Napjainkban leginkább a relaxáció és az alvás támogatásának eszközeként ismerjük, de egykor sokkal komolyabb szerepet töltött be.
Manapság a levendula teaként, ízletes szörpként vagy illóolajként nyújt segítséget – nyugtató, stresszcsökkentő és alvást segítő hatása közismert.
Kellemes illata és látványos lila virága miatt azonban nemcsak a gyógyászatban, hanem a konyhában és a lakásdekorációban is helyet kap, így az egyik legsokoldalúbb gyógynövényként tartjuk számon.
A régmúltban spirituális védelmezőként is használták
Már az ókori Egyiptomban isteni eredetűnek tartották az illatos olajokat: a fáraók sírkamráiban – többek között Tutanhamonéban – olajtartalmú vázákat találtak, feltehetően azért, hogy a túlvilágon is szolgálják őket gyógyító és tisztító erejükkel. A későbbi korokban Szent Iván éjjelén, a nyári napforduló idején mágikus célokra is használták a levendulát: tűzbe dobták, koszorúba fonták, hogy védjen a betegségtől és az ártó energiáktól.
A történelem legendák egész sorát idézi: Spanyolországban és Portugáliában Szent Iván-napkor levendulát szórtak a templomok padlójára, hogy elűzzék a gonoszt. Toszkánában a ruhára tűzött levendula a szemmel verés ellen védett. London utcáin szerencsét hozó és balszerencsétől védő csokrokat árultak még a 19. században is.
Ma már nem akasztunk a bejárati ajtónk fölé gonoszt távoltartó illatos levendulát, és nem hordunk védelmező talizmánt sem a nyakunkban – de lehet, hogy a párologtatóba cseppentett olajjal valójában ugyanazt keressük: egy kis nyugalmat egy zaklatott világban.
Ha kíváncsi vagy, milyen formákban hasznosítható még a levendula, ajánljuk figyelmedbe ezt a cikket is.
