Te mit tennél, ha kiderülne, hogy az, akit apádként szeretve tiszteltél évtizedeken át, a szörnyeteg névre méltó csak? Caroline Dariannal pont ez történt, amikor kiderült, hogy édesapja, Dominique Pelicot mit tett anyjával éveken át. Frissen megjelent könyve fájdalmas szembesülés, egy gyászfolyamat első lépéseinek dokumentációja, és erős kiáltás minden áldozatért.
Caroline Darian 2020 november másodikát megelőzően egészen biztos sosem tervezett könyvet írni. Férjével egy kisfiút nevelt harmóniában, egy francia vállalat felsővezetőjeként dolgozott, volt két testvére – és akkor még apja is. Ez azonban néhány nap alatt megváltozott, pedig a férfi azóta is életben van.
Szembesülni a felfoghatatlannal
És többé nem hívlak Apának – ezt a címet viseli a Darian jegyezte könyv, amely az elmúlt évek egyik legelképesztőbb bűncselekményéről rántja le a leplet. A nő apja, Dominique mintegy kilenc éven át folytatta szörnyű gyakorlatát: Caroline édesanyját, Giséle Pelicot-t időről időre kiütötte erős gyógyszerkoktélokkal, melyek hatására a már akkor is hatvanas éveiben járó nő napokra elvesztette öntudatát, sőt, az emlékeit.
Férje különböző csetszobákban és társkereső oldalakon kereste azokat a hozzá hasonlóan beteges érdeklődésű férfiakat, akik ellátogattak családi házukba, ahol aztán megerőszakolták az eszméletlen asszonyt.
A férj felvételeket, videókat készített az aktusokról, hogy a továbbiakban ezeket ízelítőként használva még több férfit hívhasson a családi fészekbe, úgy, ahogyan a hozzá hasonlóak őt hívták magukhoz, hogy már elkábított nőkön erőszakot tegyen.
Hét hosszú éven át zajlott ez így, mígnem a férfi egy plázában nők szoknyája alá fényképezett, ők pedig feljelentették. Az elkobzott mobiltelefon vezette nyomra a rendőröket, rábukkantak a férfi borzasztó gyűjteményére,
mely megmutatta, minek tette ki feleségét összesen 72 elkövető által.
A könyv egy trauma feldolgozása – és több is
Mi lehet a reakció arra, ha az ember élete egyik pillanatról a másikra romba dől, ha a támaszának hitt apjáról kiderül, hogy többek közt egy HIV-fertőzött férfinak is odadobta anyját? Darian számára megszűnik apának lenni, de ennyivel természetesen nem lehet lezárni egy ilyen ügyet.
A nyomozás során válogatott szörnyűségek derülnek ki, a szerző saját magát is megpillantja két, az apja által róla hiányos öltözékben készített fotón.
Kiderül, hogy kamerákkal leste meg őt és sógornőit, fivéreinek feleségeit. Eközben az elsődleges áldozat, Giséle küzd egész addigi életének összeomlásával, orvostól rendőrig járja kálváriáját a szembesülés és tagadás ambivalens útvesztőjében.
Az első néhány lidérces hónap krónikája az, amit Caroline Darion megírt.
Ahogyan a kötet borítójába marnak a cím betűi, úgy marnak lelkébe, elméjébe az egymás után feltárulkozó részletek.
Mint lánya, gyűlöli apját azért, amit tett, és ahogyan a börtönből próbálja manipulálni áldozatát, még akkor is, amikor tagadása nevetséges álca már csak. Közben kisfiának kínját nézve siratja az elvesztett nagyapát, a megmérgezett emlékeket.
A visszatekintésekből lassan kibontakozik, mennyi igazán apró jele volt annak, hogy valami nincs rendben Dominique Pelicot körül: a rengeteg adósság, a feleségének megmagyarázhatatlan emlékezetkiesései kapcsán tanúsított furcsa magatartás, Giséle egészségi problémái mind-mind intő jelek is lehettek volna – ha az ember legközelebbi családtagjainak valamelyikéről feltételezni tudna ilyen szörnyű visszaélést. A lelkiismeretfurdalás, a csalódás, a gyász vagy időnként épp a gyűlölet leőszintébb megnyilvánulásai Caroline sorai, amelyeket nem feltétlenül jó olvasni – de kell olvasni. A gyógyszeres visszaélések ugyanis sokkal gyakoribbak, mint amit hihetnénk, és ahogyan édesanyja példája mutatja, nem csak arra kell gondolnunk, mit szórhatnak idegenek az italunkba egy szórakozóhelyen. A legszörnyűbb ragadozók ugyanis időnként az otthonunkban leselkednek ránk.
Giséle Pelicot sok tragédiája
Amellett, hogy ennek az egészen felfoghatatlan bűncselekménysorozatnak a részleteit is leírja Darian könyve, ezzel felhívva a figyelmet arra, milyen veszélybe is kerülhetnek azok, akiket gyógyszerrel kábítanak el rendszeresen, arról is olvashatunk sorai közt, micsoda szenvedés ilyen eseményeket feldolgozni. Az előszóban megtörhetetlen királynőként, a harcot felvállaló, az áldozatszerepet félretoló, a szégyent az elkövetőnek kiutaló, erős nőként ír édesanyjáról.
A naplóból ugyanakkor kiderül az is, hogy az apa tette éket vert anya és lánya közé, hogy milyen keserű tapasztalás látni azt, hogyan tudja a bűnös néhány jól kiszámított fordulattal maga mellé állítani áldozatát.
A fokozatosan megismert szörnyűségek mellett fájdalmas számára az a tudat is, hogy elvesztheti édesanyját a történtek miatt. A könyvből nem derül ki, mi az a pont – kellett, hogy legyen ilyen pont -, amely Pelicot-t felrázza: olyannyira, hogy a nő végül úgy döntött, nem él az anonimitás lehetőségével. Nem azért, hogy szerepelhessen a hírekben – a mostanra 72 éves asszony egészen biztosan minden másra jobban vágyott életében, mint erre -, hanem azért, hogy ne ő legyen az, akinek áldozatként tartania kell a lelepleződéstől.
Giséle Pelicot ügye jelenleg is bíróság előtt áll: férjét tavaly decemberen 20 év börtönre ítélték,
de van még mellette több mint 70 azonosított elkövető, akiknek szintén bíróság előtt kell felelniük tetteikért.
(Elképesztő a tudat, hogy köztük akad olyan is, aki képes ártatlannak vallani magát azzal, hogy a férj jelen volt és engedélyt adott neki a szexuális kapcsolat létesítésére…) Az ügy tétje az is, hogy a francia társadalom képes-e felismerni azt, hogy változtatnia kell a nőket érintő bűncselekményekkel kapcsolatos társadalmi hozzálláson – a Pelicot család egykori lakhelyén újságírókat fenyegettek meg, amikor szűk 4 évvel a leleplezés után riportot készíteni utaztak oda. A szembesülés fájdalmas, de szükségszerű, nemcsak Franciaországban, de a világ minden táján. Caroline Darian könyve erőteljes hitvallás, fontos üzenet, egyben mementója annak, hogy mi az, amit soha többé nem szabadna megtörténni hagynunk.
Darian a maga eszközeivel mindent megtesz azért, hogy ez valóban így legyen.
Személyes tragédiájukból mozgalmat hívott életre, mely az ilyen visszaélésekkel szemben veszi fel a harcot.
Erős, határozott, még ha fájdalmas is a hangja: a könyv segít abban, hogy minél több nyelven visszhangozhasson.
Miért lesz annyi férfiból bántalmazó? Ebből a cikkből kiderül.
