Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Manapság a fogamzásgátlás egészségügyi, társadalmi, gazdasági és világnézeti kérdéseket is felvet, és azt gondolhatnánk, hogy ez az ókorban másképp volt. Ám a rendelkezésünkre álló források azt mutatják, ez nem volt másképp akkor sem, sőt, szorosan összefüggött a nőiség, az anyaság eszményképével. És bár akkoriban az orvostudomány más eszközöket használt fogamzásgátlásra, a nők egészségének megőrzése fontos szempont volt évezredekkel ezelőtt is.
A római köztársaság és a császárság évszázadaiban az ókori Rómában az orvosi, elsősorban a nőgyógyászati szakirodalom behatóan foglalkozott a termékenység és a fogamzás kérdésével. A test működésének ismerete a tudatos családtervezés alapja volt, ám az anyaság eszményének fenntartása nem járt együtt a fogamzásgátlás elutasításával.
Összekapcsolódott a testtudatosság és a fogamzásgátlás
A művelt, városi környezetben vagy arisztokrata családokban élő nők tudatosan alkalmaztak bizonyos stratégiákat a terhesség időzítésére vagy annak elkerülésére, az orvosok pedig fontos különbséget tettek a terhesség megelőzése és megszakítása között. Úgy vélték, az előbbi egészségügyi és erkölcsi szempontból is megfelelőbb, ezért a nőket inkább ebbe az irányba terelték az információmegosztás segítségével.
Ma már számos olyan eszköz létezik, amellyel kimutatható, hogy a női test mikor a legfogamzóképesebb, applikációk és ovulációs tesztek segítik a tájékozódást. Az ókori Rómában azonban az orvosi tapasztalatokra hagyatkoztak a fogamzásgátlás tekintetében, és a szakemberek a tudatos nemi élet gyakorlását javasolták pácienseiknek, például, hogy kerüljék a közösülést a fogamzás szempontjából előnyös időszakokban, elsősorban a menstruációt követően.
Ezeket használták fogamzásgátlásra a nők az ókorban
A tudatos nemi élet gyakorlata mellett természetesen léteztek kifejezetten a fogamzás gátlására alkalmazott módszerek, ám ezek hatékonysága korlátozott volt. A nők gyakran használtak például öregített olívaolajat, mirtuszolajat vagy ásványi készítményeket a méhszájon, és ezek feltehetően csökkentették a termékenységet.
Az orvosok ugyanakkor ritkán ajánlották a különböző növények, magvak beszedését, mivel ezek az egész testre hatással voltak, így gyakori használatuk egészségügyi kockázatot jelentett a nők számára,
ehelyett mozgást, étrendbeli változtatásokat, fürdőket, intenzív fizikai terhelést javasoltak a terhesség megszakítására.
Azokat az eszközöket pedig, amelyeket invazív módon kellett alkalmazni, elutasították, mivel ezek maradandó károsodást okozhattak a női szervezetben.
A császárkor idején megváltozott a nők házasságban betöltött szerepéről alkotott elképzelés, és a szent kötelék már nem jelentett egyet a reprodukciós kötelezettséggel, különösen akkor, ha a terhesség veszélyes volt a leendő anya számára.
Vagyis továbbra sem a nőiség megkérdőjelezéséről volt szó, csupán az egyén jóllétét helyezték előtérbe az ésszerű és tudatos családtervezéssel, amelynek a nők ugyanúgy aktív részesei voltak, mint az őket kezelő orvosok, szakemberek.
Ha arra is kíváncsi vagy, milyen volt gyereknek lenni az ókori Rómában, ezt a cikkünket ajánljuk.
