Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A fekete halál a 14. század közepén söpört végig Észak-Afrikán, a Közel-Keleten, Közép-Ázsián és Európában. Hatalmas pusztítást végezve, válogatás nélkül és kíméletlenül gyilkolt, Európa lakosságának 30-60 százaléka veszett oda. A katasztrófa még ma is érezteti hatását az emberi populáció életében.
A pestis néven is ismert járványnak három fő változata van: a szeptikémiás, a tüdőpestis és a mirigyláz, vagyis a bubópestis. Az első a vért fertőzi meg baktériumokkal, a második a tüdőt, a harmadik pedig a mirigyeket támadja meg. Mindhárom halálosnak bizonyul, hacsak nem kezelik időben.
Természetesen egy olyan világban, ahol nem voltak antibiotikumok, és még csak nem is értették pontosan, hogyan terjednek a betegségek, a halálozási arány pusztítónak bizonyult. Európában több mint 50 millió ember halálát okozta a bubópestis. Ma már tudjuk, hogy a betegség kórokozója a Yersinia pestisbaktérium, amely általában kisemlősökben és bolhákban található. És bár azt hihetnénk, hogy a fekete halál már a múlté, a modern korban is hatással van az emberekre.
A bubópestis biológiai öröksége
A Chicagói Egyetem, a párizsi Pasteur Intézet és a kanadai Ontario állambeli McMaster Egyetem kutatói nemrégiben egy megdöbbentő felfedezést jelentettek be, amely teljesen átírta, ahogyan a bubópestis és az emberi genom történetét látjuk.
A tudósok szerint a bubópestis olyan nagy hatással volt az emberi immunrendszerre, hogy még ma is érezteti hatását.
A génnek különböző változatai léteznek, vannak, amelyek jól működnek, mások semennyire sem, és az ember mindkét szülőjétől örököl egy-egy példányt belőlük. Azok voltak a szerencsések, akik apjuktól is, anyjuktól is a gén jól működő verzióját kapták meg. Ezt a változatot adták tovább utódaiknak a túlélők, a gyerekek az unokáknak, így a hasznos génmutáció gyorsan elterjedt.
„Két-három nemzedék alatt tízszázalékos változást látunk, ez az eddig ismert legerőteljesebb szelekciós esemény az emberi evolúcióban” – magyarázta Hendrik Poinar, a McMaster Egyetem evolúciógenetikusa.
Pestistúlélők leszármazottai vagyunk
A pestissel szemben jól védő génmutáció még ma is gyakoribb, mint a fekete halál előtti időkben. A kutatók ugyanakkor azt is felfedezték, hogy éppen azok a gének, amelyek segítettek a középkor emberének túlélni a pestist, ma számos más betegséghez járulnak hozzá. Ilyen betegség a lupusz, a Crohn-betegség és a reumatoid artritisz. A közös nevező ezen betegségekben, hogy mind autoimmun betegségek, vagyis fennállásakor az immunrendszer önmagát támadja meg.
Hendrik Poinar, a McMaster antropológiaprofesszora így kommentálta ezt a felfedezést: „A hiperaktív immunrendszer a múltban nagyszerű lehetett, de a mai környezetben talán nem annyira hasznos.”
Autoimmun betegségek a 21. században
Az autoimmun betegségek előfordulása a II. világháborút követő években kezdett emelkedni világszerte. Napjainkban több mint 100 autoimmun betegségről tudunk, ezek közül a legismertebb az 1-es típusú diabétesz, amelynek megjelenéséhez a hasnyálmirigy inzulint előállító sejtjeinek pusztulása vezet.
A szakemberek jelentős áttörésként értékelték ezt a kutatást. Ugyanakkor nehéz tagadni a felfedezéssel kapcsolatos furcsa iróniát is. Elvégre elképesztő felismerni, hogy ugyanaz a gén, amely egy generációnak segített elkerülni a fekete halált, most krónikusan beteggé teszi az utódokat.
