Az első világháború magyar részről a padovai fegyverszünettel ért véget. Az ekkoriban kikristályosodó világpolitikai körülmények megágyaztak az ország feldarabolásához. Ráadásul nem minden szomszédos állam igyekezett tartani magát az újonnan meghúzott határokhoz.
Az első világháború vége, illetve két évvel később a trianoni békeszerződés Magyarország számára nem a valós béke ígéretét hozta el, az ország hatalmas részét levágó új határok szinte teljesen megfosztották a maradék területet iparától és mezőgazdaságától, valamint lakosságának jelentős részétől. Ebben az időszakban több, szinte határmentivé vált városunk is más ország fennhatósága alá került. Sopron, a leghűségesebb város történetét tán többen ismerik, mint Pécsét, pedig a baranyai vármegyeszékhely kapcsán évekig nem lehetett tudni, vajon végleg szerb fennhatóság alá kerül-e.
Az antant balkáni hadereje az 1918. november 3-án aláírt padovai fegyverletételt követően sem állt meg, Károlyi Mihály alig tíz nappal később egy katonai konvenciót írt alá Belgrádban, melyben a magyar hadsereg által kiürítendő terület határát a Szamos felső völgye–Beszterce–Maros–Baja–Pécs–Dráva vonalon határozta meg. Baranya vármegye négyötöde ezzel lényegében abban a pillanatban
szerb területté vált.
Pécset 1918-ban vesztettük el
Bár a konvenció katonai alapokon íródott, a szerbek hamarosan a civil életre is igyekeztek rátenni a kezüket, korlátozni kezdték a közigazgatást, majd november 25-én a Szerb Nemzeti Tanács által Újvidékre összehívott, elméletben Baranya, Bácska és Bánát lakosságának akaratát kifejezni hivatott népgyűlés kimondta a területek csatlakozását az éppen megalakuló délszláv államhoz.
Baranya vármegye és Pécs lakói december 3-án néphatározatban tiltakoztak az újvidéki döntésekkel szemben, ám hiába.
A tiltakozást szervezőket, a polgármestert, a főispánt és az alispánt kiutasították a megszállt területekről. Mivel a magyar hivatalnokok nem tettek esküt az új államra, megfosztották őket tisztségüktől. Ez az esemény egy komolyabb, főként a bányászokat érintő sztrájkhullámhoz vezetett, melynek véget a mindeközben Magyarországként megmaradt területeken kikiáltott Tanácsköztársaság revíziós politikához való hozzáállása vetett véget.
Annyit azonban sikerült a pécsieknek elérniük, hogy egykori polgármesterület visszahívhatták.
Két év után a város visszakerült Magyarországhoz
1919. augusztus 25-én állapították végül meg a magyar–jugoszláv határokat, majd 1920. június 4-én Trianonban aláírták a háborút lezáró békeszerződést is. A szerbek ennek ellenére először nem voltak hajlandóak feladni Baranya területét,
egyszerűen ott maradtak,
sőt, a bukott magyar kommunistákat is befogadták, hogy újraszervezhessék a Tanácsköztársaságot. Ennek következtében alakult meg Linder Béla vezetésével egy már szocialista szemlélet nyomán felállt törvényhatósági bizottság, ami augusztus 14-én kikiáltotta a Baranya-Bajai Szerb–Magyar Köztársaság nevet viselő bábállamot.
Az árnyékkormánynak azonban nem jutott ideje komolyabb szervezkedésre, ugyanis nagyhatalmi nyomásra a szerbek megkezdték katonáik visszavonását a területről. A szerb megszállás Pécs környékén 33 hónapig tartott, a várost augusztus 20-án visszaadták a magyaroknak.
Ha szívesen olvasnál a magyarországi szocializmus kezdeti időszakáról, ezt a cikkünket ajánljuk neked.
