Nem vagyunk egyformák. Van, aki remekül megvan anélkül, hogy személyes találkozón látná a katolikus anyaszentegyház fejét, és van, aki nem, és nagyon rosszul viseli, ha ez nem jön neki össze. Pedig ezt elérni nem is olyan könnyű dolog. Íme, itt mutatjuk, hogyan lehetséges mégis a pápai találkozó, és azt is, hogyan reagált az elutasításra az a forrófejű turista, aki a rendőrkapitányságon végezte.
A mindenkori pápával találkozni nem egyszerű kihívás. Nagyjából három lehetősége nyílik az egyszerű földi halandónak arra, hogy láthassa őszentségét, ha sok tízméteres távolságból és olykor többezres tömegen át is, de élőben.
Szerdai audienciák
Vannak úgynevezett pápai audienciák a Vatikánban, de ezek csoportos megmozdulások, amelyek aligha említhetők az intim, személyes találkozás szintjén, viszont mégis élő találkozások. Ezekre heti szinten alkalom nyílik a Vatikánban, minden olyan szerdán, amikor a szentatya a miniállamban tartózkodik. Alapvetően ingyenes alkalmakról van szó, de a regisztrációs jegyváltási kötelezettségre és a nagy érdeklődésből fakadó tömegre való hivatkozással a részvételi lehetőséghez való hozzájutás „megkönnyíthető” egy néhány tíz euró körüli jeggyel.
Ezért rögtön kis vezetett körbetekintést is kaphat az érdeklődő. Ha mégsem óhajt pénzt adni a programért, elég sok nehézségnek teszi ki magát. A kötelező regisztráció csak faxon szerezhető be, de ahogy arra számítani lehet, a vonalak egyfolytában égnek, így az első néhány fohászt nem a pápával együtt mormolják el a bejutni vágyó hívők, hanem azért, hogy valaki végre felvegye a kagylót. Ha az imák meghallgatásra találnak, vagy mégis kifizeti a látogató a belépőt, akkor a szerda délelőttjét kell szabaddá tennie a láthatásra. Ha ugyanis a pápának nincs semmilyen betervezett utazása, akkor délelőtt fél 11-kor fogadja látogatóit.
Vasárnapi beszédek
Vasárnaponként, ha őszentsége nem tartózkodik házon kívül, déli 12-kor nagyjából fél órán át élőben látható és hallható, ahogy a tér jobb oldali szárnyán lévő pápai rezidenciák ablakában megjelenik, hogy beszédét megtartsa. A téren aligha lehet egy gombostűt leejteni, de felvenni biztosan nem.
Szentmisén
A harmadik lehetőség megpróbálni regisztrációs jeggyel jelen lenni a Szent Péter téren tartandó valamelyik pápai szentmisén.
Aki nagyon szerette volna látni a pápát
Általában az ember, legyen hívő vagy csak a világra nyitott érdeklődő, tudomásul veszi ezeket a lehetőségeket és ha ragaszkodik az élő találkozóhoz, megpróbál választani közülük, esetleg politikai babérokra törve próbál találkozót kiprovokálni, vagy a papi hivatást választja. De idáig a személyes találkozó kedvéért kevesen mennek el. Ahogy odáig is, ameddig az az egyiptomi származású, de amerikai turista, aki a minap meglehetősen hevesen reagált pápai audienciakérelmének visszautasítására.
A férfinak nem először gyűlt meg a gondja a hatóságokkal, korábban már vádolták az Egyesült Államokban közszeméremsértéssel is.
Október elején a vatikáni Chiaramonti Múzeumban érte a rossz hír, miszerint nem tud találkozni a szentatyával, s ez annyira szíven ütötte, hogy rögtön ő maga is megütött néhányat a kiállított ókori szobrok közül.
A két földre lökött ókori római mellszobor ugyan nem szenvedett végzetes károkat, de azért ilyet mégse csinálunk! Így aztán az elkövetőt a rendőrség gondjaira bízták, ahol a szentatya helyett a kihallgatásáért felelős tisztekkel találkozhatott testközelből.
Volt talán még rosszabb is…
Goromba műemlék-károsító látogató korábban is járt már a Vatikánban. Talán a legelvetemültebb még 1972 májusában, aki a kabátja alá rejtve becsempészett kalapáccsal a Szent Péter-bazilikában egyszer csak nekiállt szétverni Michelangelo Pietáját. Több ponton is megrongálta az egyetemes művészettörténet egyik legikonikusabb szobrát, amelyet restaurálása óta golyóálló védelem mögött tartanak kiállítva ugyanott, de a legdurvább az egészben az, hogy a magát Jézus-reinkarnációnak tartó vandál egy magyar férfi volt.
