos, hogy kiről nevezzük el az utcáinkat? Hatással van Petőfi szellemisége egy Petőfiről elnevezett általános iskola tanulóira? Petőfi verseiben közérthetően fogalmazott, ahogy a dokumentarista fotográfiák elsődleges jelentése is könnyen dekódolható. De a versekből és a fényképekből is, pláne a teljes fotóanyagból sokkal több kiolvasható: az egész több, mint a részek összessége. Ha újabb kétszáz év múlva visszanéznek utódaink, mit látnak majd? Végképp elnéptelenedett falvakat, vagy inkább további rohamos fejlődést?
Próbáljunk meg ezekre a jelenünket ábrázoló fotókra is inkább egy képzeletbeli jövő perspektívájából rátekinteni, tanulságos tapasztalás lehet”
– magyarázza Virágvölgyi István. A következtetés: nem lesz több bátor költőnk csak azért, mert Petőfi Sándor után elnevezett oktatási intézménybe jártak, és a Petőfi utcák lakói sem fognak hirtelen naponta verseket olvasni, de nyugtató a tudat, hogy a költő kultusza még sokáig élni fog.
A Pictorial Collective dokumentarista fotóskollektíva kilenc tagja – Bácsi Róbert László, Bődey János, Hirling Bálint, Mohai Balázs, Móricz-Sabján Simon†, Pályi Zsófia, Stiller Ákos, Urbán Ádám és Végh László. A kiállítás október 1-ig látogatható.
